Nyelvében él a nemzet?

1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára. A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. A KISZó a világnap kapcsán Horváth Katalin nyelvésszel beszélgetett.

– Az UNESCO felmérései szerint az anyanyelv és az identitás összefüggnek, az egyén teljesítményét idegen nyelvi környezetben a nyelv erősen befolyásolja. A nemzetközi szervezet kiemelt fontosságúnak tartja az anyanyelvű oktatás segítését az oktatás színvonalának emelése érdekében, továbbá támogatja a kétnyelvű vagy többnyelvű oktatást, mint a társadalmi és nemi egyenlőtlenségek csökkentésének egyik eszközét és mint a nyelvileg sokszínű társadalom alapvető részét, ezenkívül hangsúlyozza a nyelvtudás fontosságát, mint az interkulturális oktatás alapját. Február 21-én, az anyanyelv világnapján hangsúlyoznunk kell az anyanyelv meghatározó szerepének fontosságát. Használatának joga nem képezheti vita tárgyát sehol, semmilyen nyelv és nép esetében a világon, hívja fel a figyelmet az Anyanyelvápolók Szövetsége is. Kárpátalján a helyzet most nem kedvez az anyanyelvhasználatnak. Mit tehetünk a megőrzéséért, ápolásáért?

– Erre a kérdésre Kazinczy Ferenc jelmondatával felelek: „Nyelvében él a nemzet, beszéljünk magyarul!” Használjuk, ápoljuk anyanyelvünket szülőföldünkön, ahol több mint ezer éve élünk, mert „Ember csak addig lehetsz, amíg nyelved őrzöd” (Tóth Elemér)

– Milyen hatással lenne a jelenlegi nyelvtörvény – amennyiben csak otthon és a templomban lenne szabad gyakorolni – az anyanyelvhasználatra?

– A nyelvtörvénnyel kapcsolatban hangsúlyozom, hogy az önállóvá vált Ukrajna történetének első 25 esztendejében minden jogunk megvolt anyanyelvünk teljes körű használatára, ápolására úgy, ahogyan azt a polgári és politikai jogok egyezségokmányának 27. cikkelye előírja: „Azokban az államokban, ahol …nyelvi kisebbség él, nem tagadható meg a jog, hogy… saját nyelvüket használják.” Sorra nyíltak meg a magyar nyelvű óvodák, egyházi középiskolák Munkácson, Nagydobronyban, Nagyberegen, Tiszapéterfalván, Karácsfalván…; Beregszászban 1996-ban létrejött a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, amely 2003-tól II. Rákóczi Ferenc nevét viseli; 2008-ban az ungvári egyetemen megnyílt a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar. Nem az ország hibája, hanem az újabb kori felső vezetés bűne a jogfosztó nyelvtörvény. Hiszem, hogy eljön az az idő, el kell jönnie annak az időnek, amikor európai képzettségű és gondolkodású politikusok kerülnek döntéshozó pozícióba. Addig őrizzük, ápoljuk azt a nyelvet, amelyet örökül kaptunk, mert „A bölcsőben jövőt hajt / még újabb ezer évre… / Tartásra hív, gyógyít bajt, / tanít igazra, szépre.” (Tóth Elemér)

– A törvények mellett van még más is, ami átformálja a beszélt nyelvet. Hogyan befolyásolja az anyanyelvünket a közösségi média, milyen rossz „szokásokat” vehetünk át?

– A közösségi média pozitívan befolyásolja nyelvhasználatunkat. Az írók, a költők, az újságírók, a közéleti szereplők birtokában vannak az anyanyelvi kultúrának, ezt terjesztik. Találkozhatunk azonban kerülendő kifejezésekkel, például a jön és a megy ige felcserélésével. Arany János is szóvá tette ezt a pesti nyelv kapcsán, „…ami a beszélő felé közeledik, az jő, ami távolodik tőle, az megy.” Terjednek a szükségtelen idegen szavak, mint például: oké, szuper, trendi, shoppingol, lúzer… Ha egy fogalomra van közismert, tökéletes, mindenki számára világos jelentésű magyar kifejezésünk, ne használjunk divatszókat, fölösleges idegen szót, angol szót! Anyanyelvünket akkor becsüljük, ha szóban és írásban egyaránt tisztán, igényesen használjuk. Őrizzük anyanyelvünk tisztaságát, adjuk át úgy a következő nemzedéknek, ahogyan mi kaptuk!