Szent Mártonnál kevés szent volt népszerűbb a középkori Magyarországon. Nem véletlenül, hiszen Árpádházi Szent László és sárkányölő Szent György mellett hazánk védőszentjeként is tisztelték. A Magyarországon született, de a mai Franciaország területén meghalt szent szakrális értelemben összeköti a két országot, hiszen mindkét nép a hazája védelmezőjeként tekint rá.
Ezer szállal kötődik népünkhöz, ezáltal pedig a Kárpát-medencéhez Szent Márton, aki a középkori Európában az egyik legnépszerűbb szentünk volt.
Ki volt ez a szent, kinek emlékét közel két évezrede tiszteli a keresztény világ, népünk pedig különösen, hiszen Szent István király Magyarország védőszentjévé emelte?
Három évvel a Római Birodalom vallásbékéjét megteremtő milánói ediktum kibocsájtása után, egy Rómától igencsak távoli provincia egyik kisvárosában, Savariában, vagyis a mai Szombathelyen született, 316-ban.
Még ifjú gyermek volt, amikor Konstantin császár a vallási viszálykodás megszüntetése érdekében I. Szilveszter pápával összhangban, 325-ben zsinatot hívott egybe Niceába, ahol megszületett a katolikus hitvallás szövege. A katolikusok ma is az akkor elfogadott szöveget imádkozzák.
Mártont azonban mindez akkor még nem érdekelte. Fiatalságát ugyanis apja nyomdokai alapján a hadseregben töltötte, bár környezete már ekkor is úgy beszélt róla, mint egy jóindulatú, segítőkész, szerény és megbízható ifjúról.
Az egyik legismertebb története is ebből az időszakból származik. Eszerint egy téli estén Ambianensium (ma Amiens – a szerk.) utcáját járta és egy vacogó koldussal találkozott, akin segíteni akart: kardjával kettévágta a köpenyét és az egyik felét a koldus vállára borította. Este aztán azt álmodta, hogy Jézus volt az a koldus. Ennek hatására 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett.
441-ben barbárok támadtak Galliára. Márton seregteste is az ellenség elé vonult. A császár harcra buzdító szavaira azonban azt válaszolta, hogy ő Krisztus katonája és nem kíván harcolni. Amikor erre azt a válaszul gyávasággal vádolták meg, a legenda szerint fegyver nélkül neki indult az ellenségnek. A barbárok ezt az elszántságot látván visszavonultak, amit a császár katonái csodának véltek. A béke beköszöntével Márton kilépett a hadseregből, és először Poitiers-be, majd a szülővárosába, Savariába, legvégül Milánóba ment. Mindenütt a lelki békéjét kereste, s az Istenhez vezető utat, amit végül a galliai Ligugében talált meg, ahol 361-ben megalapította az első európai szerzetes kolostorok egyikét.
Az emberek már ekkor is szentként tisztelték, és amikor 371-ben Tours püspöke meghalt, Mártont kérték fel, hogy vezesse tovább a hívek közösségét.
A legenda szerint szerint Márton tiltakozott megválasztása ellen, és az érte jövő küldöttség elől elbújt, hogy ne találják meg. A libák azonban gágogásukkal elárulták rejtekét.
Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta, 397. november 8-án hunyt el. Évezredes töretlen népszerűségét kitűnően mutatja az, a XVII. század elejéről származó, ismeretlen szerző által írt Szent Marton, Isten szolgaia című verses ima, amely szerint november 11-én, „Ez mai napon a hivek / Tisztelni tégedet jöttek, / Essedezzél most érettek, / Hogy te veled örvendgyenek. / Könyörög azért Istennek, / Kérgy segétséget hiveknek, / Legyen kegyelmes mindennek, / Adgyon malasztot ezen népnek”.
A sírja fölé 476-ban épített első templom 997-ben leégett, de a XI. században újjáépítették. Holtteste számára 1454-ben arany ereklyetartót készítettek. A bazilikát a hugenották a magyar történelemben oly gyászos esztendőben, 1526-ban kifosztották, és csak néhány csontja maradt meg. Ereklyéi a Saint-Gatien katedrálisban, a tours-i Szent Márton-bazilikában, a szombathelyi székesegyházban, a Pannonhalmi Apátságban és a budapesti Forgách utcai Szent Márton templomban is megtalálhatóak.
Noha Franciaország és Magyarország messze van egymástól, Szent Márton legendája mégis összeköti, hiszen mindkét ország védőszentje.
Mindez Franciaországban oda vezethető vissza, hogy a VI. században Mártonnak az a köpenye, amelynek a felét a koldusnak adományozta, a Meroving-dinasztia legfontosabb ereklyéje lett. Őrzésére hozták létre a királyi kápolnát. Márton tiszteletét aztán átvette a Karoling-dinasztia is, ettől kezdve pedig a szent már nem egy királyi család, hanem a királyi hatalom, azon keresztül pedig a királyság egészének a védőszentje lett.
Ugyanez történt Magyarországon is. István nagyfejedelem ugyanis 997-ben a lázadó Koppány ellen vonulva a tours-i szent égi segítségét kérte. István győzött a csatában és az ország főura, majd királya lett, Szent Márton pedig azóta is Magyarország védőszentje, patrónusa.
