Nem csak tudományos műhely

Tizenkilencedik nyári akadémiáját Szabadkán tartja a visegrádi Szent György Lovagrend. A Délvidék a törökellenes háborúk idején a témája annak az ötnapos nyári akadémiának, amelyet a visegrádi Szent György Lovagrend tart a szabadkai Diákotthonban tegnaptól kezdve. A neves hazai és magyarországi előadók a többi között beszélnek majd a lovagkor nevelési eszményéről, a Szent György-lovagrendekről, a lovagkori orvoslásról, a kettős délvidéki védővonalról, a zentai csatáról, a pestisjárványokról is. 

Az előadások mellett tematikus kiállítások, városi séta, zenés irodalmi műsor is várja az érdeklődőket. Az előadások látogatása ingyenes.

Az előadások megkezdése előtt a visegrádi Szent György Lovagrendről és a nyári egyetem fontosságáról Cseke László rendi kancellárt kérdeztük.

– A Szent György Lovagrendet 1326-ban alapította Károly Róbert király, tehát ez valóban egy létező lovagrend volt. Amikor 1990-ben újjászerveztük a Szent György Lovagrendet, három célkitűzésünk volt: a legfontosabb munkánk a karitatív tevékenység, a második a tudományos, a harmadik pedig a hagyományápoló tevékenység. A nyári akadémia a tudományos tevékenységet szolgálja, immár 19. alkalommal szervezzük meg, harmadik éve határon túl, tehát az elcsatolt területeken talál otthonra. Minden évben választunk egy kiemelt témát, és Kárpátaljáról, Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből érkeznek hallgatók. Fontos számunkra, hogy ez a rendezvény nem csak tudományos műhely, hanem tulajdonképpen egy fórum az összmagyarság számára – mondta Cseke László, aki megnyitóbeszédében is hangsúlyozta: ezen összejövetel egyik legfontosabb jellemzője, hogy Kárpát-medencei jellegű, tehát itt együtt lehet a magyarországi és a határon túli magyarság. Ezt üdvözölte a jelenlevőket köszöntő felszólalásában Cirkl Zsuzsa délvidéki nagyprior is, a házigazdák nevében felszólaló dr. Szöllősy Vágó László pedig elmondta, örül, hogy itt látja a fiatalokat is, hiszen ez szolgál annak zálogául, hogy nemcsak a nagyszülők, hanem az unokák is magyarok lesznek. Ez pedig azért fontos, mert – mint mondta – amióta a történelem ekéje szétszántott minket, magyarnak lenni mindig kihívás volt.