Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről.
Nagypéntekhez számos szokás,hiedelem, tilalom kapcsolódik:
Nagypénteken tilos húst enni. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, vagy éppen a tojásos, tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. Ezen időszakra is több hiedelem esik. Nagypénteken nem sütnek kenyeret, sőt a tüzet sem gyújtják be, mert a kenyér kővé válik. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, a nagypénteket pedig különösen, mert a keresztény egyházban ez Jézus megfeszítésének emléknapja. Többnyire tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének, vagy nem lesznek szerencsések. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. Máshol ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát. A földművelésben ugyancsak jellemző a tiltás, de annak ellenkezője is
Nagypénteken festették a tojásokat is. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott.
Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.
Az asszonyok ilyenkor szorgalmasan takarítanak, meszelnek, hogy húsvétra tisztaság és rend legyen, mert később, ha a kinti munkák elindulnak, már nem lesz idejük erre. A húsvéti nagytakarítás a mai napig gyakorolt szokás.
A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!" Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagy zajt is csaptak. Gyerekjátékként is fennmaradt a nagyszombati féregűzés. Haranggal, csengővel a nyakukban szaladták körbe a házat.
A víz különösen jelentős volt ezen a napon, tisztító erővel bírt. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak is. A Tiszára járó szegedi lányok a mosdás után a füzek alatt fésülködtek, hogy a hajuk éppen olyan hosszú legyen, mint a fűzfa ága vagy a Tisza hossza. Azért tettek így, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Meg aki a folyó aranyos vizében megmosakszik, az fürge lesz a munkában. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé ismert volt, szintén egészségvarázsló célzattal.
Időjárással kapcsolatos jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, de ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz.
