Írta: Juhász Dósa János | Forrás: Felvidék.ma | 2013. március 01.
Mondják, válságban van a szlovákiai magyar kultúra, s válságban, pusztulóban vannak közösségeink. Mind oldott kéve... Mégis egy ellenpélda Jókáról, ahol évek óta virul a színjátszó társulat, s amely a Van, aki forrón szereti és a Hyppolit, a lakáj után a Liliomfi című vígjátékkal hódította-hódítja meg a község és a környék lakosságát.
Egy község, ahol maga a polgármester és családja (aki fiával együtt főszerepet vállal, míg az előadás egyik rendezője a polgármester felesége) jár elöl példamutatással. Hogy nem csak nyafogni és siránkozni kell, van más, értelmesebb és hasznosabb megoldás is. A Liliomfit állítólag két délután írta meg Szigligeti a gyászos emlékezetű 1849-es esztendőben, 105 évvel később pedig Makk Károly pár hét alatt forgatta le a belőle készült máig élvezetes, pornemlátott színesfilmjét, s állított emléket nemcsak a korabeli, ekhós szekéren Magyarhont beutazó vándorkomédiásoknak, hanem a filmben közreműködő kései színésztársaknak is. Darvas Iván, Dayka Margit, Soós Imre, Ruttkai Éva, Pécsi Sándor, Balázs Samu, Garas Dezső, Tompa Sándor – parádés névsor.
Jókán nagyon jól választottak, amikor az előző két, nagyszerűen sikerült bemutató után ismét egy jól bevált, minden időben és körülmények között fogyasztható, igen szellemes, konkrét áthallásokra is lehetőséget adó vígjátékot választottak. A teltházas (a helyi kultúrotthon mintegy 400 fő befogadására képes) bemutató után a februári ismétlésre is megtelt a nézőtér, s közben már túl voltak egy szenci, sikeres vendégjátékon is.
A Farkas Anna és Mészáros Beáta által rendezett fergeteges hangulatú és ritmusú előadáson szinte minden, még az imitt-amott előforduló túljátszások is a helyén vannak, s bár természetesen a színészi alakítások nem minden esetben egyenértékűek (ezt egy amatőr társulattól elvárni nem is lenne ildomos), mindenki a szívét-lelkét teszi a játékba (Farkas Zoltán, Hobot János, Pongrácz Andrea, Takáci József, Ravasz Viola, Farkas Imre, Szabó Mária, Németh Attila, Halaj Mária, Kovács József, Ballán Gábor és Budai László), s pár jelenet (mint például Szellemfi és Kamilla éjszakai találkozása) egészen emlékezetes marad.
Bár nem minden fenékig tejfel a Liliomfi szereplőinek életében sem, s olykor felsejlik a tragikus folytatás előszele is, a happy end természetesen garantált, – talán egy-két dalocska elfért volna az előadásban, míg az egyes jeleneteket elválasztó zenei aláfestésekből el lehetett volna hagyni párat –, de összességében profi társulatokat megszégyenítő örömjátékot láthattunk a gyorsan elreppenő két és fél órában. Sok szlovákiai magyar településen megirigyelhetnék és követhetnék őket.
Kép: Görföl Jenő
Amikor Ungváron az orosz vagy szovjet vonatkozású utcák átnevezéséről beszéltek 2022 tavaszán, az egyik javaslat az volt, hogy a belvárosban található Krilov utcát nevezzék át Laudon István utcára. Ezután a közösségi médiában kritikák özöne támadt: „Nevezzük el az összes utcát Istvánokról”, „Kitörik...
A nagydobronyi keresztszemes hímzés és a beregi szőttes is bemutatkozott a szeptember 29-én tizenegyedik alkalommal megrendezett Brüsszeli Kárpátalja Napon. A Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő által szervezett esemény idén a hagyományos kézművesség és a kortárs divat kapcsolatát állította...
Játékos meseösvény, kézműves-foglalkozások, élőszavas mesemondás és táncház várta a gyerekeket szeptember 30-án a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban, ahol közös programmal ünnepelték a magyar népmese napját. A színház falai között ezúttal a népmesék jól ismert alakjai, történetei és játékos...
A magyar népmese napja alkalmából tizedszer szervezett mesemondó találkozót a Pro Cultura Subcarpathica (PCS), harmadszor pedig Mesevarázs fesztivált. A kétnaposra bővült rendezvényt Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen tartották. A magyar népmese napja minden évben jó al...
