A népviselet napja (április 24) alkalmából a nagydobronyi népviselet bemutatásába kezdtünk, melyet e héten az erősebbik nem ruhadarabjainak áttekintésével folytatunk.
A férfiak kétféle vászonnadrágot, „gatyát” hordtak. Az egyik bő, ráncos, felül korcban végződő, derékon madzaggal kötődő, alul rojtos volt. A másik keskenyebb szárú, amit alsónadrágként is viselhettek télen. Kékre is festhették, így munkaruhaként szolgált. A bő nadrágot három darabból varrták: külön a két szárát és a közéjük betoldott ülepet, ún. „palhát”. A másik gatya két szélből készült. Általánosan viselet volt a „priccses” nadrág, melynek felső része bő, térd alatt pedig szűk szabású volt. Ezt a csizmába húzták. A csizma fölött három gomb díszítette.
Lábukon huszárkötésű, rogyós, keményszárú csizmát viseltek. A csizmaszárat zsinórral szegték, illetve lóheredíszt is tettek rá.
Felsőtestükön fehér vászoning volt, mellrészen ráncolva, magasított nyakán gallérral. Nyáron az inget és a gatyát önálló viseletként is hordták. A gatya fölé kék surcot kötöttek. A férfiak ruháinak legszebb darabjait, az ünneplő surcot zsúfolt keresztszemes hímzés díszítette.
Az ingre mellényt vettek, amit „lajbinak” neveznek a helyiek. Volt posztóból készült vastagabb mellény is, amit zsinórral díszítettek. Fonott vagy „csörgős”(fém) „fütyfürütty” gombbal kapcsolták össze. Kétfajta ujjas létezett: a nagyujjas vastagabb posztóból készült, és a télen viselték. Végig gombos, zsinóros, néha hátul a gallér alatt is díszített volt. A másik egy rövidkabát, vékonyabb anyagból, zsinóros díszítésű, általában fekete színű, de a fiataloké kék vagy zöld színben is készült.
A cikk Badó Margit történész Nagydobronyi ünnepi textilek és népviselet című előadása nyomán készült, az archív fényképek Varga Sándor helytörténész Fénnyel rajzolt emlékezet című könyvéből származnak.
