Mit bír el egy novella?

A legutóbbi KVIT-műhelymunkának ismét a beregszászi Európa–Magyar Ház olvasóterme adott otthont, 2014. július 5-én. Említésre méltó, hogy egyre többen érdeklődnek a fiatalok közül a kárpátaljai magyar irodalom iránt. Ezúttal például Pógyor Adriánt üdvözölhettük sorainkban, aki nemrég az Együtt c. irodalmi-művészeti folyóirat 2014/2. számában, azon belül a Szárnypróba rovatban mutatkozott be verseivel.

A napirend első pontjaként a jelenlévők a hivatalos ügyintézésről ejtettek szót. Kertész Dávid Csordás Lászlóval közösen készítette el a társaság alapszabályzatát, majd itt be is mutatták annak felépítését. A tagok már ismerve a dokumentum tartalmát, megosztották egymás között javaslataikat és észrevételeiket.

A második, szélesebb témakör a novella meghatározása, majd annak boncolgatása volt. Ehhez nyújtott nagy segítséget Bodor Ádám Az Eufrátesz Babilonnál című novellájának elemzése. A Kossuth-díjas író nagyon pontosan építi fel a szöveget, virtuóz módon adja át egy életkép mozzanatait. A mindennapok egyes részleteinek kiemelése első pillantásra jelentéktelennek tűnik, mégis az elbeszélésmód példaértékű művet hoz létre. Kertész Dávid szerint az író humorosan, mégis teljes komolysággal adja át a tragikus történetet, elősegítve annak feldolgozását/befogadását.

Majd Csordás László felvetette a kérdést: ki próbálkozott már novella, esetleg kisregény írásával? A fiatalok valamennyien egyetértettek abban, hogy belefogtak ilyennemű elbeszélői alkotás kidolgozásába. Sőt Kovács Eleonóra említette, hogy éppen egy novellacikluson dolgozik, ami később egy egészet, egységet fog alkotni. Ezek lesznek a Z.-ről szóló történetek.

Lőrincz P. Gabriella költőként rámutatott a novellaírás feltételezhető nehézségeire. Szerinte a verssel ellentétben a novella írójának folyamatosan fent kell tartania az olvasó figyelmét, érdeklődést kell keltenie, különben a mű könnyen unalmassá válik. Ennek kapcsán vetődött fel a gondolat, amelyet Pusztai-Tárczy Beatrix fejtett ki bővebben, miszerint a mai kor pályakezdőinek alighanem legnagyobb hibája a moralizálás és a túlmagyarázás. Ez a két tipikusan, sőt néha tudatosan elkövetett melléfogás rontja el az akár jónak induló szöveget. Az erőltetett elbeszélésmód és a szándékosan odaillesztett csattanó kudarcra ítéli a művet.

Shrek Tímea egyetértve a többiekkel elmondta, hogy legszívesebben mások hibáiból tanul. Egy-egy rosszul felépített szöveg rámutat azokra a ballépésekre, amelyeket minden pályakezdő elkövet. Pák Diána folytatta a gondolatsort, miszerint nem elég, ha csak tanulni akar az alkotó. Saját műveit is erős kritikusi szemmel kell vizsgálnia.

A harmadik, befejező rész a már megszokott és igencsak várt műelemzés volt. Elsőként Ráti Emese, majd Pógyor Levente verseit vesézték ki a tagok. Időközben szóba került a kreatív feladatok hasznossága is, így a jelenlévők egy ilyen feladattal készülnek a következő alkalomra, amelyre 2014. július 19-én kerül majd sor.