Mennyire is időszerű ma Dsida Jenő?

Erre, illetve még számos felvetett irodalomtörténeti kérdésre keresték a választ a május 18–19-én megszervezett Dsida-Páskándi konferencia résztvevői Szatmárnémetiben, Szatmárhegyen és Beregszászon. A szatmárnémeti Astoria szálloda nagytermében megtartott konferencián Komsa Tamás, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjának szavalata után Muzsnay Árpád köszöntötte a résztvevőket, aki elmondta, húsz éve az Északi Színházban volt az első Dsida-megemlékezés, ekkor avatták fel a költő emléktábláját. 

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere beszédében kiemelte:

– „Sok jelentős személy élt Szatmár megyében, akiről mindig fontos volt és fontos lesz megemlékeznünk. Szobraink, emléktábláink mind-mind azt hirdetik, hogy Szatmárnak van múltja, jelenje és remélhetőleg jövője is lesz. És a köztéri szobraink sora bővül, hiszen nemsokára Rákóczi Ferenc szobrának leleplezésére kerül sor.".

Az alpolgármester köszöntőbeszéde után Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke nyitotta meg a tanácskozást és adta át a jelenlevőknek Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettesének üdvözletét. Beszédében Szili Katalin kihangsúlyozta: a magyar közösségeknek szükségük van olyan eseményekre, amelyeken megtalálják a közös hangot. Dsida Jenőt idézve: „Miért faljuk fel egymást akkor is, ha nem vagyunk éhesek?” mutatott rá a magyarság időszerű problémáira. Dsida nem volt politikus, ő versein keresztül rajzolta meg azokat a sorsjáték–jeleneteket, amelyeket átélt és mi is átélünk ma is. Meg kell tanulnunk összefogni, párbeszédet folytatni, mert csak akkor tudunk megmaradni, ha megtaláljuk a közös hangot. A demokrácia azt jelenti, hogy lehet eltérő véleményünk, de meg kell találni azokat a közös pontokat, amelyek összekötnek minket. Feltehetjük-e azt a kérdést, hogy mennyire időszerű Dsida? Feltehetjük akkor, ha megkérdezzük azt is: mennyire időszerű a természet, a szerelem és egyebek. De megkérdezhetjük azt is, hogy lehet-e az időtlent, az örök értéket divatossá tenni? A globalizálódó világban sok minden megváltozott: az értékek mértéke és a mértékek értéke is. Hiányzik az emberekből az odafigyelés, a szeretet, a szerelem, a jó és a szép. Ha a közös dolgainkra nem vigyázunk, annak mások örülnek. Számunkra egy dolog a fontos: ha választanunk kell, azt vegyük figyelembe, hogy mi a magyar érdek.

Az első két előadás nem kötődött kizárólag Dsidához, de Bura László A századelő és az impérium-váltás Szatmárnémetije és Zubánics László Beregszász az I. világháború idején című előadása bemutatta azt a kort, amelyben Dsida élt. Cseke Péter Dsida Jenő, a Pásztortűzszerkesztő, Végh Balázs Béla Értékteremtő líra és Láng Gusztáv Tükör előtt – Psalmus után című előadásai a legújabb Dsida-kutatások eredményeit tárták a hallgatók elé.

Dsida-verssel indult a költő szobránál tartott idei megemlékezés, amelyen Nm. és Ft. Schönberger Jenő római katolikus püspök mondott beszédet, aki kedvenc Dsida-versét, A föld és az ember megmarad címűt idézte. A krisztusi kort meg sem érő költő azt üzeni számunkra – hangsúlyozta a püspök –, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik vállalják hivatásukat. Dsida a magyarság megváltozott körülményei között is felismerte, hogy mi a teendő. Megállapította, hogy a kisebbségi létben csak úgy maradhatunk meg, ha egységben maradunk.

A költő jelleméről és munkásságáról rövid előadást tartott Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, majd Tóth István beregszászi főkonzul köszöntötte a jelenlévőket. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke örömét fejezte ki az iránt, hogy költőnkről a Szatmár Megyei Könyvtár is megemlékezett, valamint hogy a koszorúzáson Pop Felician, a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ igazgatója is tiszteletét tette.

Marcel Mirea és Varga Sándor színművészek szavalata között Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője, mint magyar szakos pedagógus méltatta a költőt, végezetül pedig Szili Katalin szólt az egybegyűltekhez. A beszédek után a különféle szervezetek, egyesületek egy-egy koszorúval járultak Dsida szobra elé. A rendezvényen a költő nevét viselő cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget.

Muzsnay Árpád zárásképpen elmondta: remélhetőleg jövőre ugyanitt fogunk megemlékezni a költő halálának 75. évfordulójáról is.

Az irodalmi tanácskozás és megemlékezés meghívottai május 18-án kora este a Dsida Jenő által is kedvelt Szatmárhegyre, a Kossuth-díjas Páskándi Géza szülőfalujába is ellátogattak. A megemlékezés az egykori szülői ház kertjében kezdődött (a jelenlévők megkoszorúzták a költő emléktábláját), majd az községi könyvtárban látható Páskándi-kiállítást tekintették meg.

A neves költő emlékét Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke, Szilágyi Mátyás kolozsvári és Tóth István beregszászi főkonzulok idézték meg, majd Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke tartott ünnepi beszédet.

– Partiumi költőink, íróink mindig gyöngyszemei voltak nemzeti örökségünknek, éppen ezért felelősségünk van abban, hogy megőrizzük, óvjuk azok hagyatékát. Célul kell kitűznünk,hogy fiataljaink számára Páskándi Géza szellemisége, ne pusztán tananyag legyen. Meg kell láttatni a fiatalokkal, hogy az elismeréshez vezető út gyakran küzdelmes, de azt is, hogy a tehetség képes áttörni a korlátokat. Küldetésünknek kell tekintenünk, hogy Páskándi Géza emlékét ápoljuk, életművét még szélesebb körben megismertessük - fejtette ki köszöntő beszédében Csehi Árpád Szabolcs.

A konferenciasorozat szombaton délelőtt Beregszászban folytatódott. A szatmárnémeti születésű költő 1914–1918 között élt a Vérke-parti város vasútállomásának épületében, ahová a háború viszontagságok elől édesanyja szüleihez költözött. Itt kezdte Dsida Jenő tanulmányait a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban, ahol az 1917/1918-ban beiratkozott diákok között találjuk.

Dsida Jenőnek a helyi vasútállomás épületén lévő emléktáblájánál Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke köszöntötte a megjelenteket.

– Az ünnepségsorozat immár több mint egy évtizede köti össze Beregszászt és Szatmárnémetit. Azt a két várost, amely kultúrájában, érzelemvilágában annak az egységes magyar kulturális tájegységnek a része, amelyet Szatmár-Beregként emlegetünk – fejtette ki Zubánics László. – Köszönet illeti Muzsnay Árpádot, aki makacs következetességgel immár második évtizede szervezi a Dsida-megemlékezéseket. Bár lánglelkű költőnk rövid életet élt, mindössze 31 év adatott neki, „a pályáját megfutotta”. Mindazt, amit le kellett tennie arra a bizonyos virtuális asztalra – amivel beírta magát a magyar irodalomtörténetbe, kultúrába –, rövid életpályája alatt meg tudta tenni.

A fiatalon elhunyt költőre megemlékezett Tóth István, Magyarország beregszászi külképviseletének főkonzulja. Muzsnay Árpád Dsida Jenő életét kutatva számos új részletet is feltárt. Az EMKE OE tagja az egyesület nevében is üdvözölte a beregszásziakat. Mint kifejtette, úgy érzi, Beregszász és Szatmárnémeti között szellemi híd van kialakulóban, amelynek egyik jelentős és szilárd pillére Dsida Jenő. Szili Katalin arra hívta fel a figyelmet, hogy a civil erőre ma is szükség van, amely ápolja a múltat, a közös kultúránkat.

– Tizenöt év alatt több mint ezer költeményt, több mint ezer vallomást vetett papírra Dsida – emelte ki a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke. – Költészete, akár a csipke vagy a természet alkotta hókristály, tiszta és kimunkált, melyben az összecsengő rímek dallamára együtt dobban a szív, lobban a lélek. Lírájának lelke a mindennapok valósága, ezért a miénk is.

Gajdos István örömmel állapította meg, különleges rendezvénnyel gazdagodott Beregszász azzal, hogy romániai és magyarországi barátaival együtt méltatja a 105. évfordulót.

– Bár a nagy költő Szatmárnémetiben született, annak idején Beregszászban is élt, s itt járt iskolába – fejtette ki a Vérke-parti város polgármestere. – Külön örömet jelent, hogy a mai nemzedékek, így a Bereg-vidékiek nem feledkeznek meg a költészet szépségeit megismertető alkotóról. Köszönet illeti a szervezőket, hogy Beregszászban, a kárpátaljai magyarság szellemi, kulturális és gazdasági központjában emlékezhetünk meg a magyar költészet egyik kimagasló alakjáról.

Az emléktábla megkoszorúzását követően az Európa–Magyar Házban Cseke Péter kolozsvári irodalomtörténész vezetésével kerekasztal-beszélgetésre került sor, amely során a résztvevők tovább fűzték a Szatmárnémetiben megkezdett gondolatokat.