Magyarország a második világháborúban amerikai szemmel

"Magyarország második világháborúban betöltött szerepéről sok munka készült már, de nagyon kevés az olyan, amit egy teljesen kívülálló kutató írt volna" – hangsúlyozták többször is Deborah S. Cornelius Kutyaszorítóban – Magyarország és a II. világháború című könyvének bemutatóján. Fontos ez a nézőpont, hiszen sokan érdeklődnek idehaza a téma iránt.

A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében tartott bemutatón Deborah S. Cornelius felelevenítette, hogyan találkozott először még mesterszakos hallgatóként magyarokkal Bécsben. „Az akkor történt beszélgetések inspiráltak a könyv írására és arra, hogy visszatérjek Magyarországra” – emelte ki. Úgy gondolta, hogy pár év alatt meg fogja írni a Fordham University Press második világháborús sorozatának új kötetét, de nem számolt azzal, hogy pont a 2000-es évek elején jelenik meg rengeteg új tanulmány Magyarországon a témáról. Sok anyagot az antikváriumokból vagy a Széchényi Könyvtárból szerzett be, de a munka legnagyobb része azzal telt, hogy a friss kutatások eredményeit megértse. Emellett évente kétszer töltött hosszabb időt az országban, ekkor interjúkat készített olyanokkal, akik átélték a háborút. „Először a harmincas évek végével szerettem volna kezdeni a könyvemet, de világossá vált számomra, hogy a miértek megértése érdekében fontos írni az I. világháborúról, Trianonról, a Tanácsköztársaságról. Ezek olyan témák, amik az amerikai olvasóközönség előtt nem annyira ismertek. Közben az új magyar tanulmányok teljesen új aspektusokkal ismertettek meg” – mesélte az írónő.

„Meg kell becsülnünk azokat a szakembereket, akik bármilyen magyarországi kötődés nélkül foglalkoznak országunkkal, történelmünkkel” – méltatta Tóth Pál Péter demográfus a szerzőt. Felelevenítette első találkozásukat, amikor Deborah Cornelius azért jött az országba, hogy a felvidéki ifjúság 1925-34-es történetéről írja doktori disszertációját. „Én abban sokat tudtam neki segíteni, de ehhez a könyvhöz csak, mint laikus történész tudok hozzányúlni. Ezt többször is elmondtam Deborahnak.” Kiemelte, hogy az írónő nemcsak a történelmi személyek történetét írta le, hanem azokét is, akik megélték a háborút.

Csorba László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédjében felhívta a figyelmet a korszerű történelmi tudás minél modernebb, minél szabadabb formában történő átadására, ami által közelebb lehet hozni az emberekhez a letűnt korokat. Felelevenített pár háború utáni emléket, hiszen „a történészek nemcsak az eszünkhöz, a szívünkhöz is beszélnek.”

A Holdvilág Kamaratársulat műsorával tarkított bemutatón Pók Attila, az MTA BTK Történettudományi Intézetének igazgatója fogalmazta meg kritikai gondolatait a Kutyaszorítóban című könyvről. Szerinte, ha Magyarországon valaki egy ilyen átfogó munkával jelentkezik a második világháborúról, óhatatlanul találkozni fog a szakmai kritikák mellett az ezzel a témával szívesen foglalkozó laikusokéval is. „A történelem olyan vadászmező, ahol nem csak a történészek vannak jelen. A történelemmel foglalkoznak a céhen belüliek, téma a politikában, nagyon fontos pont az oktatásban. De a történelemnek vannak jogi vonatkozásai is, hiszen tanúi vagyunk, hogy sok éve elkövetett tettekért ma próbálnak valakit jogi felelősségre vonni” – fejtette ki. A történész szerint az írónő úgy őrizte meg a szakmai, tudományos távolságot, hogy közben olvasmányosan írt, beemelt interjúkat, korabeli feljegyzéseket és memoárokat. Teljesen más szemléletet képvisel, mint az eddigi munkák: Magyarországot egy olyan kutyaszorítóban ábrázolja, ahol egy kényszerpályán kellett a vezetőknek kormányozni az országot. Azt is pozitívumként emelte ki Pók, hogy kiváló jellemzésekkel jeleníti meg a történelmi személyeket, és az egyes kérdésekben fennálló vitára is felhívja a figyelmet. Viszont pár negatívumot is megjegyzett a könyvvel kapcsolatban: a jó érvrendszer mellett elhagy olyan elemeket, amik egyes érveket esetleg tompítanának. Ilyen például a Horthy-korszakot szigetként bemutató részlet. Valamint hiányolta, hogy Deborah Cornelius nem ugyanolyan empátiával foglalkozik a munkaszolgálatosakkal, mint ahogy a katonákról ír.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója értékelésében elmondta, a kötet lektorálása során csak akkor élt hatalmával, ha történelmi tényt írt le rosszul az írónő, véleményét mindig tiszteletben tartotta. „A történelemben mindenki otthon van, így lesznek olyanok, akik egyet fognak érteni, és olyanok is, akik ellenvéleményt nyilvánítanak. A könyv egy eddig ismeretlen képet fest le a külföldieknek rólunk, és ezt mindenféle elfogultság vagy harag nélkül teszi.”

„Nem mehetünk el szó nélkül a könyv mellett” – jegyezte meg Rácz Árpád a Rubicon főszerkesztője. Felhívta a figyelmet Bánki Vera fordítására, akinek köszönhetően a magyar olvasók is könnyen befogadhatják a többször is „tiszteletbeli magyarnak” hívott Deborah S. Cornelius gondolatait.