A magyar katolikus egyház november 13-án emlékezik meg azokról a szentekről és boldoggá avatottakról, akiknek ereklyéit a magyar templomokban tisztelik, magyar földön születtek, vagy a történelmi Magyarországhoz bármilyen módon kötődnek.
Az emléknap a mindenszentek ünnepéhez kapcsolódik, amikor a magyar nemzet szentjei és boldogjai mellett azoknak a szenteknek az emlékét is felidézik, akiknek nincs külön ünnepük, de magyar földön éltek. Névtelen magyar szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket.
Kezdetben november 6-án volt az egyházmegye ereklyéinek ünnepe, majd 1984-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar határozata alapján és a II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezései nyomán az ünnepet november 13-ra helyezték, melyet egy külön magyar mindenszentek-ünnepként tartanak számon.
Az ismert magyar szentek és boldogok listája így van feltüntetve a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján:
Pannónia szentjei (honfoglalás előtti idő): 7 fő, mint például Szent Márton.
Szentek és boldogok Szent Istvántól Boldog Batthyány Strattmann Lászlóig: 49 fő.
Akiknek folyamatban van boldoggá avatásuk: 14 fő, köztük Mindszenty József, Márton Áron, Salkaházi Sára.
A magyar szentek között vannak olyanok, akiket népi kegyelet övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, vagy idegenből érkezve magyar földön teljesedett ki életművük, így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt.
„A szentek nem azok, akik egyetlen hősies tettel megváltottak egy rossz életet, hanem azok, akik egész életüket hősiesen élték le. Nincsenek bátor, de nem tiszta szentek, vagy tiszta, de nem bátor szentek: a szentek azért ilyenek, mert tökéletesek a szeretetben, és a szeretet a legmagasztosabb erény, amely magával hordozza a többi erényt. A szentek a mi mennyei barátaink, akiket segítségül hívhatunk, hogy Istennél járjanak közbe értünk…” – olvasható a Szűz Mária Lovagja című havilap novemberi számában, Canaves Ambrus M. atya tollából, aki a keresztény szentség eszméjét így fogalmazza meg: „Isten a keresztény életszentség legfőbb forrása: Isten az, aki valóban és egyedülállóan szent, de Isten szentsége elérhetetlen. A szentek az életük és az erények által elérhetővé teszik Isten megközelíthetetlen szentségét.”
Ezért száll a magyarok imája Szent Istvántól napjainkig az ég felé. Dicsőítés, köszönet, hála és könyörgés – a tatár, a török, majd a Nyugat, később a Kelet ránk rakott bilincseinek lehullásáért.
„Imagyűjtemény őrzi nagyjaink szívének legbensőbb titkait, melyek Isten felé szálltak. Ismerjük Szent Imre ezeréves fohászát, a törökök nyilai ellen imádkozó magyar katona szavait, az ország sorsáért aggódó Bocskai István, Rákóczi Ferenc, Pázmány Péter gondolatait, vagy a trianoni döntést követően a püspöki kar könyörgését olvasva nyomon követhetjük ezeréves történelmünk minden örömét, bánatát s az ősök szívébe pillantva, az ő szavaikat idézve ma is bizalommal fordulhatunk az Ég felé” – olvashatjuk a Szent István Társulat gondozásában megjelent Tiszták, hősök, szentek című könyvben.
Budapesten, a XI. kerületben áll a Magyar Szentek temploma, amely ezen az ünnepen tartja búcsúját.
A vatikáni Szent Péter-bazilika magyar kápolnájának domborművein, Krakkóban pedig az Irgalmasság bazilikája, a „Szentek Közössége” magyar kápolnájának mozaikképein és a ma szintén Lengyelországhoz tartozó, Felső-Árvában fekvő Orawka barokk fatemplomában szinte valamennyi magyar szenttel és boldoggal találkozhat a szemlélődő.
A képen: Magyar szentek hódolata a Magyarok Nagyasszonya előtt, dombormű, Kiss György alkotása, Pécs (Fotó: Wikipédia)
