November 13-án a községi könyvtárban Gát leghíresebb szülöttjére, Kovács Vilmosra emlékeztünk, aki 35 évvel ezelőtt, mindössze ötvenévesen fejezte be földi pályáját. A megjelent irodalombarátokat a könyvtár vezetője, Kacsó Irén köszöntötte. Az íróról való megemlékezésében elmondta: „Kovács Vilmosról beszélni — főleg néhány percben — rendkívül nehéz és merésznek tűnő vállalkozás.
Rendkívül nehéz, mert sorsa öt évtized emberi hányattatás, életműve hatalmas és szerteágazó. Ugyanakkor Kovács Vilmosról beszélni hálás és örömteli feladat, mert az ő élete és életműve tiszta és világos: igaz élet! Követhető és követendő életpélda, minden kor, minden magyar nemzedék számára.”
A továbbiakban a Kovács Vilmos által támogatott Forrás Stúdió egykori tagjának, Vári Fábián Lászlónak a sorait idézte: „… Ha visszapergethetnénk az időt, jó lenne utolérni s befogni azt a csillagot, mely 1977 hideg őszén Kovács Vilmost közülünk elragadta. Nem is azért, hogy az Isten dolgaiba beleszóljunk: azért csupán, hogy pótoljuk, amit elmulasztottunk, mert nem búcsúztunk el tőle tisztességesen, hogy megfoghassuk elfáradt kezét, hogy felfogjuk az elszálló lélek utolsó földi jeleit, megfejtve ezáltal a titkot, melyre életében maga sem lelte a választ: vajon mit üzen az ősz a télnek?”.
Ezt követően Darcsi Evelin felolvasta Kovács Vilmos Kiskarácsony című művét. A megemlékezés a gáti kultúrház falán lévő emléktábla megkoszorúzásával ért véget.