Kobály József régész középkori vár romjaira bukkant Beregszász határában

Beregszász elővárosában, az Ardói-hegyen azonosították egy új, eddig ismeretlen középkori kővár maradványait. Ez az esemény azért is különleges, mivel az elmúlt 150 évben nem fedeztek fel új várakat Kárpátalja területén. A hírt nemrég jelentették be az ungvári sajtóklubban, mi pedig megkerestük Kobály József régészt, a kutatás mozgatórugóját, hogy meséljen e szenzációs felfedezésről.

A lelőhely 130 méter feletti, meredek oldalú, keskeny hegycsúcson ül, a falak helyenként 1 méter vastagok, a megmaradt falszakaszok akár 50-70 centiméter magasak is lehetnek, a belső mag nagyjából 20×22 méteres, a csúcs pedig keskeny és meredek oldalú.

– Várromot találni mindig ritka és fontos esemény. A mostani iskolapélda arra, hogyan lesz egy tudományos feltevésből előbb hipotézis, majd gyakorlati megerősítés – mondta a sajtótájékoztatón Oleh Oszaulcsuk, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének Mentő Régészeti Szolgálatának igazgatója. – Úgy tűnhet, Kárpátalja már teljesen fel van tárva, jelenleg 11 várról van tudomásunk, most mégis akadt egy újabb.

A várrom azonosítása Kobály József kárpátaljai régész nevéhez fűződik. Ő évek óta – egyebek mellett – a mai Beregszász és környékének régészeti és írott forrásait is vizsgálja.

Megkeresésünkre a kutató elmondta, hogy ez a felfedezés azért is jelentős, mert a régészek másfél évszázada nem találtak új várat Kárpátalján. Ráadásul olyan helyen van, ahol sokan megfordulhattak, mégsem találtak rá.

– A terepen nehezen észrevehető, négyzetes formájú maradványok rajzolódnak ki, méreteiben nagyobbak, mint például a szerednyei vár. A fekvés stratégiai: fontos útkereszteződés a néhai Szernye-mocsár és a Beregszászi-dombvidék találkozásánál, kilátás több kilométerre, az Alföldre és a Kárpátokra is – magyarázta Kobály József.

Az előzményekkel kapcsolatban a régész elmondta, a szülőfaluja, Kovászó, és az ottani vár történetéhez gyűjtött anyagokat, miközben felfigyelt két középkori oklevélre, melyek „-szöllős-” helyneveket tartalmaztak. Ezek elemzéséből arra jutott, hogy egy „szöllős” nevű erősség a mai Beregszász város környékén is létezhetett.

A további kutatás egy 18. századi osztrák katonai térképhez vezetett, amelynek jelmagyarázata a dombtetőn „kastélyromokat” jelölt. Ezután felkereste a lelőhelyet és így bukkant rá a várromra.

– 2020 nyarán Beregszász környékén dolgoztunk. Akkor szóltam a kollégáknak, hogy feltevésem szerint az Ardói hegyen várnak kell lennie. Felmentünk: a sűrű erdőben és bozótosban majd egy órányi kutatás után végre ráakadtam a régi kőfalak maradványaira. A járvány meg a háború azonban megakasztotta a munkát, de idén júniusban újra felkerestük a lelőhelyet és GPS méréseket is eszközöltünk. Érdekes megemlíteni, hogy Lehoczky Tivadar, Bereg vármegye híres kutatója, többször gyűjtött a hegy lejtőin régészeti leleteket, s valószínű, hogy a hegytetőn is megfordult, de a romokról nem ír.

A 2000-es évek elején a beregszászi főiskola diákjaival én is végeztem itt ásatásokat Lehoczky kutatásai nyomán, de szintén nem gondoltam arra, hogy a hegyen várromok lehetnek. Nem csoda, hogy a maradványokat nem vette észre senki, hiszen már a 19. század óta sűrű erdő fedi a hegyet, s a romok alig észrevehetők. Csak úgy lehet azokat megtalálni és felismerni, ha tudjuk, hogy ott vannak! Én hogyan jutottam el ehhez?

A lökést az 1284-es és 1308-as okleveles adatok adták. Utóbbi említ egy „szőlősi várnagyot”, aki vállalja, hogy visszaszolgáltatja Beregszász és Borzsova lakóinak ingó és ingatlan javait.

De életszerű-e az, hogy 1308-ban a Bereg vármegyei lakosok 35–40 kilométerre viszik a holmijukat egy másik vármegyébe (Ugocsába), amikor a környékükön is volt vár – Bereg vára? Ez szöget ütött a fejemben – mondja a régész. – Továbbá egy 1284-es oklevél három katolikus plébániát, névszerint „Beregzaza, Luprethzaza és Azunsagzeuleus”-t említ. Az első kettő a mai Beregszászhoz köthető. A harmadik neve: Asszonyságszőlős. Mivel Bereg vármegyében a 14. században is létezett egy Asszonytelek nevű hely, de Ugocsában nem, ez megerősítette bennem: a „szőlős” nevű települések egyikét a mai Beregszász környékén kellene keresni. Annál is inkább, mert abban az időben szőlőt kizárólag domboldalakon telepítették, síkságon nem. Minden jel az Ardói-hegyre utalt. A várromokról egyelőre csak annyit tudunk, hogy a 18. századnál régebbiek. A nehezen megközelíthető, meredek oldalú hegytetőn való elhelyezkedésük viszont tipikus a 13-14. századi várakra.

Ebből az időből (1264-ből) ismerünk is a környékről egy várat – Bereget – amelyet IV. Béla király lányától, Annától, a halicsi Rosztiszlav fejedelem özvegyétől foglalt el ifjabb V. István király. Azonban, egyelőre, semmilyen konkrét adat nincs a kezünkben, ami a két vár azonosságáról szólna. A kérdés tisztázásának egyetlen kulcsa a régészeti ásatás.

Ehhez azonban egyeztetni kell a megfelelő szervekkel, mivel az Ardói-hegy csúcsa botanikai-természetvédelmi terület, és az ásatás szigorúan engedélyköteles. A romoknak műemlékvédelmi szempontból is van jelentősége. Ezzel kapcsolatban már hozzáfogtunk a dokumentáció előkészítéséhez. Természetesen ebben, és a további munkánkban is szeretnénk együttműködést kialakítani Beregszász városának vezetésével, hiszen a várromoknak a természetvédelmi területtel és az Ardói-hegy csodálatos panorámájával együtt fontos turisztikai potenciálja is van. A tudomány feltételezéssel, problémák felvetésével indul, aztán az adatok (térkép, helynév, írásos emlékek stb.) gyűjtésével és elemzésével folytatódik, majd ha szükséges, akkor a régészeti leletanyag, vagyis az „ásó mondja ki a végső szót” – zárta beszélgetésünket Kobály József.