Kettős állampolgárság és autonómia

Október 9-én dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Vári Fábián László kárpátaljai költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Torró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Csáky Pál felvidéki politikus-író, az MKP Országos Elnökségének a tagja voltak a vendégei annak a kettős állampolgárságról és az autonómia lehetőségeiről szóló kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet Gazsó L. Ferenc vezetett a MOM Kulturális Központ Kupolatermében, Budapesten.

A patinás Hitel c. folyóirat által rendezett, a nyilvánosság és a média előtt zajló beszélgetésen a résztvevők elmondták elképzeléseiket többek közt arról, hogy az egyes országokban miért fontos és milyen esélye van az ottani magyar közösség számára létrehozandó autonómiáknak, hogyan lehet az egész kérdéskört beilleszteni az európai gondolkodásmódba és politikába, illetőleg hogyan kívánnak bekapcsolódni a további magyar nemzetpolitikai folyamatokba.

Torró T. Tibor hangsúlyozta, hogy Erdély és a Székelyföld számára a túlélés esélyét jelenti az autonómia-formák megvalósítása. A romániai magyar politikusok körében konszenzus mutatkozik az ügyben, hogy ezt a kérdést támogassák, és a közeljövőben megvalósul a Székelyek nagy menetelése is ezt a kérést támogatandó.

Vári Fábián László, a kárpátaljaiak képviselője beszélt arról, hogy milyen kihívások előtt áll a kárpátaljai magyarság az identitás és a megmaradás kérdésében. A jelenlévők közül ő hangsúlyozta a legerősebben azt, hogy a magyar állampolgárság, a magyar útlevél, akár csak a magyar nyelv részleges tudásának kérdése, mekkora vonzerőt jelent nemcsak a Kárpátalján élő magyarok számára, de az ott élő ruszinok, ukránok számára is, tekintettel Magyarország európai uniós tagságára.

Kántor Zoltán fontos előrelépésnek nevezte a magyar nemzetpolitika terén 2010 óta történt lépéseket, beleértve azt, hogy az új magyar alaptörvényben hangsúlyosabb teret kap a határon túl élő magyarok érdekeinek védelme. Jelentős előrelépésnek tartotta a kettős állampolgárság intézményének bevezetését, illetőleg azt, hogy a magyar kormány hosszú távon is kiszámítható módon igyekszik támogatni a külhoni magyar közösségek intézményeit és kezdeményezéseit.

Csáky Pál a felvidéki magyar nemzetpolitika egységének megteremtését tartja fontosnak, és azt, hogy európai szintes is megpróbálják a magyar közösségek politikai képviselői újból napirendre tűzni a kisebbségi kérdés rendezésének ügyét. Megjegyezte, hogy a Lisszaboni Szerződés erre lehetőséget biztosít, és a jövő évi választások után létrejövő új európai parlamenti képviseletnek kiemelt feladata kell, hogy legyen ennek a kérdésnek a napirendre tűzése.

A beszélgetést vezető Gazsó L. Ferenc a magyar közmédia támogatását kérte a kérdés felkarolására, illetőleg a magyarországi közbeszédben való erőteljesebb megjelenítésére.