A nyelvújítás vezéralakja sok szálon kötődik a kárpátaljai magyarlakta településekhez, illetve a történelmi megyék egykori intézményeihez, az akkori tisztségviselőkhöz és kiváló közéleti személyiségekhez. Érdemes és tanulságos virtuálisan is a korabeli magyar irodalom és kultúrpolitika vezéralakja nyomába eredni. Először oktatási szakértőként érkezett vidékünkre. A korabeli iskolatörténeti feljegyzések szerint Kazinczy Ferenc 1786-tól a kassai tanke-rület elemi iskoláinak felügyelőjeként tevékenykedik, tanügyi ellenőrzés céljából is többször ellátogatott Ungvárra. Ellátogatott a történelmi egyházak iskoláiba, figyelemmel kísérte és segítette a ruszin, zsidó és más itteni nemzetiségek iskoláit is.
Többször váltott levelet Bocsinszky Andrással, a munkácsi görög katolikus megyés püspökkel, a XVIII. századi ruszin történelem és művelődés kiemelkedő alakjával. Bacsinszky azért tartozott Kazinczy köréhez, mert a püspök úr nagy műveltségű, széles látókörű személyiség, tudós ember volt, s mindent megtett, hogy növelje a munkácsi egyházmegye és munkácsi görög egyesült püspökség tekintélyét. Ungváron, püspöki székhelyén sokat fáradozott az orosz (rutén, ruszin) anyanyelvű oktatás megszervezéséért, ehhez kért és kapott segítséget Kazinczy Ferenctől. A nagy tiszteletnek örvendő tanfelügyelő úr működésének ideje alatt orosz elemi iskolák nyíltak Munkácson, Huszton, Técsőn, támogatta a zsidó iskola megnyitását Ungváron, tanügyi és más fontos kérdésekben folyamatosan kapcsolatban állt Ung megye vezetőivel.
A rebellis Kazinczy Ferenc legmegrázóbb élménye mégis a munkácsi várfogsághoz kötődik. Mint ismeretes fogságának csupán egy esztendejét Kazinczy a munkácsi várban töltötte. Naplójában Bereg megyébe érkezésének és útvonalának dátumokra lebontott eseményeit is megörökíti.
1800. augusztus 1-én fogolytársaival érkezett Beregszászba. A vásárra gyűlt emberek gyümölcsöt adtak a foglyoknak, az alispán tokaji bort, kenyeret, húst, édességet küldött nekik.
Augusztus 23-án Gáton ebédeltek.
Augusztus 25-én érkeztek meg Munkácsra. Az író a vár nyugati részén álló épület harmadik emeletének neŹgyedik cellájában raboskodott.
1800. augusztus 25-26-án kezdte meg büntetésének letöltését.
1801. június 28-án szabadult a munkácsi várból. Megjegyzendő, hogy az író összesen 2387 napot töltött el fogságban.
Munkácsi várbörtönhöz kötődő Kazinczy ereklyék köŹzött őriznek egy kis piros bőrkötésű könyvet, amelyben ez a bejegyzés olvasható: „Dolgozá-saim a' munkácsi várban 1800-1801. MintŹhogy az Országlás rabjainak tintát nem engednek, vasdarabokat hánytam eczetbe, a' paŹpirost pedig Kufsteinből Munkácsig tartó utunk alatt lopva szereztem”. A vasrozsdával írt kézirat Lessing, Osszián és Marmontel egy-egy művének fordítását tartalmazza. Cellájában egyszer felkereste egy ungvári orvos dr. Molnár, aki azonnal felismerte, s emlékezett rá, hogy „patvarista korában Kazinczy gyakran járt az ő anyósáékhoz". Ellátta hírekkel nagybátyja, Kazinczy András és annak veje, Kárner László felől, aki Ung megye másodalispánja volt.
De térjünk vissza, szabadulásának napjára. A várbörtön kapujában közeli rokonai várták. Ekkor 1801. június 28-át írtak. Eljött érte testvére, Kazinczy József és unokaöccse, Kazinczy István. Úgy döntöttek, hogy egy munkácsi polgári családnál erőt gyűjtenek a hazatéréshez. Naplója szerint egy bizonyos Szmethanoviccsal a munkácsi Trautel úrhölgynél vacsoráztak és éjszakáztak. Feljegyzi, hogy „Trautel egy gyönyörű húsos blondine volt, de nem egyéb, mint egy férjhez menni nagyon vágyó hetérácska, a hetérák nemesb classisából”.
Másnap rokonai kíséretében június 29-én hagyta el a várost. Keresztülszelték az Ung-vidéket, éjszakára Pálócra érkeztek, de gróf Barkóczy János nem volt otthon, ezért úgy döntöttek a fogadóban éjszakáznak. Itt Ungváron felkeresték és tárgyaltak Bacsinszky Andrással, a munkácsi görög katolikus megyés püspökkel. Más nemesi családokhoz is ellátogattak, majd még koradélután hazafelé vették az útjukat.
Mint irodalomszervező többek között Ungvárhoz is kötődik. Kazinczy Ferencnek köszönhető Dayka Gábor költő újra felfedezése, hiszen verseit ő rendezte sajtó alá. A hozzá közel álló Kárner László Ung megye másodalispánjától értesült először Dayka Gábor szerény költői hagyatékáról. Az alispán úr szerezte meg Kazinczy számára az elhunyt költő verseit Fekete Imrétől, az Ungvári Drugeth Gimnázium igazgatójától. Rajta kívül Kricsfalusi György gimnáziumi professzor is küldött neki 10 Dayka verset. A korabeli krónikások szerint Dayka 1795. december 20-án súlyos betegen érkezett feleségével, Reich Zsuzsannával Ungvárra. Letanította az 1795/96-os tanév első szemeszterét, ezt követően betegsége elhatalmasodott és 1796 októberében lemondott tanári állásáról és még ebben a hónapban elhunyt. Dayka Gábort az ungvári Kálvária-hegyen fekvő közös temetőbe temették el.
Tizenhét év elteltével tehát a Dayka Gábor költő körüli hallgatást, a feledő némaságot barátja, Kazinczy Ferenc törte meg. Összegyűjtötte és kiadásra előkészítette költőtársa verseit, amely saját kiadásában 1813-ban jelent meg. Megjegyzendő, hogy a költő hagyományai elevenen él Ung megye központjában, az egykori gimnázium előtti téren (ma az Ungvári Nemzeti Egyetem vegyi kara van itt) költői dicsőségét Szamovolszky Ödön szobrászművész örökítette meg, aki carrarai márványból faragta ki Dayka mellszobrát, felavatására 1909 októberében került sor. További sorsa: 1945 után a szovjetek eltávolították a térről, s az ungvári magyarság kezdeményezésére 1994-ben helyezték vissza talapzatára. 1991-ben az ungvári magyar középiskola felvette Dayka Gábor nevét.
Kazinczy szoros rokoni és baráti kapcsolatban állt több Bereg megyei családdal, vidéki értelmiséggel is. Julianna húga például Dercsényi János Bereg vármegyei táblabíró felesége volt, akitől sokszor értesült a vidéken zajló eseményekről. Jól ismerte Balugyánszki Mihályt, a velejtei orosz pap fiát, aki később a pétervári egyetem tanára lett és Beregszászi Nagy Pált. Bay György Bereg meŹgyei főszolgabíróval, majd alispánnal is leveleŹzett. Mindezeknek már kapcsolat történeti irodalma is van Kárpátalján. Gondolok itt az ungvári Váradi-Sternberg János történész Ismeretlen Kazinczy-levelek és jegyzetek c. dolgozatára, amely Századok örökséŹge című tanulmánykötetében jelent meg 1981-ben Ungváron. Foglalkozott több cikkében Keresztyén Balázs helytörténész is, ezek közzül figyelemre méltó Kazinczy Ferenc kapcsolata vidékünkkel című dolgozata.
Végezetül, sajnos nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy vidékünkhöz kapcsolható az emberek százait megtizedelő kolerajárvány is, amely a magyar irodalom és nyelvújítás vezéralakját is örökre ledöntötte lábáról. A futótűzként terjedő halálos járványról először Kazinczy 1831-ben Ungvárra készülő baŹrátjától, Szemere Páltól megtudta, hogy Ugocsában és Beregben kitört a kolerajárŹvány, amit Máramarosból hurcoltak be a tuta-jokon sót fuvarozó oláhok. Először Újlakon, Csetfalván és Váriban észlelték, majd Csekében is elterjedt. Kazinczy aggódott a Csekében lakó Kölcsey Ferenc miatt: „Mely emŹbert veszítünk, ha őtet veszítjük el!" A himnusz költője ezt a csapást túlélte. MunkácsŹról kapta a hírt, hogy a kolera feltartóztathaŹtatlanul terjed Szabolcsban, Beregben, s elérŹte Cigándot, Zemplént is. 1931. augusztus 5-én már Széphalmon is észleltek megbetegedést. Mocsáry Antalnak írt utolsó levelét az író már nem tudta befejezni, mert a kolera áldozata lett.
Kazinczy Ferenc emléke öröke él az anyaországtól elszakított Kárpátalján, az itteni magyarság körében is. Az ősi munkácsi várban emléktáblával jelöltük meg az itt raboskodó költő szenvedésének színhelyét.
A kárpátaljai honismereti dolgozatok alapján összeállította Dupka György
