Írta: Simon Rita | Forrás: KISZó | 2026. március 27.
Budapesti kávéházak története címmel nyílt időszakos kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A március 25-től április 15-ig látogatható tárlat a magyar főváros egykori kávéházi kultúráját idézi meg, s nemcsak képekkel és dokumentumokkal, hanem eleven, szellemes szövegekkel is közelebb hozza azt a világot, amelyben a kávéház találkozóhely, munkahely, szellemi műhely és társadalmi tér is volt.
A megnyitón Bacskai József főkonzul hangsúlyozta: a kiállítás Tallinn és Kijev után érkezett Ungvárra, és magyar, angol, valamint ukrán nyelven várja az érdeklődőket. A főkonzul kiemelte: a tárlat a 17. századtól a 20. század elejéig vezeti végig a látogatót Budapest kávékultúrájának történetén. Felidézte azt is, hogy az első kávéház 1714-ben nyílt meg a budai oldalon, a századfordulóra pedig már több mint ötszáz kávéház működött a városban, mindegyik sajátos közönséggel és karakterrel. Szavai szerint a kávéházba járás egy időben valódi életformává vált, s ezek a helyek kulcsszerepet töltöttek be a művészeti, irodalmi és társadalmi életben.
A kiállítás egyik legnagyobb erénye, hogy érzékletesen mutatja meg, hogy a kávéház jóval több volt, mint egy csésze fekete elfogyasztásának helye. A tablók egyik emblematikus mondata szerint: „Bank még nincs. Tőzsde nincs. Hogy akkor mi van? Kávéház.” Ugyanilyen erős képpel él a tárlat akkor is, amikor a rohamosan növekvő nagyváros zajából és zsúfoltságából menekülő polgárról beszél: „Hová meneküljön szegény pesti polgár ebből a pokolból? A kávéházba.”
A bemutatott anyagból kirajzolódik az is, milyen sokféle szerepet töltöttek be ezek a helyek. Egy kávé áráért nemcsak italt kapott a vendég, hanem fűtést, világítást, újságokat, könyvtárat, tollat, papírt, beszélgetőtársakat, üzleti híreket, sőt olykor még jó tanácsot vagy kölcsönt is. A tárlat külön fejezetet szentel az irodalmi és művészkávéházaknak, ahol a korszak írói, költői, szerkesztői és művészei formálták a magyar szellemi életet. A New York és a Centrál nem egyszerű vendéglátóhely volt, hanem alkotói közeg, ahol lapok, eszmék és közösségek születtek.
Bacskai József a megnyitón arra is utalt, hogy Ungvár sincs távol ettől a hagyománytól. Hiszen mint ahogy szellemesen megjegyezte: „ha elhajítunk a megyeszékhelyen egy kavicsot, biztos, hogy egy kávéházat fog eltalálni”. Az Ung-parti városnak ma is élénk kávéházi élete van. Éppen ezért a kiállítás nem pusztán budapesti múltidézés, hanem ismerős közép-európai hangulat is, amelyhez a kárpátaljai látogatók is könnyen kapcsolódhatnak. A főkonzul minden érdeklődőt arra biztatott, hogy látogasson el a tárlatra – és mint mondta, alkalomadtán még egy finom kávéval is megkínálják a vendégeket.
Rangos nemzetközi díjjal ismerték el Demes Sándor ungvári származású kutató munkáját. A HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) fiatal szakembere az Amerikai Csillagászati Társaság Laboratóriumi Asztrofizikai Osztályának Early Career Award elismerését kapta, amelyet évente mindössze egy kutatónak íté...
Magyarországi támogatással és a helyiek összefogásával hozták rendbe az ilosvai magyar temetőt, amelynek állapota az elmúlt években jelentősen leromlott. A felújított sírkertben október 31-én megemlékezést tartottak, amelyen az egykor a városban élő magyar közösség elhunyt tagjai előtt tisztelegtek.
Amikor Ungváron az orosz vagy szovjet vonatkozású utcák átnevezéséről beszéltek 2022 tavaszán, az egyik javaslat az volt, hogy a belvárosban található Krilov utcát nevezzék át Laudon István utcára. Ezután a közösségi médiában kritikák özöne támadt: „Nevezzük el az összes utcát Istvánokról”, „Kitörik...
A Munkácsy Mihály Magyar Ház ismét különleges eseménynek adott otthont. Október 29-én a nagyteremben nem volt szabad hely, s ez nem véletlen, hiszen ezúttal Farkas Sándor zongoraművész látogatott el szülővárosába, hogy barátok, egykori kollégák, ismerősök számára teremtsen különleges hangulatot. Zon...
