Írta: Simon Rita | Forrás: KISZó | 2026. március 27.
Budapesti kávéházak története címmel nyílt időszakos kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A március 25-től április 15-ig látogatható tárlat a magyar főváros egykori kávéházi kultúráját idézi meg, s nemcsak képekkel és dokumentumokkal, hanem eleven, szellemes szövegekkel is közelebb hozza azt a világot, amelyben a kávéház találkozóhely, munkahely, szellemi műhely és társadalmi tér is volt.
A megnyitón Bacskai József főkonzul hangsúlyozta: a kiállítás Tallinn és Kijev után érkezett Ungvárra, és magyar, angol, valamint ukrán nyelven várja az érdeklődőket. A főkonzul kiemelte: a tárlat a 17. századtól a 20. század elejéig vezeti végig a látogatót Budapest kávékultúrájának történetén. Felidézte azt is, hogy az első kávéház 1714-ben nyílt meg a budai oldalon, a századfordulóra pedig már több mint ötszáz kávéház működött a városban, mindegyik sajátos közönséggel és karakterrel. Szavai szerint a kávéházba járás egy időben valódi életformává vált, s ezek a helyek kulcsszerepet töltöttek be a művészeti, irodalmi és társadalmi életben.
A kiállítás egyik legnagyobb erénye, hogy érzékletesen mutatja meg, hogy a kávéház jóval több volt, mint egy csésze fekete elfogyasztásának helye. A tablók egyik emblematikus mondata szerint: „Bank még nincs. Tőzsde nincs. Hogy akkor mi van? Kávéház.” Ugyanilyen erős képpel él a tárlat akkor is, amikor a rohamosan növekvő nagyváros zajából és zsúfoltságából menekülő polgárról beszél: „Hová meneküljön szegény pesti polgár ebből a pokolból? A kávéházba.”
A bemutatott anyagból kirajzolódik az is, milyen sokféle szerepet töltöttek be ezek a helyek. Egy kávé áráért nemcsak italt kapott a vendég, hanem fűtést, világítást, újságokat, könyvtárat, tollat, papírt, beszélgetőtársakat, üzleti híreket, sőt olykor még jó tanácsot vagy kölcsönt is. A tárlat külön fejezetet szentel az irodalmi és művészkávéházaknak, ahol a korszak írói, költői, szerkesztői és művészei formálták a magyar szellemi életet. A New York és a Centrál nem egyszerű vendéglátóhely volt, hanem alkotói közeg, ahol lapok, eszmék és közösségek születtek.
Bacskai József a megnyitón arra is utalt, hogy Ungvár sincs távol ettől a hagyománytól. Hiszen mint ahogy szellemesen megjegyezte: „ha elhajítunk a megyeszékhelyen egy kavicsot, biztos, hogy egy kávéházat fog eltalálni”. Az Ung-parti városnak ma is élénk kávéházi élete van. Éppen ezért a kiállítás nem pusztán budapesti múltidézés, hanem ismerős közép-európai hangulat is, amelyhez a kárpátaljai látogatók is könnyen kapcsolódhatnak. A főkonzul minden érdeklődőt arra biztatott, hogy látogasson el a tárlatra – és mint mondta, alkalomadtán még egy finom kávéval is megkínálják a vendégeket.
Huzina Eszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze Bátyúban nevelkedett, ott végezte el a helyi líceumot, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára nyert felvételt, most végzős. A fiatal lány szabad idejében a legszívesebben olvas, de ...
A Polónyi Katalin Textilmúzeum Kárpátaljai egyik legértékesebb textilgyűjteménye. Magában foglalja megyénk területéről származó magyar és ruszin népviseletek egyes darabjait, különféle viseleti cikkeket és lakástextíliákat, valamint bemutatja az elkészítésükhöz használt eszközöket is.
Bármilyen korszakban, bármilyen nehézségek közepette él az ember, előbb-utóbb előbukkan a zene, az éneklés, a szórakozás és a művészet iránti igénye. Így volt ez a világháborúk és forradalmak időszakában is. Egyszerűen az ember nem arra van teremtve, hogy a súlyos terhek alatt magába roskadjon, hane...
Méltó módon emlékeztek meg II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulójáról a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem falai között, ahol nagyszabású tanulmányi vetélkedő döntőjére került sor április 10-én. A háromfordulós csapatversenyt az egyetem, a Pro Cultura Subcarpathica és a Kárpátalj...
