Kárpátalja számos településén állítottak már emléket a vérzivataros XX. század áldozatainak, köztük a két világháborúban elesett katonáknak, a málenykij robotra elhurcolt férfiaknak és a csernobili atomkatasztrófa áldozatainak.
Nagydobrony lakosai Kárpátalján az elsők között emlékeztek meg az I. világháborúban hősi halált halt férfiakról. A település főterén, a templomkertben 1941-ben állították fel a szuronyos-rohamsisakos magyar honvéd szobrát, talpazatán a felirattal: Hősi halottai emlékére Nagydobrony község közönsége. 1914–1918. Legyen áldott emléketek! Mellette kétoldalt pedig a háborúban elesett 65 férfi nevével.
Az emlékmű elkészítéséhez – a hadiözvegyek és hadiárvák kezdeményezésére – még a csehszlovák időben hozzákezdtek, ám felavatására 1941-ig kellett várni.
A szobrot Karl Ferenc József budapesti szobrászművész készítette el. Ám az nem sokáig állhatott a templomkertben, ugyanis a II. világháború után a szovjet hatóság parancsára ledöntötték, s átszállították a helyi temetőbe. Csak a gránittalapzat – rajta a hősök nevével – maradt a helyén.
A nagydobronyiak hiába kérték többször is az emlékmű helyreállítását, az nem történt meg.
Végül 1989-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi szervezete vette kezébe az ügyet. Beadvánnyal fordultak a járási tanácshoz és a műemlékvédelmi hivatalhoz, azok pedig a helyi tanács hatáskörébe utalták vissza a kérdést. Így született meg a döntés egyéves huzavona után, hogy a szobor visszakerülhet eredeti helyére.
Az emlékmű 1941-es felavatásáról egykor a sajtó is beszámolt. A Kárpáti Hiradó 1941. december 2-i száma így írt a jeles eseményről:
„Vasárnapra ünnepi zászlódíszt öltött a színtiszta magyarságú Nagydobrony község, amely a világháború hőseinek emlékére állított gyönyörű hősi emlékművet, valamint országzászlót avatott, s ezen a napon tartotta meg első díszülését a község képviselőtestülete az újonnan épített községházában. Az emlékmű fölavatását a református templomban tartott istentisztelet vezette be, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a községbeliek. Gönczy Pál református lelkész istentisztelet közben lélekemelő beszédében a hazáért elhunyt hősök hervadhatatlan érdemeit méltatta, majd imát mondott. A község közepén, a református templom mellett fölállított hősi emlékmű körül összegyűlt hatalmas tömeg jelenlétében folyt le a hősi emlékmű felavatási és országzászló beiktatási ünnepsége, amelyre a szomszédos községekből és falvakból is sokan eljöttek. Fölsorakozott a leventék díszszakasza, kivonultak az iskolák növendékei, a különféle szervezetek és színes, magyaros viseletben a nagydobronyi leányok igen nagy csoportja. Az ünnepség jelentőségét emelte, hogy azon részt vett Ung vármegye és Ungvár több vezetője, köztük Siménfalvy Árpád főispán, Kossey János alispán, Megay László polgármester, Szmrecsányi Pál járási katonai parancsnok, Eperjessy József, a MÉP ungvári ügyvezetője, Pereszlényi Ernő vármegyei főjegyző, Birringer Károly tisztifőorvos és Fekete Béla árvaszéki elnök, valamint a vármegye tisztikarának több tagja. Az impozáns hősi emlékművet a községi közbirtokosság, a politikai község és Nagydobrony lakosságának adományaiból állíttatta föl a hazafias lakosság. Lépcsőzetes előtér után gránittalapzaton áll a magyar honvéd életnagyságú szobra. A szobortalapzat homlokzati részén kétoldalt hosszú sorokban Nagydobrony 65 világháborús hősi halottjának neve emlékeztet áldozatos életükre. Egytől egyig régi magyar nevű honvéd, mégis legtöbb közöttük a Hidi-, Szanyi-, valamint a Balogh- és Katona-családok hősi halott fiainak neve. Karl Ferenc József budapesti szobrászművész mesteri alkotása a honvédszobor, amelynek hátteréből stílusosan emelkedik ki az országzászlót tartó árbócrúd. A nagydobronyi fúvószenekar a Hiszekegyet játszotta el, majd Hidi János községi bíró lépett a nemzeti színekkel díszített szónoki emelvényre. Beszédében hangoztatta, hogy a megszentelt magyar föld hűséges magyar lakossága fölszabadulásának harmadik évfordulóján avatja föl emlékművét, amivel régen óhajtott vágya teljesült. Köszörű Károly járási főszolgabíró mondott ezután lélekemelő hazafias ünnepi beszédet, amelynek elején Siménfalvy Árpád főispán megadta az engedélyt a honvédszobor leleplezésére. Köszörű Károly hangoztatta beszédében, hogy ez a színmagyar Ung megyei község a hősi emlékmű fölállításával a szívét-lelkét tárta a világ elé és a nagydobronyi lakosságnak a hősi halottak iránti hálája és szeretete öltött testet az impozáns emlékműben. – Odakiáltjuk a világnak, hogy itt vagyunk – mondotta —, élünk az ősi magyar rögön, amelyen erősebben megvetjük a lábunkat, mint valaha. Utalt arra, hogy a fölszabadulás óta eltelt időben ez a község az ünnepségek sora helyett a hétköznapi munkával töltötte életét, de tekintete visszapillantott a múltba és most emléket állított azoknak, akik legdrágább kincsüket, az életüket áldozták a magyar hazáért. A fölszabadulás elesettségéből ez a község rátalált magára és legelőször állít örök emléket hősi halottainak. – Testvéri módon ölelkezik össze a múlt – mondotta végül a főszolgabíró – és a jövendő. Az emlékmű a múltról beszél, a fölötte lengő országzászló pedig a jövendőt hirdeti. A keleti harctéren küzdő hős honvédekről, végül pedig országgyarapító Kormányzó Urunkról emlékezett meg, akit a megjelent tömeg lelkesen ünnepelt. – Fény nevére! Áldás életére! – mondotta beszéde végén a főszolgabíró, amely szavakat egy emberként harsogta utána a kivonult levente díszszakasz.
Magyarruhás leány: Hidi Jolán mondott kedves alkalmi költeményt, amelyet özvegy édesanyja, Hidi Andrásné írt az emlékmű felavatására. A református énekkar énekszámai után Budaváry László volt nemzetgyűlési képviselő, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság képviselője mondotta el szó hazafiságtól áthatott országzászló-beiktató beszédét. Budaváry László beszéde elején a Hiszekegy hangjai mellett fölvonták a nemzetiszínű országzászlót az árboc csúcsáig. Rámutatott arra, hogy a magyar nemzet lelke, a magyar nemzeti géniusz szent tüze a történelem folyamán nem aludt ki soha. Az összeomlás idején a nemzeti lélek pislákoló mécshez hasonlított, amelynek tüze csak egyesek lelke mélyén lobogott és a nemzeti megújhodás elindulásakor ébredt ismét életre. Hangoztatta a továbbiakban a haza fogalmát, amely a föld, nép és történelem elemeiből tevődik össze. Az országzászló pedig visszavezeti a nemzetet a történelmi múltba és örökké élő szent álmaira, hogy a magyar nép csak a maga nemzeti öntudatának kifejlesztésével és a nemzeti egység megteremtésével állhatja meg helyét a történelem közöttünk dúló viharában. – Ha reánéztek erre az országzászlóra – mondotta —, érezzétek magyarságotokat, mert ebben a hatalmas szimbólumban, jelképben benne van az egész dicsőséges magyar történelem, benne van a magyar föld, benne a magyar haza és a haza minden népe. De benne van ebben a jelképben mindaz a nagy vágyakozás, elérni mindazt, ami a mienk volt és elérni azt, hogy örökké a mienk maradjon. Elemi iskolások énekszáma után Nyitrai Béla tanító költeményt szavalt el, majd Gönczy Pál református lelkész megáldotta az emlékművet, végül Ujlaky István községi főjegyző vette át azt a község nevében megőrzésre és gondozásra. A hősi emlékmű megkoszorúzása után a közönség a Himnuszt énekelte el s ezzel a bensőséges hazafias ünnepség véget ért.”
