Kárpátalja anno: Csiszár Pálné munkácsi tanítónő

Arcok a múltból. A tanév első hetében a Kárpátalja anno rovatban olyan magyar tanítókra emlékezünk, akik a két világháború közötti időszakban nevelték a kárpátaljai ifjúságot. Életrajz nélkül, egy csehszlovák kiadású albumban szerepelnek. A korabeli újságokban és hivatalos lapokban időnként szerepel a nevük, így, ha nem is sokat, de néhány adatotk tudhatunk róluk.

Közülük először Csiszár Pálné Kulina Emma tanítónővel ismerkedhetünk meg.

Kárpátalja számos településén – Szarvasházán (1901-től), Tőkésfalun (1902-től), Boródon (1905-től), Drugetházán (1915-től) és Munkácson – tanított.

1941-ben vonult nyugdíjba, s ebből az alkalomból a munkácsi Őslakó újság 1941. szeptember 21-i száma méltatta pedagógusi pályafutását:

„A vallás és közoktatásügyi miniszter 1941. szeptember 1.-vel Csiszár Pálné, sz. Kulina Emma úrnőt a munkácsi I. sz. áll. elemi iskola tanítónőjét, miután teljes szolgálati idejét kitöltötte, nyugdíjazta. Nem mehetünk el szó nélkül e nyugdíjazás mellett. Csiszár Pálné a megszállás alatt Munkácson végezte pedagógiai munkásságát az itt egyetlen állami elemi iskolában. Nevelése és tanítása alól a gyermekek sok száma került ki, akik mind tisztelettel szólnak róla s kik mind bizonyítják, hogy Csiszár Pálné a rabság idején, a nagy próba éveiben igazán magyar volt. Még pedig a leghűségesebb és legbátrabb magyarok sorából. Amikor a magyar iskoláról, a magyar tanításról, a magyarságról volt szó soha senki előtt nem titkolta igaz magyar véleményét, szinte csodálatos volt, hogy ezért nem üldözték. Mindig nyíltan magyar szellemben tanított és ebben férfi szinte egy sem, nő is alig volt itt talán hozzá hasonló, különösen a régebbiek közül, akiket meghagytak állásukban a csehek. Társadalmi életet nem élt, de a magyar színészetnek legbuzgóbb híve, a magyar színháznak mindenkor legbiztosabb látogatója Csiszár Pálné volt a megszállás alatt úgy, hogy szinte idegenszerű volt az előadás, ha őt nem láttuk a helyén. Nyugdíjazásakor tisztelettel köszöntjük és kívánjuk, valóban élvezze nyugdíját. Igazán megérdemelte volna, hogy iskolája tanítványai az I. sz. iskolában megfelelőképen elbúcsúztassák, de reméljük, hogy a város vezetősége, főispánunk megtalálja módját, hogy Csiszár Pálnét tanügyi működése befejezésekor a megérdemelt megbecsülésben részesítse.”