Irodalmi tanácskozás a Páskándi-megemlékezésen

Pénteken a Szatmár Megyei Múzeum dísztermében irodalmi tanácskozást szerveztek Páskándi Géza halálának huszadik évfordulója alkalmából, melynek díszvendége Lezsák Sándor költő, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a költő és drámaíró személyes ismerőse volt. A 18. Páskándi Napok keretében pénteken, Húsz év után címmel, irodalmi tanácskozást szerveztek a Szatmár Megyei Múzeum dísztermében a Kossuth-díjas költő, dráma-, próza- és esszéíró halálának huszadik évfordulója alkalmából.

A tanácskozást megelőzően András Gyula színművész Páskándi Géza: Denevér az ajtófélfán című versét mondta el. Muzsnay Árpád a szervezők — az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Partiumi Alelnöksége, a Magyar Művészeti Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum — nevében köszöntötte a résztvevőket. Muzsnay elmondta, hogy az EMKE rendezvénye azért példaértékű, mert évről évre újabb kutatási eredményekkel ismerkedhetnek meg a Páskándi-tisztelők, de nem csak Páskándiról ejtenek szót, hanem versein és egyéb írásain keresztül maga a költő is megszólal. Mivel a kultúra szoros kapcsolatban van a politikával, minden évben politikusok is szót kapnak a rendezvényen. Ebben az évben Kereskényi Gábor parlamenti képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, aki hangsúlyozta, hogy mindig büszke arra, amikor olyan embereket köszönthet, akik foglalkoznak a magyar értékek felkutatásával és azok népszerűsítésével. A szatmáriaknak van kikre büszkék lenniük, s jövőjüket úgy akarják építeni, hogy megmaradjon a folytonosság. A Magyar Kormány az utóbbi időszakban segítséget nyújt a szatmári magyaroknak, sikerült felújítani Ady Endre szülőházát, a jövőben Kölcsey Ferenc szülőházának a felújítása a cél. Ács Margit, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja elmondta, hogy a művészeti akadémiának kötelessége megemlékezni Páskándi Gézáról, hiszen annak alapító tagja és programadója volt.

Lezsák Sándor Illyés Gyula azon szavait idézte, hogy: „A múlt nincs magától”. Páskándi életműve sem marad életben magától, azt minden nemzedéknek újra kell értelmeznie. Lezsák egy bejelentést tett: A lakiteleki Népfőiskola Alapítvány egymillió forint összegű ösztöndíjat hirdetett meg a Kárpát-medence magyar középiskolái számára, mely által segítik azokat, akik előadásokkal, irodalmi anyagokkal és más eszközökkel segítik elő a Páskándi-életmű megismertetését.

A tanácskozás után beszélgetés következett a romániai és magyarországi titkosszolgálatok és állambiztonsági szervek munkájáról. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, akit megfigyeltek és bebörtönöztek, úgy véli, hogy mivel a volt szekuritáté anyagát nem hozták nyilvánosságra a ’90-es évek elején, az idő múlásával erre egyre kevesebb esély van, ezentúl már csak a kutatók és a történészek tárhatnak fel igazságokat, de ehhez nem áll rendelkezésükre a szükséges anyag. Romániában a szekuritáté iratainak csak egy kis hányada került át a levéltárakba, azok sem mind nyilvánosak. Ami hozzáférhető, azt tudatosan használják fel bizonyos személyek ellen, sokan abból élnek, hogy különböző szenzációs információkat hoznak nyilvánosságra, gyakran olyan állításokat, amelyeket később nem lehet bizonyítani. Dávid Gyula szerint részletek alapján senkit sem lehet elítélni. Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi közíró bemutatta a Páskándi Gézáról szóló, nyilvánosságra hozott titkosszolgálati anyagot és elmondta, hogyan figyelték meg, hallgatták le a költőt, és hogyan viszonyultak hozzá a legközelebbi munkatársai is. Láng Gusztáv, a jelenleg Táplánszentkereszten élő irodalomtörténész hangsúlyozta, hogy az író élete beleolvad a műveibe, az élete visszatükröződik műveiben. Páskándit — és sok más személyt — nem azért börtönözték be, mert a lehallgatás során olyan információkhoz jutottak, hanem azért hallgatták le, hogy legyen ok a bebörtönzésre. Láng végül azzal kapcsolatosan, hogy mi legyen azokkal, akik jelentettek, leszögezte: „Nem ítélkezem senki felett, de nem sakkozom besúgókkal”.