A Szépírók Társasága még évekkel ezelőtt célul tűzte ki az irodalom népszerűsítését, azt, hogy az írók és költők érzés- és gondolatvilága – a személyes találkozás révén – közelebb kerüljön az olvasóhoz. Mostanra bebizonyosodott, hogy az internet végeláthatatlan virtuális valósága ellenére továbbra is szükség van az ilyen jellegű párbeszédre. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a minap a Szépírók Társasága öt tagját látta vendégül a beregszászi főiskola könyvtárának Apáczai Csere János olvasótermében.
Dragomán György és felesége, Szabó T. Anna Magyarországról, Láng Zsolt és Visky András Kolozsvárról illetve Marosvásárhelyről érkezett. A moderátor szerepét felvállaló Budai Katalin legelső irodalmi élményeikről faggatta a társaság tagjait. Akik aztán arról is beszámoltak, hogy az sem mindegy – és még inkább megnő a dolog jelentősége napjainkban, az elektronikus média gyors térnyerésének korában –, hogy kinek a hangján szólal meg a szóban forgó mű: édesapa, édesanya olvassa fel, valamelyik ismert színész tolmácsolásában halljuk először, vagy magának az írónak az előadásában… Az olvasás fontossága, még inkább a jó szöveg olvasásának a fontossága az évtizedek során csöppet sem veszített aktualitásából, tette hozzá Dragomán György, akinek A fehér király című kötetét mostanáig huszonhét nyelvre fordították le. Láng Zsolt és Szabó T. Anna a gyermeknevelésről is kifejtette véleményét, mindketten annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a nevelésben a személyes példa továbbra is meghatározó. Bár az írók és költők szerepe – gondoljunk csak a tizenkilencedik század költőire – korunkra jelentősen megváltozott, azzal, hogy műveikben fel tudják mutatni a világmindenségnek egy eddig még soha nem látott, nem érzékelt szeletét – az emberi lélekre gyakorolt hatásuk továbbra sem elhanyagolható.
