Úgy lenne illő, hogy a magyarság eddigi legnagyobb közös vállalkozását, a honfoglalást ne csupán egy emléknap keretén belül, hanem egy újonnan kihirdetett nemzeti ünnep keretén belül méltassuk, hangsúlyozta köszöntő beszédében Bakancsos László, az UMDSZ általános alelnöke a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban rendezett ünnepségen. Amely a közeli kegytemplomban szent liturgiával vette kezdetét. S ahonnan a résztvevők templomi és állami zászlók alatt vonultak a rendezvény helyszínére.
Bakancsos László a magyar honfoglalást a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásához hasonlította: útja során mindkét népnek komoly nehézségeket kellett leküzdenie.
Verecke, Munkács, Ungvár mellett a honfoglalás fontos helyszíne Tiszacsoma is, hangsúlyozta ünnepi beszédében Zubánics László történész, az UMDSZ elnöke, aki a továbbiakban arról szólt, hogy a negyedszázaddal ezelőtt kezdődő ásatások egyértelműen bebizonyították: honfoglaló őseink közül nem mindenki vonult tovább egészen a Dunántúlra. Számos csoport a hágókon való átkelést követően itt telepedett le a Kárpátok karéjozta sík vidéken, eleink fokozatosan lakták be ezt a területet. Jelenlétünk így tehát több mint ezeregyszáz esztendőre nyúlik vissza. Iván Gábor görögkatolikus parochus arra emlékeztetett, hogy szerencsés egybeesés amiképpen a magyarság és a kereszténység így egymásra talált. Mindez összefogásra, egymás megértésére és megsegítésére sarkall bennünket.
Az ünnepség résztvevői először Wass Albert A bújdosó imája című versét hallgathatták meg Ferenci Attila, a beregszászi magyar színház színészének tolmácsolásában, ezt követően Nagy Dezső, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanulója Kovács Vilmos Verecke című versét szavalta el.
Az ünnepségen részt vett és az itteniekkel együtt koszorúzott a magyarországi Székely és Csátalja községek küldöttsége. A megemlékezés végén a helyi tánccsoport adott ünnepi műsort.