Homoki Gábor kiállítása Nagyszőlősön

Nagyszőlősön az Impaszto galériában május első vasárnapján nyílt meg Homoki Gábor tivadari festőművész tárlata. A Péterfalvai Művészeti Iskola igazgatójának keresztény és lokálpatrióta életszemléletét tükröző alkotásai Ukrajnában – nagyszabású rendezvény keretében – ötödik alkalommal kerültek a nyilvánosság elé. A tárlat május végéig (hétfő-kedd kivételével) szabadon megtekinthető a Sevcsenko u. 8. szám alatt található kiállítóteremben.

Homoki Gábor vendégei a tárlatmegnyitón a művész ízlését, realista stílusát dicsérték, amiért olyan témákhoz nyúl, melyek napjainkban aktuálisak. A letisztult formákat ábrázoló 43 remek között portrét, több absztrakt festményt csodálhattak meg a jelenlévő művészetkedvelők, leginkább azonban tájképek, helyi- és bibliai vonatkozású alkotások kerültek bemutatásra.

„Istennek vagyok hálás, amiért lehetőséget adott, hogy teremtett világát megörökíthessem. Isten az Alkotó, én pedig csak kísérletet tehetek arra, hogy szívemet-lelkemet, és érzéseimet beleadva a képeken megjelenítsem, másoljam tökéletes műveit” – hangzott a művész vallomása festményeiről és hitének összetartozásáról. Köszöntötte a kiállító művészt Juhász Vaszil, a Nagyszőlősi Járási Kulturális Osztály vezetője. Petei Judit, a Nagyszőlősi Járási Közigazgatási Hivatal első embere kiemelte Homoki Gábor Isten áldotta tehetségét, és örömét fejezte ki, amiért most – Kijev, Beregszász, Ung vár, Péterfalva után – Nagyszőlős adhat otthont a kiemelkedő festőművész kiállításának. A kiállításon Kokas Károly és zenekara adta a zenei aláfestést, Kokas Erzsébet csodálatos énekével kápráztatta el a közönséget, és a művész fia, ifj, Homoki Gábor is megmutatta tehetségét egy-egy impulzív előadás során. A népzene ihletése nyomán számos barát, művész és vendég mondott köszönetet a lehetőségért, hogy részese lehet egy kivételes, az alkotói szenvedélyt igazoló tárlatnak.

Fuchs Andrea, a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület nevében mesélt annak ifjú tagjáról, aki több csoportos kiállítás állandó résztvevője.

A délután érdekessége, hogy a 128. ezred katonái is betértek a kiállításra. A sokat látott, tapasztalt férfiak is kedvüket lelték a békét közvetítő festői szemléletben. A tájképek tematikájában őszi, téli és nyári pillanatok is felbukkantak; a festmények színei élénken, sokszor izzón hívták fel a figyelmet magukra. Mély érzelmekről tesz bizonyságot a művész szokatlan színkezelése; az erős, élénk színek tudatosan ébresztik rá a szemlélődőt a képek mondandójára. Ahogy Homoki Gábor vallja: „Fontos, hogy ebben a rohanó világban rámutassunk a környezetünkben azokra az apró csodákra, melyekre sokan figyelmet sem fordítanak.”

Zárójelben megjegyzem, ha mások is alkotóképességükkel élve, értékteremtő munkába fektetnék energiájukat akár művészi, akár tudományos téren, felfedezve a bennünket körülvevő szépséget, vélhetően kevesebb konfliktus lenne az emberek, országok között. Persze ez csak egy személyes vélemény.