Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából két helyszínen is bemutatták a „Hazaszállnak a füstkarikák” című zenés-irodalmi előadást Kárpátalján. Október 22-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház adott otthont a megemlékezésnek, október 23-án pedig a munkácsi Munkácsy Mihály Magyar Házban gyűltek össze az emlékezők. A Déryné Határtalan Program keretében megvalósuló produkció a szabadságvágy, a hazaszeretet, az elszakadás fájdalma és a hazatérés reményének történetét tárta a közönség elé.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezve október 22-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban tartottak ünnepi rendezvényt. Az egybegyűltek a „Hazaszállnak a füstkarikák” című zenés-irodalmi előadás révén idézhették fel nemzeti történelmünk egyik legfényesebb, ugyanakkor legdrámaibb fejezetét.
A megemlékezéssorozat másnap, október 23-án Munkácson folytatódott, ahol a Munkácsy Mihály Magyar Ház adott otthont ugyanennek a különleges színházi produkciónak.
A munkácsi előadás kezdetén Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében hangsúlyozta az 1956-os forradalomra való emlékezés fontosságát, kiemelve, hogy ezen a napon minden magyar szív együtt dobban, bárhol is éljen a világban. Mint fogalmazott, a különleges színházi előadással az egybegyűltek közösen róják le tiszteletüket azok előtt a hősök előtt, akik életüket és szabadságukat áldozták a magyar nemzet függetlenségéért.
Ezt követően Albertné Simon Edina, Magyarország ungvári konzulja tolmácsolta Bacskai József főkonzul ünnepi gondolatait, aki üzenetében felidézte a hetven évvel ezelőtti történelmi eseményeket. Hangsúlyozta, hogy 1956 októberében a kommunista diktatúra elnyomása alatt élő, szabadságra, függetlenségre és demokráciára vágyó magyar nép megmutatta erejét. A forradalom kezdetben békés megmozdulásként indult, majd fegyveres szabadságharccá alakult, amelynek során a nemzeti összefogás és a közös akarat adott erőt a küzdelemhez. A főkonzul üzenetében arra is rámutatott, hogy a forradalmárokat a hit, a hazaszeretet és a szabadság iránti rendíthetetlen elkötelezettség vezérelte. A pesti srácok és az 1956-os hősök bátorsága ma is példaként szolgálhat minden magyar ember számára. Arra biztatott, hogy hajtsunk fejet emlékük előtt, őrizzük meg őket szívünkben, és merítsünk erőt helytállásukból. „Tetteikből pedig merítsünk erőt és kövessük céltudatos összefogásukat, amelyre ma is oly nagy szükség van” – idézte Bacskai József szavait Albertné Simon Edina.
Az ünnepi gondolatokat követően a Déryné Határtalan Program jelentőségéről és eddigi eredményeiről is szó esett. Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója elmondta, hogy a kezdeményezés ezekben a napokban érkezett tizenharmadik állomásához. A program célja, hogy a magyar nyelvű színházi kultúrát a nehéz körülmények ellenére is eljuttassa a kárpátaljai közösségekhez, lehetőséget teremtve a találkozásra, a közös élményekre és az anyanyelvi kultúra megélésére. Ennek keretében az elmúlt időszakban számos ugocsai településen, valamint Ungvár és Munkács környékén valósultak meg színházi előadások és drámapedagógiai foglalkozások. A kezdeményezés két nap alatt mintegy 1450 nézőt ért el, a legkisebbektől egészen a felnőtt korosztályig. A programsorozat nem csupán kulturális eseményeket kínál, hanem a közösségi összetartozás megerősítését is szolgálja egy olyan időszakban, amikor különösen nagy szükség van az egymás felé fordulásra.
Sin Edina a bemutatott darab kapcsán a cím szimbolikus jelentésére is kitért. Mint rámutatott, a távolból hazaszálló füstkarikák egyfajta életjelek, amelyek azt üzenik az otthon maradottaknak, hogy az elszakított távolság ellenére a szülőföld emléke tovább él. Az üzenet pedig kétirányú: a távol élők nem feledkeznek meg otthonukról, az itthon maradottak pedig továbbra is gondolnak rájuk, és várják hazatérésüket. Az itthon maradottak válasza hetven évvel ezelőtt az volt, s ma is az, hogy gondolunk rátok, távollevőkre, és visszavárunk benneteket
A „Hazaszállnak a füstkarikák” című zenés-irodalmi előadás, amely egy 1956-ban emigrált fiatalember személyes sorsán keresztül idézte fel a forradalom utáni évek megrendítő történetét. Sáfár Lajos mindössze 18 éves volt, amikor az 1956-os forradalom idején Budapesten teherautóra szállt, és egy jobb, szabadabb élet reményében elhagyta Magyarországot. Útja Franciaországba vezetett, ahol négy évet töltött távol családjától és szülőföldjétől. Az emigráció évei alatt szüleinek írt levelei személyes hangon örökítették meg a fiatalember gondolatait, reményeit és vívódásait. A levelekből nemcsak a kommunista rendszer elutasítása és a szabadság iránti vágy rajzolódott ki, hanem az idegen országban való beilleszkedés nehézségei, az otthon hiánya és a családtól való elszakadás fájdalma is. A kezdeti reményeket egyre erősebben kísérte a honvágy, amely végül a hazatérés mellett hozott döntéshez vezetett. A kényszerű búcsú, a bizonytalan jövő, az idegenben való helykeresés és a szülőföldhöz való ragaszkodás olyan érzések, amelyek generációkon átívelve ma is ismerősen csengenek.
A Sáfár Mónika Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész által összeállított zenés-irodalmi előadásban Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, valamint Jerger Balázs és Sánta László színművészek közreműködésével elevenedtek meg a múlt személyes emlékei. A levelek mellett számos, a témához kapcsolódó ikonikus vers is elhangzott, amelyek tovább mélyítették az est érzelmi hatását. A prózai és lírai részleteket Liszt Ferenc és Frédéric Chopin műveinek részletei tették még kifejezőbbé. Zongorán Somlai Valéria zongoraművész kísérte az előadást.
A megemlékezéssorozat a Déryné Határtalan Program keretében, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Rákóczi Szövetség együttműködése révén valósult meg.
