Helyi termékekkel, házi finomságokkal és a találkozás örömével telt meg az Egy Ház a Nemzetért közösségi tér udvara, ahol negyedik alkalommal rendezték meg november 7-én a Mezővári Őszi és Gazdanapot. A BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet és a Mezővári Református Egyházközség közös rendezvénye idén is azok előtt tisztelgett, akik kétkezi munkájukkal nap mint nap gondoskodnak arról, hogy étel kerüljön a családok asztalára.
A hűvös, de napos időben bőséges kínálat fogadta az érkezőket. A helyi termelők pultjaira friss őszi zöldségek, házi száraztészták, méz és füstölt húsáruk kerültek, mellettük kézműves portékák, gyertyák és asztaldíszek között lehetett válogatni. A környéket megörökítő fényképekből is vásárolhattak a látogatók, és a káposztagyaluló sem maradt kihasználatlanul. A gyerekeket ugrálóvár és körhinta várta, az udvaron pedig nagy kondérban főtt a közös ebédnek szánt babgulyás.
Kovács Erika szervező köszöntőjében hangsúlyozta: ez a nap a gazdáké, azoké, akik dolgoznak, termelnek, és szívüket-lelküket beleteszik a munkájukba. Kiemelte: a vásár kínálata mögött sokak összefogása állt, és arra biztatta a jelenlévőket, hogy nézelődjenek, vásároljanak, majd a közös étkezéshez is üljenek le.
A rendezvény alapgondolatáról Kovács Sándor, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet elnöke beszélt. Mint felidézte, öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne, hogy miközben az új kenyérért és az új borért is hálát adnak, az ezeket megtermelő emberek munkája gyakran háttérbe szorul. A gazdák sokszor akkor is a földeken dolgoznak, amikor mások még alszanak, és az év szinte minden napján akad tennivalójuk. A gazdanappal nekik szeretnének köszönetet mondani.
A negyedik alkalommal megtartott ünnep létjogosultságát szerinte az is mutatja, hogy a nehéz körülmények ellenére fontos maradt az embereknek. Bár sokan valós akadályok miatt nem tudnak eljönni, a rendezvény megtartása számukra is üzenet: a közösség számon tartja őket és megbecsüli a munkájukat.
„Lassan itt az év vége is, Istennek hála sikerült betakarítani a termést. Ezért közösen megállunk és hálát adunk mindazért, amit az Úristen nekünk ajándékozott. Hogy van mit ennünk, hogy van mit innunk, hogy van föld, amiből a jövő termése kifakadhat. És ebben a hálaadásban valóban előttünk áll Istennek a kegyelme. Mert vannak helyek az országban, ahol nem lehetett termést betakarítani” – emelte ki a hálaadás lelki tartalmát Varga András mezővári református lelkipásztor.
A lelkész szerint a gazdanap a nemzedékek találkozásának és a tapasztalatok átadásának is fontos alkalma. A gazdák megoszthatják egymással, milyen nehézségekkel szembesültek, és hogyan találtak megoldást rájuk, miközben a gyermekek és a fiatalok is bekapcsolódnak a közösség életébe. Az itthon maradóknak pedig megerősítést adhat, hogy a mindennapok küzdelmeiben vannak, akikre számíthatnak. Ebben a munkában a szervezők mellett a presbitérium és a Nemzetház munkatársai is részt vállalnak.
A visszatérő árusok között volt Lőrinc Sándor helyi gazda is, aki hentesként saját termékeit hozta el a vásárra. Mint elmondta, a kezdetek óta járnak a rendezvényre, ahol megmutathatják munkájuk eredményét, és találkozhatnak egymással. Örömmel látja azt is, hogy a fiatalok érdeklődnek a népi hagyományok iránt. A gazdálkodás kiszámíthatatlanságáról egyszerűen fogalmazott: vannak jobb és rosszabb évek, de mindeddig sikerült megélniük a munkájukból.
A negyedik Mezővári Őszi és Gazdanapon a vásári asztalok körül így a termékek mellett a mögöttük álló emberek is figyelmet kaptak. A közösen készített ételek, a beszélgetések és a találkozások azt a szándékot erősítették, amelyért a szervezők idén is munkához láttak: legyen élet a faluban, és maradjon közösség, amelyhez haza lehet térni.