Idén ünnepli fennállásának harmincadik születésnapját a Credo Együttes, ami egy kárpátaljai zenekar számára kiemelkedő. A csapat nem csupán korával, hanem a teljesítményével is kiemelkedik. A megalakulása óta számos tagcserén átesett zenekar már többszáz koncerten van túl. Elnyerték többek között a Magyar Örökség Díjat, a legutóbb pedig Wass Albert nevét viselő díjjal jutalmazták őket. Méltán mondhatom, hogy ez a csapat Kárpátalja kiemelkedő értéke.
A Credo főként megzenésített verseket játszik, vezetőjük, az idén 75 éves Ivaskovics József igyekszik olyan tematikájú verseket kiválasztani, amik mélyen érintik, megszólítják a magyar néplelket. Több mint húsz éve ismerem Józsefet és csapatát, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy több versemet is megzenésítette, sőt, az egyik lemezüknek – az Istentől keletre – kölcsönözte a címét.
2025 az ünneplés éve, a Credo már eddig is számos koncertet adott Magyarországon és Kárpátalján. Szeptember 26-án Budapesten a Szabó Dezső Katakombaszínház biztosított otthont a nagyszabású gálakoncertnek. A népes közönség tulajdonképpen négy koncertet is hallhatott és láthatott, ugyanis József barátom négy részre osztotta a műsort.
Az egybegyűlteket házigazdaként Hegedűs Lóránt református lelkész üdvözölte. Elmondta, hogy régi barátság fűzi a Credo tagjaihoz, a zenekar korábban is adott koncertet Hazatérés templomában. Amikor Ivaskovics József megkereste, hogy itt szeretnék megtartani a születésnapi nagykoncertet, örömmel tett eleget ennek a kérésnek. Kiemelte, hogy milyen fontos munkát végez, egyfajta nemzeti missziót folytat a zenekar, amelynek során minden magyar embert igyekszik megszólítani, éljen az bárhol a nagyvilágban. Felkérte a jelenlévőket, hogy lehetőségükhöz mérten támogassák az együttest ebbéli munkájában.
Elsőként, mondhatni, a klasszikus felállás következett, ahol Ivaskovics József mellett az egykori alapítók – Kovács (Lőrincz) Erika és Simon (Nagy) Sarolta, továbbá Györkéné Csákány Marianna és Kovács Sándor – zenéltek. A repertoárban elhangzott Kenyeres Mária Tudjátok és a Kérdőjelek; Horváth Sándor Vagyunk; Vári Fábián László Ady alkonya és a Mikor a gyermek; Szomolányi Gyula Ungvár vára; Tárczy Andor Ungnak és Tiszának és Kölcsey Ferenc Huszt című verse. Szomolányi Gyula versének kapcsán Ivaskovics József a következőket mondta: „Szerettem volna Ungvárról is énekelni, de nem nagyon találtam ilyen témájú verset, Kárpátalján minden jó költő beregszászi.”
A következő, rövidebb részben, József és Kovács Sándor, a BorzsaVári népi együttes vezetője duettje következett. A Kossuth-díjas Vári Fábián László versei mellett, nagy meglepetésemre, az Aki nincs sehol című megzenésített versem is elhangzott. Ez egy teljesen friss alkotás. József barátom be is mutatott a közönségnek, megjegyzem, rajtam kívül, a kárpátaljai irodalmárok közül még jelen volt Füzesi Magda József Attila-díjas költő és Horváth Sándor költő-újságíró.
Mielőtt a harmadik rész megkezdődött volna, ahol már a jelenlegi felállás – Varga Katalin, Fekete Zsuzsa, Szabó Lívia, Ivaskovics József – lépett színpadra, a z együttes vezetője elárulta, hogy hamarosan két új lemezzel fognak jelentkezni. Mezőváriban vették fel az egyiket, az otthon maradt csapattal, a Balaton partján pedig egy másik, kizárólag új dalokat tartalmazó anyagot rögzítettek a mostani csapattal. Ezt követően ebből kaptunk némi kóstolót. Ebben a blokkban Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, Petőfi Sándor és Wass Albert megzenésített versei hangzottak el. József elmondta, hogy kifejezetten az erdélyi költő kevésbé ismert verseiből válogatott.
Mielőtt a negyedik rész elkezdődött volna, ahol klasszikus Credo-dalok szerepeltek a repertoárban, dr. Tóth Csaba Attila, Szekszárdon élő orvos, a Credo Alapítvány létrehozója lépett a színpadra. Elmondta, hogy 2007-ben, Kárpátalján járva, hogyan ismerkedett meg az együttessel. Ismertette, hogyan sikerült olyan biztos alapot teremteni, amire támaszkodva később a Credo többszáz koncertet adott szerte Európában és számos új lemezt tudott megjelentetni.
A záró felvonásban minden eddigi fellépő a színpadra állt, kiegészülve Kolozsvári Csanáddal, Ivaskovics József unokájával. Ekkor kezdődött el csak igazán az örömzene, hiszen a közönség már ismerte a korábbi klasszikusokat, sokszor együtt énekelte a zenészekkel. Ebben a blokkban elhangzott Bodnár Éva Szülőföld és a Fohász a hazáért; Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című verse. A végére is jutott két Lengyel János-vers. Felemelő érzés volt hallani a kiváló zenészek előadásában a Beregszászi utcák és az Istentől keletre sorait.
Régi hagyomány, hogy a Credo koncerteket a Horváth Sándor himnuszi magasságokba emelkedett klaszikusa, a Mert a haza című verse zárja. A közönség felállva együtt énekelt a zenészekkel. A koncert végén szűnni nem akaró vastaps köszöntötte az ünnepelteket. Egy ráadásra sikerült visszatapsolni a zenészeket. Ezt követően a református gyülekezet vendégelte meg a zenészeket és a jelenlévő irodalmárokat és zenészeket!
A következő ünnepi Credo-koncert Ungváron lesz, októberben.