Hangjában a szíve s lelke

Írta: Simon Rita | Forrás: KISZó | 2020. április 04.

Komáromi Zsanett sugárzik, ha énekel. A gitár után a népdaléneklés lett az igazi szenvedélye. Idén végez a magyarországi szakközépiskolában, és úgy döntött, Kárpátalján próbál helytállni.

Hangjában a szíve s lelke

– Hogyan váltottál a népzenére?

– Elég későn kezdtem el zenélni. Klasszikus gitárt tanultam a nagyszőlősi zeneiskolában – kezdi beszélgetésünket a húszéves feketepataki lány. – Nagyon megszerettem az ottani tanárnőmet, ő lett a példaképem. Eldöntöttem, zenei pályát választom. Miután Verbőcön befejeztem a tizedik osztályt, felvételiztem a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumba, gitár szakra. Viszont már az első félévben belekóstoltam a népzenébe, ami azóta is a nagy szerelmem. Azóta párhuzamosan viszem a kettőt. Elég fárasztó, már csak a műfaji különbségek miatt is. Plusz, az énekeseknek kötelező egy mellékhangszert is felvenniük. Én egy dunántúli népi hangszert, a tamburát választottam. Igazából brácsázni szerettem volna megtanulni, de mivel a gitár révén pengetős voltam, ezt javasolták inkább. Viszont nem adtam fel, a kontrát is elsajátítom.

– Mit tervezel a szakközép után?

– Négy évet töltöttem Magyarországon. Úgy érzem, ideje visszajönnöm Kárpátaljára. Szeptembertől itthon szeretnék dolgozni, kaptam ajánlatot is, népi énektanár lennék. Már kipróbáltam magam benne, tetszett.

Ha most ez az állás összejönne, nagyon szerencsésnek érezném magamat.

– Továbbtanuláson nem gondolkodtál?

– Benne van a pakliban, de még nem most. Maximalista vagyok, és néha elszalad velem a ló, túl sokat vállalok magamra. Ezt el akarom kerülni, ezért egyelőre nem szeretnék egyetemre járni és mellette dolgozni is. A végén csak túlhajszolnám magam.

– Miért pont a gitár?

– Anyáék azt mondják, hatodikos lehettem, amikor egy tévéműsorban megláttam valakit gitározni, és eldöntöttem, én is ezt akarom. Nem vették komolyan, de nem tágítottam az elhatározásomtól, így végül szereztek nekem egy hangszert, amit elkezdtem pengeti. Egyik ismerősömtől megtanultam az alapokat, aztán pedig beírattak zeneiskolába. Nagyon sokszor jártam református ifjúsági táborokba is. Mindig én gitároztam. Az itthoni ifjúsági alkalmakon is rám hárult ez a feladat. A mai napig szeretem, de most valahogy a népzene került előtérbe. Teljesen magával ragadott, rögtön 1000 százalékosan belevetettem magam.

Csak autentikus népzenét hallgatok azóta is, a lejátszási listám 99 százaléka ebből áll.

Azt javasolták, kezdjem feldolgozások hallgatásával, az egyszerűbb, viszont mint minden mást, ezt sem akartam gyengén művelni.

– Kedvenc dal?

– Nagyon szeretek erdélyi népdalokat énekelni, azon belül is főleg gyimesit és mezőségit. Előbbi nagyon határozott, passzol hozzám, ki tudok teljesedni benne. A mezőségit pedig azért szeretem, mert nyáron a párom végre megtanított táncolni, és az arról a tájegységről származó palatkai tánc lett az egyik nagy kedvencem. Ha találkozunk, mindig eltáncolunk egy ilyet. Ha helyi dalok közül kell választanom, akkor

az abszolút favorit a Hallottad-e hírét Bereg vármegyének.

Viszont a viski nótákat is nagyon szeretem. Ide a gyűjtők sokkal később jutottak el, mint a többi határon túli területre, így akad rejtett, felgyűjtendő kincs.

– Voltál már népdalgyűjtésen?

– Készültünk a barátommal egy cigányprímáshoz Nagypaládra, viszont nem érkeztünk eljutni, elhunyt. A „huszonötödik” órában vagyunk, már kevés adatközlő van, ezért kell minél hamarabb összegyűjtenünk amit csak lehet.

– A feketepatakiak nyelvhasználata egyedi, hogyan birkózol meg a tájszólással?

– Mielőtt elmentem Miskolcra, elég erősen érződött az ó-betűs beszédem. A patakiakra jellemző t-betűzést kiküszöböltem. A tájszólást csak akkor viszem bele az éneklésbe, ha helyi dalokat adok elő. Olyankor szívesen ó-zok. Most például palócit tanulok, ők á és é betűsen beszélnek, így ezt gyakorlom, hogy a dalaikat is autentikusan tudjam előadni.

– Mi kell ahhoz, hogy jó népdalénekes váljék valakiből?

– A szíve és a lelke. Van, aki szépen hajlít és pontosan énekel, de nem élvezi igazán.

Holott ez a legfontosabb, hogy átéléssel, szeretettel adjuk elő.

Természetesen tudni kell a sajátosságokat, be kell tartani a helyes levegővételt, a ritmikát, viszont ha nem érezzük a sajátunknak, nem hangzik majd olyan szépen.

– Részt vettél már valamilyen versenyen?

– Az idén januárban országos népdaléneklő versenyen vettem részt Nyíregyházán. Nagyon féltem tőle, viszont második helyezést értem el. És képzeld, osztott második hely volt, és egy viski lánnyal kerültem a dobogó második fokára. Tudományos diákköri konferenciára is jelentkeztem, a tambura muzsikáról írtam egy pályamunkát, amivel a miskolci egyetem fordulóján első helyezést értem el. Az országos megmérettetésre is eljutottam, de ott már csak az élményt zsebelhettem be.

– Hogy látod, milyen karrier vár rád?

– Szeretnék tagja lenni egy kárpátaljai zenekarnak. Szólóban is jó népdalt énekelni, de nem az igazi. Egy kárpátaljai együttessel lenne szép fellépni, úgy, hogy együtt élvezhetjük a muzsikálást. Viszont egyelőre a tanításban szeretnék elmélyülni, fejlődni és átadni az eddig megszerzett tudásomat.

Hírek

  • Magyar zeneszerzők ungvári miniszobrai

    Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...

  • Kárpátalja anno: vadászaton a Kárpátokban

    A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...

  • A kárpátaljai Herkules – 125 éve született Fircak Kroton, a „bilkei erőember”

    Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...

  • Kárpátalja anno: Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt…

    Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...

Események

Copyright © 2024 KMMI