Halljunk szót, uraim! Kovács Krisztián, a pedagógusból lett vőfély

Írta: Kurmay Anita | Forrás: Kárpátinfo.net | 2020. november 02.

A lakodalmi mulatságok egyik elengedhetetlen felelőse a vőfély. Régebben a család barátja vagy rokona vállalta ezt a megtisztelő szerepet. Sőt, nem volt ritka az sem, hogy a lakodalomba nem egy, hanem több vőfélyt is meghívtak. Ma már feledésbe merült az, hogy barátot kérjenek fel erre a szerepre. Inkább hivatásos vőfélyt hívnak a lakodalmakba, akik felkészülve a „megmérettetésre”, pontosan és szépen levezénylik a lakodalmat.

Halljunk szót, uraim! Kovács Krisztián, a pedagógusból lett vőfély
A nagyberegi születésű Kovács Krisztiánt már ifjú korától vonzza ez a régi mesterség. A szakma minden csínját-bínját jól kitanulta, és az általa vezetett lakodalmakon garantált a jókedv. Ismerjük meg őt!
– Mit tudhatunk Kovács Krisztiánról?
– Nagyberegen születtem, tanulmányaimat is itt kezdtem, majd a Nagyberegi Református Líceumban folytattam. Ott alakult ki bennem a történelem és földrajz iránti szeretet. Az érettségi vizsgáimat követően a beregszászi főiskolára felvételiztem, ahol sikeresen diplomáztam történelem-földrajz szakon. Sikerült is elhelyezkednem a pedagógusi pályán, a Beregújfalui Általános Iskolában tanítottam két évet. Jó érzés volt átadni a tudást a fiatalabb generációnak. Azok közül, akiket én tanítottam, vannak, akik szintén pedagógusi pályára léptek. Ez örömmel tölt el. 
– Ma mégis a vőfély szakmát gyakorolja.
– Ember tervez, Isten végez – szokták mondani. Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy mi lesz az, amit ténylegesen is a hivatásunknak mondhatunk. A tanári pálya után én is több mindenben kipróbáltam magam. Dolgoztam több országban is, Csehországban, Ausztriában, Magyarországon. Azonban mégis haza húzott a szívem. A vőfélykedés mindig is az életem része volt. Nagyberegen nem volt szokás hivatásos vőfélyt fogadni, általában a vőlegény tanúja tanulta meg a verseket, köszöntőket, és ő vezette a lakodalmat. Többször vállalkoztam én is erre a szerepre, szerettem ezt csinálni. Majd megismerkedtem Holozsi Imrével, aki szintén vőfély, ő vetette fel az ötletet, hogy nem próbálnám-e ki magamat hivatásszerűen. Így indult a karrierem 2008-ban.
– Honnan meríti az ötleteit, a verseket?
– Ez egy hagyományosan régi szakma. A versek, köszöntők, formulák szájhagyomány útján terjednek, vagy épp az idősebbek megőrizték maguknak a lejegyzett verseiket, amelyeket elkérünk tőlük, megtanulgatjuk azokat. Emellett az internet világa is sok segítséget nyújt számunkra. Az évek során sok tapasztalatot gyűjtöttem e téren. Kárpátalja több településén, a Beregszászi, a Munkácsi, a Nagyszőlősi járásokban megfordultam már. Minden lakodalom más, mindegyik külön felkészülést igényel. Meg kell ismerni az ifjú párt, az ő igényeiket, alkalmazkodni kell a násznéphez is, hiszen különböző természetűek vagyunk, ami valakinek tetszik, lehet, hogy a másiknak nem. Ebben a szakmában fontos még a rögtönzés, akad olyan fordulat, amelyet a pillanat hoz magával. Ezt fel kell ismernünk, és jól kell reagálnunk rá.
– Hogyan lehet fejlődni, megújulni ebben a szakmában?
– Az igaz, hogy ez egy hagyományosan régi mesterség, azonban ma már új szokások léptek be a lakodalmak világába, amelyekhez nekünk is alkalmazkodni kell. Emellett településenként is eltérő szokások vannak, amelyeket szintén tudnunk kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk, és hogy az adott párnak tökéletessé varázsoljuk a nagy napját. Szeretem ezt a mesterséget, hivatásommá lett, és amikor sikerül mindent maximálisan véghezvinnem, akkor büszke is vagyok magamra. A legfőbb ösztönző erőm pedig a párom, aki mindenben támogat engem. Kisfiunknak pedig szeretném átadni majd ennek a szakmának minden szeretetét. 
– Mit gondol, hogyan lett sikeres?
– Kezdetben szerettem volna visszanyúlni az elődök formuláihoz. Kéziratokat, verseket gyűjtöttem, hogy azokat megtanulva minél jobb lehessek. Azonban, mint említettem, fontos az improvizáció ebben a szakmában. Sokat gondolkodom egy-egy programon, különböző játékokat találok ki, hiszen ma már ezeket is nagyon kedvelik. Ha dolgozik az ember, azt a násznép mindig meghálálja, aminek külön örülök. Megtanultam az évek alatt, hogy minél többet adok, annál többet kapok vissza. Sokat tudok töltekezni egy-egy jól sikerült lakodalomból. Úgy gondolom, hogy az odaadásom és az egyediségem miatt választanak engem a párok. 
– Tervek a jövőre nézve.
– Mindenképpen szeretném folytatni a szakmát, szeretnék minél több embernek örömet szerezni. És mint említettem, a fiamnak is át szeretném adni ezt a mesterséget. Megtanítanám arra, hogy az élet értékes, és ha szívből dolgozunk, az igenis meghozza gyümölcsét.
– Úgy legyen!

Hírek

  • Miről írtak a városi újságok 101 évvel ezelőtt, 1925 januárjában?

    Milyen volt Ungvár pontosan 101 évvel ezelőtt, 1925 elején? Hogyan éltek akkoriban az ungváriak, milyen problémáik voltak, és milyen kérdéseket vitattak meg a helyi sajtóban? Az Elvesztett Ungvár egy kis időutazást indított, amely minden hónapban bemutatja, hogyan változott az élet a városban 101 év...

  • Attila-kiállításra készül a Magyar Nemzeti Múzeum

    Hamarosan nyílik az Attila című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat építése már javában zajlik, a héten a kiállítás legnagyobb műtárgya, Haan Antal: Nagy Leó találkozása Attilával Róma falai alatt című festménye is megérkezett.

  • Felhangolva: Interjú Punykó Zsuzsával

    Punykó Zsuzsát fodrászként ismertem meg Beregszászban, mit sem sejtve arról, hogy énekel. Egyszer aztán láttam egy videót, melyben egy gyönyörű dalt adott elő, és megismerhettem csodálatos hangját. Nézve a videót az jutott eszembe, hogy ezt mindenkinek hallania kell. Nem értettem, hogy miért nem lép...

  • Dercen elfeledett híres szülötte, Mohy Sándor festőművész

    Dercen község szülöttei közül figyelemre méltó életutat járt be Dercsényi László királyi tanácsos, beregszászi törvényszéki bíró, 1848-as honvédhuszár százados, aki tetteivel bevéste magát vidékünk történelmébe, de nagy hírnévre tett szert Kárpátalján és Magyarországon is Fodor Géza, a kárpátal...

Események

Copyright © 2026 KMMI