A lakodalmi mulatságok egyik elengedhetetlen felelőse a vőfély. Régebben a család barátja vagy rokona vállalta ezt a megtisztelő szerepet. Sőt, nem volt ritka az sem, hogy a lakodalomba nem egy, hanem több vőfélyt is meghívtak. Ma már feledésbe merült az, hogy barátot kérjenek fel erre a szerepre. Inkább hivatásos vőfélyt hívnak a lakodalmakba, akik felkészülve a „megmérettetésre”, pontosan és szépen levezénylik a lakodalmat.
A nagyberegi születésű Kovács Krisztiánt már ifjú korától vonzza ez a régi mesterség. A szakma minden csínját-bínját jól kitanulta, és az általa vezetett lakodalmakon garantált a jókedv. Ismerjük meg őt!
– Mit tudhatunk Kovács Krisztiánról?
– Nagyberegen születtem, tanulmányaimat is itt kezdtem, majd a Nagyberegi Református Líceumban folytattam. Ott alakult ki bennem a történelem és földrajz iránti szeretet. Az érettségi vizsgáimat követően a beregszászi főiskolára felvételiztem, ahol sikeresen diplomáztam történelem-földrajz szakon. Sikerült is elhelyezkednem a pedagógusi pályán, a Beregújfalui Általános Iskolában tanítottam két évet. Jó érzés volt átadni a tudást a fiatalabb generációnak. Azok közül, akiket én tanítottam, vannak, akik szintén pedagógusi pályára léptek. Ez örömmel tölt el.
– Ma mégis a vőfély szakmát gyakorolja.
– Ember tervez, Isten végez – szokták mondani. Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy mi lesz az, amit ténylegesen is a hivatásunknak mondhatunk. A tanári pálya után én is több mindenben kipróbáltam magam. Dolgoztam több országban is, Csehországban, Ausztriában, Magyarországon. Azonban mégis haza húzott a szívem. A vőfélykedés mindig is az életem része volt. Nagyberegen nem volt szokás hivatásos vőfélyt fogadni, általában a vőlegény tanúja tanulta meg a verseket, köszöntőket, és ő vezette a lakodalmat. Többször vállalkoztam én is erre a szerepre, szerettem ezt csinálni. Majd megismerkedtem Holozsi Imrével, aki szintén vőfély, ő vetette fel az ötletet, hogy nem próbálnám-e ki magamat hivatásszerűen. Így indult a karrierem 2008-ban.
– Honnan meríti az ötleteit, a verseket?
– Ez egy hagyományosan régi szakma. A versek, köszöntők, formulák szájhagyomány útján terjednek, vagy épp az idősebbek megőrizték maguknak a lejegyzett verseiket, amelyeket elkérünk tőlük, megtanulgatjuk azokat. Emellett az internet világa is sok segítséget nyújt számunkra. Az évek során sok tapasztalatot gyűjtöttem e téren. Kárpátalja több településén, a Beregszászi, a Munkácsi, a Nagyszőlősi járásokban megfordultam már. Minden lakodalom más, mindegyik külön felkészülést igényel. Meg kell ismerni az ifjú párt, az ő igényeiket, alkalmazkodni kell a násznéphez is, hiszen különböző természetűek vagyunk, ami valakinek tetszik, lehet, hogy a másiknak nem. Ebben a szakmában fontos még a rögtönzés, akad olyan fordulat, amelyet a pillanat hoz magával. Ezt fel kell ismernünk, és jól kell reagálnunk rá.
– Hogyan lehet fejlődni, megújulni ebben a szakmában?
– Az igaz, hogy ez egy hagyományosan régi mesterség, azonban ma már új szokások léptek be a lakodalmak világába, amelyekhez nekünk is alkalmazkodni kell. Emellett településenként is eltérő szokások vannak, amelyeket szintén tudnunk kell ahhoz, hogy sikeresek legyünk, és hogy az adott párnak tökéletessé varázsoljuk a nagy napját. Szeretem ezt a mesterséget, hivatásommá lett, és amikor sikerül mindent maximálisan véghezvinnem, akkor büszke is vagyok magamra. A legfőbb ösztönző erőm pedig a párom, aki mindenben támogat engem. Kisfiunknak pedig szeretném átadni majd ennek a szakmának minden szeretetét.
– Mit gondol, hogyan lett sikeres?
– Kezdetben szerettem volna visszanyúlni az elődök formuláihoz. Kéziratokat, verseket gyűjtöttem, hogy azokat megtanulva minél jobb lehessek. Azonban, mint említettem, fontos az improvizáció ebben a szakmában. Sokat gondolkodom egy-egy programon, különböző játékokat találok ki, hiszen ma már ezeket is nagyon kedvelik. Ha dolgozik az ember, azt a násznép mindig meghálálja, aminek külön örülök. Megtanultam az évek alatt, hogy minél többet adok, annál többet kapok vissza. Sokat tudok töltekezni egy-egy jól sikerült lakodalomból. Úgy gondolom, hogy az odaadásom és az egyediségem miatt választanak engem a párok.
– Tervek a jövőre nézve.
– Mindenképpen szeretném folytatni a szakmát, szeretnék minél több embernek örömet szerezni. És mint említettem, a fiamnak is át szeretném adni ezt a mesterséget. Megtanítanám arra, hogy az élet értékes, és ha szívből dolgozunk, az igenis meghozza gyümölcsét.
– Úgy legyen!
