Hájas-Derceni Éva: ,,…Vallom, hogy a tanító néni a gyerekek második anyukája…”

Írta: Bara Tünde | Forrás: KISZó | 2020. augusztus 09.

Már frissdiplomásként belekerült az oktatás vérkeringésébe. Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő Hájas-Derceni Éva élete a kisiskolások körül forog. Nem csoda, hogy türelmes, hiszen olyan korosztályt tanít, amelyhez talán ebből a lélekgyümölcsből kell a legtöbb. Erről, illetve családjáról is szívesen osztotta meg velünk gondolatait az oktató. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Hájas-Derceni Éva, a Bátyúi Középiskola tanítója.

Hájas-Derceni Éva: ,,…Vallom, hogy a tanító néni a gyerekek második anyukája…”

– Mióta dolgozik pedagógusként?

– Az érettségi után a Kárpátaljai Magyar Főiskolán szereztem tanítói diplomát. A főiskola befejezése után megkeresett a KMPSZ vezetősége, nem lenne-e kedvem elmenni valamelyik szórványiskolába tanítani. Így kerültem az Ungvár melletti Korláthelmecre, egy mindössze 3 osztályból álló kisiskolába. Két évet töltöttem el itt. Első osztállyal kezdtem, majd jött hozzá még egy, így a második éven már összevont osztályban tanítottam.

– Egy alsós tanító néni a gyerekek második anyukája – hogyan vélekedik erről?

– Vallom, hogy a tanító néni a gyerekek második anyukája, mert a nebulók sokszor több időt töltenek az iskolában, mint otthon. Sajnos a szülők egyre több helyen nincsenek otthon, így a gyerekek a tanítóval beszélik meg a mindennapi dolgaikat is.

– Hogyan vélekedik az online tanulásról? Mennyire tartja hatékonynak az alsós gyerekek ilyen formában történő oktatását?

– Az „igazi” online tanuláshoz nálunk sajnos nincsenek meg a technikai feltételek. Szerintem azért sem jó, mert nincs személyes kapcsolat, ami az alsósoknál talán még fontosabb, ill. a közösség, hogy szocializálódjanak.

– Tősgyökeres bátyúi?

– Nem. Nagyberegen születtem és a pedagógusi pályám révén kerültem el szülőfalumból. Először Korláthelmecre, majd férjhez mentem, és Bátyúba költöztünk.

– Mesélne picit a családjáról?

– 2003-ban a férjemmel és két gyerekével Bátyúba költöztünk. A szomszédos Nagybakosi Középiskolában kaptam tanítói állást, ahol az ukrán iskola keretén belül nyílt összevont (1-2. oszt.) magyar osztály az előző évben. Itt is összevont osztályban tanítottam 1., 2., 3. osztályt. Nagy kihívás volt fiatal pedagógusként összeegyeztetni három osztály tananyagát. Emellett szombatonként a Bakosi Hétvégi Magyar Iskolában is tanítottam. 2004-ben szülési szabadságra jöttem a lányommal. Akkoriban nem volt megüresedett tanítói állás a Bátyúi Középiskolában – ahová szívesen elmentem volna, így csak 2015-ben álltam újra munkába, de a gyakorlatból nem estem ki, mert közben végig a hétvégi magyar iskolában tanítottam. Azóta a gyerekeink felnőttek. Csilla már férjhez ment, ők Zürichben élnek. Istvánnak nemrég volt a polgári esküvője és a feleségével most fejezték be a teológia 5. évfolyamát. Dominika 16 éves, aki a továbbiakban készül és informatikát szeretne tanulni.

– Az iskolában állandó a gyerekzsivaly. Szokott relaxálni munka után?

– Amikor hazajövök, igyekszem kicsit pihenni, „kikapcsolni”, és csak azután kezdek hozzá a másnapi teendőim előkészületeihez.

– Jut ideje valamilyen hobbira?

– Nagyon szeretek kézimunkázni, sokat foglalkoztam gyöngyfűzéssel, de ez az utóbbi pár évben ez háttérbe szorult (kézműveskedtünk, fesztiválokra jártam, gyerektáborokban foglalkozásokat vezettem). A gyöngyfűzéssel akkor bíbelődtem intenzívebben, amíg nem dolgoztam, ám azóta kevesebb idő jut rá. A férjem a munkája mellett református hitoktató és képeket fest, így elmondhatom, több lábon próbálunk állni. Gyülekezetünk aktív tagjai vagyunk, ahol szintén foglalkozunk gyerekekkel is.

– Volt már olyan időszak, amikor elbizonytalanodott az itthoni helyzetet illetően és esetleg arra gondoltak a családjával, hogy külföldön próbálnak szerencsét?

– Két nagyobb gyermekünk külföldön él, de mi sosem gondolkodtunk komolyan azon, hogy külföldre kellene költöznünk. Dominika lányunk jövőre fog érettségizni a Nagyberegi Református Líceumban. Itt van a közösségünk a gyülekezetben, itt élnek a barátaink, rokonaink, itt van munkánk.

– Mindig is az oktatási szférában szeretett volna elhelyezkedni?

– Szeretem a gyerekeket. Igen, mindig is ezzel akartam foglalkozni.

– Miből merít erőt a mindennapok fáradalmaihoz?

– Hívőként Istentől kérek és kapok erőt.

– Türelmes?

– Igen.

– Hiszékeny?

– Nem tartom magam annak, inkább realista vagyok. Nem hiszek el első hallásra mindent, szeretek utánanézni a dolgoknak.

– Mivel lehet leginkább kihozni a sodrából?

– Például azzal, ha többször elismétlek valamit és még akkor sem érti meg az illető a mondandómat.

– Milyen céljai vannak a jövőt illetően?

– Hosszútávú céljaim nem annyira rám, mint inkább a gyerekeinkre vonatkoznak. Azt szeretném, ha mindegyikük megtalálná a számukra kijelölt helyet a nagyvilágban.

Hírek

  • Kezdetét vette a Rákóczi Napok rendezvénysorozat

    Ünnepélyes keretek között vette kezdetét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok elnevezésű többnapos rendezvénysorozata az intézmény falai között. A megnyitó esemény méltó módon idézte meg a névadó örökségét, miközben az intézmény jelenéről és jövőjéről is átfogó képet adott.

  • Lélektánc: érzelmekből szőtt örökkévalóság – Premier a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban

    Március 20-án ünnepi hangulat lengte be a beregszászi színház nagytermét: telt ház előtt mutatták be a Lélektánc című lírai, összművészeti előadást. A produkció különlegessége, hogy megálmodója, rendezője és egyben előadója is Gál Natália, aki ezúttal is a tőle megszokott érzékenységgel és...

  • Nem csak a muzsikusnak van dalból a lelke – Hangszerbemutató a beregardói Perényi Kultúrkúriában

    Hangszerbemutatóra és hangszersimogatóra invitálták a kisiskolásokat a Pro Cultura Subcarpathica munkatársai a beregardói Perényi Kultúrkúriába. A magyar kormány által meghirdetett Jövő nemzedéke program keretében a kárpátaljai diákoknak ezúttal lehetőségük nyílik behatóbban megismerkedni ...

  • Kárpátalja anno: férfiak Bótrágy múltjából

    A Beregszászi járásban, Beregszásztól alig 23 kilométerre fekvő Bótrágy település első említése a XII. századból való. A Szernye-kanális és a Csaronda patak mentén kialakult falu előbb a Betke, majd a Simon, a Rusdi, a Berenczei családok birtoka volt. Aztán a Lónyai családhoz került.

Események

Copyright © 2026 KMMI