Gyertyánliget a magyar oázis a Felső-Tisza-vidéken. Ezt a közösséget mindig is a szilárd hite és a tenniakarása tartotta meg. Nem adták fel, bármilyen nehézséggel is kellett szembenézniük, és most sem terveznek meghátrálni, habár az ukrán és ruszin lakosság ölelésében élő magyaroknak egyre komolyabb kihívást jelent identitásuk megőrzése. A kapaszkodót a helyi magyar óvoda, a római katolikus templom, és az a néhány tősgyökeres lokálpatrióta jelenti, akiknek Isten, haza, család és Gyertyánliget mindenek felett áll.
Az ukránul Kobilecka Poljanának ismert község Rahótól 36 km-re fekszik. Nagybocskó központjában balra kell térni majd nagyjából még 12 km-t menni, hogy eljussunk ebbe a varázslatos kis faluba. Az emberek többsége itt ruszin nemzetiségű, a magyarok száma az évek során folyamatosan csökkent. A vegyes házasságoknak köszönhetően a gyerekek már szinte alig beszélnek magyarul.
– Sokan kivándoroltak, főleg a fiatalok és a középkorúak, kevesen maradtunk – konstatálja Macsek Názár, a gyertyánligeti Páduai Szent Antal Karitász vezetője. – Az itt élőknek, és a háború elején ide menekülőknek lehetőségünkhöz mérten igyekszünk segíteni, támogatást nyújtani, hogy kicsit könnyítsünk ezen a terhekkel teli időszakon. Élelmiszerrel és higiéniai csomagokkal támogatjuk az embereket, de akinek szüksége van rá, ruhaneműt is kaphat tőlünk.
Tavaly 35 családnak vittünk rendszeresen segélyt, ebben az évben 20-30 ember fordul hozzánk havonta.
De akad, aki csak 2-3 havonta jön. Pályázatokból és adományokból tartjuk fenn magunkat és segítünk másokat, amelyek többsége az anyaországból érkezik, főleg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től. A támogatásba a Dorcas Alapítvány is csatlakozik, amely 12 idős ember gondozását vállalja. Egyre kevesebb adomány érkezik, a háború elején viszont annyi volt, hogy Szidónia nagymamám, akitől 3 éve átvettem a tisztséget, azt mondta, soha nem érkezett még ide ennyi segély. A szlovák karitásszal együttműködésben beindítottuk a menekültekkel foglalkozó, pszichoszociális programunkat. A 30-35 gyerekből most már kb. csak néhány menekült. A nyáron egyházi gyerektáborokat is sikerült szerveznünk, azon több, mint 40-en vettek részt. Örülünk, hogy egy kis kikapcsolódást tudunk biztosítani az itteni gyerekeknek, hiszen nagy szükségük van rá.
Názár már közel 20 éve a római katolikus karitász kötelékében tevékenykedik. Mint mondja, látványosan csökkent a gyertyánligeti közösség. A legnagyobb gond a munkalehetőség hiánya. A férfiak többsége már rég külföldön keresi a kenyérrevalót, akik itthon maradtak az erdészetnél vagy gyárakban dolgoznak Nagybocskón, Técsőn. Az asszonyok üzletekben, oktatási intézményekben, illetve szintén a gyárakban találhatnak munkát.
A legtöbb kulturális és hagyományőrző programjuk a 2016-ban átadott Magyar Közösségi Házban zajlik.
Korábban a karitász fenntartása alá tartozott a helyi magyar óvoda is, egy éve azonban már a P. Frangepán Katalin Gimnázium hálózatához csatolták. A 2020-ban alakult magyar tannyelvű magán oktatási intézmény fő célja a magyar nyelv újjáélesztése olyan településeken, ahol évtizedek óta nincs, vagy hiányos a magyar nyelvű oktatás. Az intézmény fő feladata, hogy esélyt adjon az anyanyelven való tanulásra azok számára, akik magyar nyelven szeretnék oktatni gyermeküket, de lehetőséget ad a nyelvtanulásra azok számára is, akiknek nem magyar az anyanyelvük.
Kulákova Veronika óvodaigazgatótól megtudtuk, az idén kilenc csöppség ballagott. Ősztől a vegyes csoportot szeretnék kettéválasztani, mivel sok a jelentkező.
– Valószínűleg csak szeptembertől indul újra az ovi, mert most felújítás zajlik – jegyezte meg az óvoda vezetője. – Eddig úgy néz ki, harminc gyermeket nevelünk majd, így indíthatunk kis- és nagycsoportot is 15-15 fővel. Ennyi gyerek húsz évvel ezelőtt volt utoljára, amikor megnyílt az óvoda. Ehhez a létszámhoz viszont kellene még egy óvónő, mert csak egy van, illetve én vállaltam a helyettesítést. Reméljük, a főiskola meg tudja oldani a munkaerőhiányt és küld még egy magyar anyanyelvű pedagógust. Ha nem, akkor ukrán anyanyelvű fog foglalkozni a kicsikkel. Bár így is két nyelven zajlik az oktatás, mert a gyerekek többsége sajnos egyáltalán nem ért már magyarul. Ez jelentősen megnehezíti a mi dolgunkat is, hiszen mindent kétszer, ukránul és magyarul is el kell magyarázni. De a kicsik fogékonyak, az alapkifejezéseket hamar megtanulják. A napindító imádságot, illetve az étkezés előtti utáni imákat is tudják már magyarul, a tornagyakorlatok során elhangzott vezényszavakat is értik. A foglalkozások során nagy hangsúlyt fektetünk a magyar népi játékokra, irodalomra, népdalokra, néptáncra és nem utolsó sorban a katolikus nevelésre.
Gyertyánligeten már régóta nincs magyar tannyelvű iskola. Az anyanyelvi oktatás a vasárnapi iskolában történik. Ebben a tanévben 6 csoporttal foglalkozott Kulákova Veronika, Kurilják Katalin, illetve Eiben István.
István amolyan „mindenes”, ugyanis a magyar nyelv tanításán kívül hittant is oktat, 33 éve kántorként is tevékenykedik, illetve amit csak tud, elvégez a templom körül.
– A vasárnapi iskolába összesen 75 gyerek járt – jegyezte meg Eiben István, a KMKSZ Gyertyánligeti Alapszervezetének elnöke. – Rengeteg munkát jelent ez nekünk, hiszen az alapoktól kell kezdeni. Komoly gond, hogy otthon már szinte senki sem beszél magyarul a gyerekekkel. Ez a vegyes házasság velejárója. A gyerekek legfeljebb 10-15 százaléka érti a magyar nyelvet. Amit megtanulunk, azt én a hittanórákon igyekszem megismételni, rögzíteni és továbbfejleszteni. Én a Szentírást magyarul tanultam, ezért nekem ukránul még a Miatyánk is nehézkesen ment. De most meg kellett tanulnom, mert az idei kilenc elsőáldozónak ukránul kellett feltennem a kérdéseket és a templomban a liturgia is ukránul zajlik.
István elmondta, korábban havonta csak egyszer prédikált a pap ukránul, a temetések is magyar nyelven történtek. Most már „felemás” a mise.
A litániát ukránul olvassák, a prédikáció is ezen a nyelven hangzik, csak az imák és az énekek szólnak magyarul. Kivétel a hétköznapi istentisztelet, amelyre szinte csak magyar, idős gyülekezeti tagok járnak, így olyankor az atya magyarul vezeti a misét.
A neogótikus stílusban épült római katolikus templom az idén kétszáz éves.
Nagy ünnepséggel készülnek augusztusban. Az eseményen várhatóan fellép a község méltán híres nyugdíjas kórusa is, melynek tagjai szívvel-lélekkel dalolják a magyar nótákat. Ha a hőség miatt ezt nem engedi meg az egészségük, akkor a vasárnapi iskolás diákok szerepelnek majd. Ők is nagyon lelkesek. A község Betlehemes színdarabját Magyarországon a legjobbnak ítélték az 1990-es években. Azóta minden évben, advent utolsó vasárnapját követően, Szentestével bezárólag, előadják a Szállást keres a Szent család című játékukat.
– Házról-házra járunk, tavaly is nagyjából 75 családhoz vittük el a betlehemet – mondja Eiben István. – Ez a szokás, azt hiszem, egyedülálló Kárpátalján, ezt a produkciót máshol nem mutatják be, de legalábbis nem házalnak vele.
Gyertyánligeten nagyjából 120 család igényli a házszentelést. Korábban a katolikus gyülekezet majdnem 600 hívet számlált.
Az alapszervezet jelenleg nagyjából 150 tagú. A fiatalság eltűnt, szinte már csak a nyugdíjasok és egy-két középkorú maradt. Nincs könnyű dolgunk, és ezt csak az érti, aki hasonló helyzetben van. De amíg a Jóisten ad hozzá erőt, tesszük a dolgunk!
