Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2024. november 03.
Természetes alapanyagokból készítettek gyertyákat a Nagyberegi Tájház október végi foglalkozásain.
A Pro Cultura Subcarpathica a november közeledtével rendszeresen szervez olyan foglalkozásokat az intézményben, ahol a gyertyakészítés különféle technikáit mutatják be és tanítják meg a résztvevőknek. A gyertyaöntés, sodrás és mártogatás egyrészt kreatív kikapcsolódást, másrészt a közös alkotás örömét jelentette.
Tudjuk, hogy az elektromos világítás elterjedésével a gyertyák használata visszaesett, de sosem tűnt el teljesen. A gyertyák inkább dekoratív célokat kezdtek szolgálni. A mindenszentek és halottak napja előtt, valamint az adventi időszakban növekedett meg az irántuk való kereslet. Az utóbbi két évben pedig az áramkimaradások során kerültek elő, immáron nem dekoratív céllal, hanem szükségletként a különféle gyertyák.
A Nagyberegi Tájházban a gyertyaöntéssel ismerkedtek meg október 23-án és 30-án. A gyertyaöntés ősi mesterség, amely az idők kezdetén praktikai okokból volt fontos. A modern korokban mint hobbi van jelen, amely lehetőséget ad arra, hogy saját, egyedi gyertyákat készíthessünk, legyen szó otthoni dekorációról, ajándékokról vagy éppen szükséges világítási eszközről.
A fenti technika mellett méhviaszból sodorhatott mindenki saját gyertyát. Ezt kiegészítve pedig a gyertyamártogatást próbálták ki, mely igazi türelemjátéknak bizonyult.
Az említett két napon 3 csoport vett részt a foglalkozáson. Október 23-án Sárosorosziból érkezett iskolás csoport, október 30-án pedig a Guti Gimnázium diákjai látogattak el a tájházba. Ugyanezen a napon, délután a Kárpátaljai Baptista Jótékonysági Alapítvány szervezésében egy felnőttekből álló csoport volt az intézmény vendége. Ez utóbbi csoport tagjai Ukrajna keleti megyéiből menekültek Kárpátaljára. Az itt töltött mintegy két év alatt próbáltak alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, ismerkedtek a kárpátaljai mentalitással, a tájházba pedig a magyar kultúra iránti érdeklődésük vezette. A három foglalkozáson több mint félszáz iskolást és 23 felnőttet láttak vendégül az intézményben.
A programok során a tárlatvezetés és a kézművesség mellett a gasztronómia is helyet kapott. Csörögefánkot, „málépogácsát” és salánki labdacsörögét, vagyis „hólabdát” készítettek a gyerekek és felnőttek Piroska néni, a tájház szakácsnőjének vezetésével.
Az október végi napsütéses idő szabad utat engedett a szabadtéri programoknak. Az udvaron a népi játékok sem maradtak használaton kívül. A játék kellemes kikapcsolódást jelentett gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A továbbiakban ősz végi, Márton-napi, valamint adventi és karácsonyi, ünnepi programokkal várják az érdeklődőket a Nagyberegi Tájházban.
A Pro Cultura Subcarpathica a programokat a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósította meg.
Milyen volt Ungvár pontosan 101 évvel ezelőtt, 1925 elején? Hogyan éltek akkoriban az ungváriak, milyen problémáik voltak, és milyen kérdéseket vitattak meg a helyi sajtóban? Az Elvesztett Ungvár egy kis időutazást indított, amely minden hónapban bemutatja, hogyan változott az élet a városban 101 év...
Hamarosan nyílik az Attila című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat építése már javában zajlik, a héten a kiállítás legnagyobb műtárgya, Haan Antal: Nagy Leó találkozása Attilával Róma falai alatt című festménye is megérkezett.
Punykó Zsuzsát fodrászként ismertem meg Beregszászban, mit sem sejtve arról, hogy énekel. Egyszer aztán láttam egy videót, melyben egy gyönyörű dalt adott elő, és megismerhettem csodálatos hangját. Nézve a videót az jutott eszembe, hogy ezt mindenkinek hallania kell. Nem értettem, hogy miért nem lép...
Dercen község szülöttei közül figyelemre méltó életutat járt be Dercsényi László királyi tanácsos, beregszászi törvényszéki bíró, 1848-as honvédhuszár százados, aki tetteivel bevéste magát vidékünk történelmébe, de nagy hírnévre tett szert Kárpátalján és Magyarországon is Fodor Géza, a kárpátal...
