A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szervezésében két rendezvénynek, egy fotókiállításnak és egy előadásnak adott helyet a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház. A megjelenteket Jakab Eleonóra, a KÉSZ beregszászi csoportjának elnöke köszöntötte.
A Csíksomlyó és Kárpát-medencei keresztény értékek című fotókiállítás ünnepélyes megnyitóján először Molnár János beregszászi római katolikus esperes-plébános mondott köszöntőbeszédet, kiemelve a csíksomlyói búcsú lényegét, amely nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem az egész világból vonzza a magyar embereket. „Ez a kiállítás, ezek a képek erősítsenek minket a keresztény magyar öntudatban, amelyet első, szent királyunktól és őseinktől örököltünk, hogy mint drága kincset megőrizzük és továbbadjuk” – hangsúlyozta a plébános.
Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul a fotókban megmutatkozó „hatalmas lelki töltet” jelentőségére hívta fel a megjelentek figyelmét, ugyanis véleménye szerint azok teljes valójában átadják a csíksomlyói búcsú fontosságát.
A továbbiakban megtudhattuk, hogy a tárlat a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány (KÁMME) által meghirdetett pályázatra beérkezett legjobb munkákat tartalmazza. Az alapítvány tevékenységét és a pályázat történetét Keresztes Dénes, a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnökhelyettese, a KÁMME Alapítvány Művészeti Kuratóriumának tagja ismertette. Hangsúlyozta: a kiállítás célja bemutatni, hogy a Kárpát-medencében mind a mai napig él a kereszténység, hiszen – ahogy a fotókon is látszik – mindenütt fellelhetőek a keresztény értékek, amelyek összekötnek minket határon innen és túl.
A délután következő eseménye a művészet egy másik kategóriájába engedett betekintést. Kurucz Ádám Konrád Latinovits-díjas versmondó, színész „... és népem a magyar” című, XX. századi erdélyi magyar szerzők műveiből válogatott összeállítását láthatta a közönség. Ízelítőt kaphattunk Erdély történelméből, kicsit megismertük az erdélyi írók és költők sorsát. A fiatal színész Wass Albert, Reményik Sándor, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és Dsida Jenő műveit olyan szenvedéllyel tolmácsolta, hogy a közönség is átérezte az erdélyi magyarság hányattatott sorsát.