A cukrászat kezdetei még a középkorra nyúlnak vissza, amikor az olasz udvaroknál először oktatták e különleges szakmára az arra kiválasztottakat. S azóta is nagy megbecsülés övezi e szakma képviselőit. Ami nem is csoda, hiszen kezeik közül kerülnek ki a legfinomabb édességek. Dobostorta, Rigójancsi, Rákóczi-túrós – csak néhány azok közül, melyeknek említésére is összefut szánkban a nyál, hogy a meleg nyári napokon elfogyasztott hűsítőkről már ne is beszéljünk!
Egy jó cukrászdában minden benne van, ami a szürke hétköznapokban egy kis színt csempészhet az ember életébe. Ilyen a
Beregszász szívében található Parisel cukrászda és pizzéria, amely több mint tíz éve nyitotta meg kapuit. Tulajdonosával, Komonyi Ilonával beszélgettünk sikerekről, kihívásokról.
– Hogyan indult a vállalkozása?
– Egy barátommal közösen indítottuk el a kávéházat még 2007-ben. Szerettünk volna valami egyedülit létrehozni a városban. Sokáig cukrászatként működtünk, majd fejlesztettünk, bekerült menünkbe a pizza, valamint több más étel is. A barátommal azóta szétváltak útjaink, ő Magyarországon próbált szerencsét, de a sütemények, amelyek ma is megtalálhatóak nálunk, az ő receptjei alapján készülnek. Nagyon jó csapatunk van. Vannak olyan kollégák, akik már tíz éve velünk dolgoznak, és erre nagyon büszke vagyok.
– Hogyan jött a névválasztás?
– Melani néven nyitottuk meg sütemény- és kávéházunkat. Azonban amikor fejlesztettünk, megújultunk, névváltozáson is gondolkodtunk. Szerettük volna, hogy jó hangzása legyen, hogy könnyen megjegyezhető legyen, de azt is, hogy a mi stílusunkat tükrözze. Egyik ismerősöm ötlete volt a Parisel név, ami nekem is nagyon megtetszett, így ennél maradtunk.
– Voltak-e nehézségeik kezdetben?
– Egy vállalkozás életében a kezdet mindig nehéz. Voltak nehéz napjaink, nem tagadom. Az elején sokat fejlesztettünk, a jövedelmünket mindig befektettük, hogy minél jobb, kényelmesebb, szebb, otthonosabb legyen ez a helyiség. Emellett a munkaerőhiány is gondot jelentett, s jelent néha ma is. De végül sikerült jó szakembereket találni, közöttük olyanok is vannak, akikkel szinte a kezdetektől együtt dolgozunk.
– Mi az, ami megtalálható menüjükben?
– Sokrétű a palettánk. Vannak kávé és caupiccino különlegességeink, frissítő italok, fagylaltok. Van sokféle süteményünk. Nagyon népszerű például a macskanyelv, a napóleon, a tiramisu, a franciakrémes. Ezen kívül körülbelül harmincféle sütemény kapható még nálunk. Különböző feltéttel kérhetőek a pizzák, közülük is a legkedveltebb a tejszínes alapú Parisel. Emellett főtt ételek is kaphatóak nálunk: egytálételek, húsételek, csülöktálak, rendelhető babgulyás, bogrács, pelmenyi. És házhozszállításra is van lehetőség. Úgy gondolom, hogy egyedüli hely vagyunk Beregszászban, hiszen nálunk cukrászat, pizzéria és étterem is működik egyben. Ez rengeteg munkával jár, de megéri és büszkeséggel tölt el, hogy nekünk sikerült ezt összehozni.
– Rendezvények megtartására is van lehetőség önöknél.
– Így igaz. Az emeleten található egy ötven személy befogadására alkalmas terem. Itt születésnapok, keresztelők, bankettek, házassági évfordulók stb. lebonyolítására van lehetőség.
– A visszatérő vendégkör kialakítása nehéz feladat. Hogyan sikerült ez önnek?
– Úgy gondolom, hogy az a legnagyobb siker, ha a vendég meg van elégedve mindennel. Ez nemcsak magára az ételre vagy az italra érthető, hanem a kiszolgálásra, a hely légkörére is. Sok visszatérő vendégünk van, és erre nagyon büszkék vagyunk. Kedveljük a külföldi vendégeket, a turistákat, akik jó hírünket viszik tovább, de nagyon szeretjük a beregszásziakat is, hiszen fontos, hogy jól érezzék magukat itthon.
– Egy vállalkozás fejlesztéseket kíván.
– Ez így igaz, mi is mindig fejlődünk, szépülünk. Nagy segítségünkre volt ebben a Magyar Kormány által elindított Egán Ede Program. Ez által tudtunk pályázni új eszközökre, kávégépekre, sütőkre, amelyek nagyban megkönnyítik a munkánkat. Természetesen vannak még további terveink a fejlesztés kapcsán, de a karanténhelyzet miatt kissé módosítanunk kellett az elképzeléseinken.
– Egy vállalkozás életében nehéz időszak a karantén. Hogyan élték ezt meg?
– Megterhelő időszak ez mindenki életében. Nehéz volt nekünk is talpon maradni. Házhozszállítást vállaltunk, süteményeket, pizzákat készítettünk. Próbáltuk mindazt nyújtani, amit már megszokhattak tőlünk. És nem csak anyagilag volt nehéz, hanem emberileg is. Mindenki el volt keseredve, össze kellett tartani a kollektívát, lelket önteni beléjük, de úgy hiszem, hogy sikeresen átvészeltük ezt is.
– Mit jelent önnek a vállalkozása?
– A családom után a második helyen áll az életemben ez a vállalkozás. Próbálom szépíteni, mindig újítani rajta, családiasabbá, otthonosabbá tenni, hogy jól érezzék magukat a vendégek. Persze, ez rengeteg időt és energiát elvesz az életemből, és nehéz a magánélettel összeegyeztetni, de ha az ember igazán kitartó, akkor sikerülhet.
– Mit üzenne egy kezdő vállalkozónak?
– Találja meg azt a területet, ami a legotthonosabb számára. Tanulja ki nagyon jól az adott szakma minden csínját-bínját, és szeresse teljes szívéből azt, amit csinál. Sok türelem és kitartás kell hozzá, de a végén learathatja munkája gyümölcsét.
