Salánkon már többször bebizonyosodott, hogy a magyar népi hagyomány élő valóság. Vannak, akik szívükön viselik megőrzését, hiszen nemzedékről nemzedékre adják tovább a népi kultúra szeretetét és fontosságát. A viasszal írott tojások, a honfoglaló magyarok viseletének felelevenítése, a kézműves tárgyalkotás vagy éppen a tájház megnyitása mind-mind arról tanúskodnak, hogy Salánkon fontos a múlt tisztelete. Most megismerhetjük a Laptarózsa citera- és énekegyüttest, amely két éve alakult azzal a céllal, hogy őrizze és továbbadja elődeink hagyatékát, s hogy ne halkuljon el a citera hangja. Rövid idő alatt számos szép eredményt és sikert értek el, amelyre méltán lehet büszke a település. Csirpák Viktóriával, az együttes szervezőjével (koordinátorával) beszélgettem.
– Mikor és hogyan született meg az együttes megalapításának a gondolata?
– A tárgyalkotó hagyományőrző kézműves foglalkozások közel 10 éve folynak Salánkon. 2018-tól a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően sok mindent tudtunk megvalósítani, többek között akkreditált 30 órás mézeskalács készítő tanfolyamot és tojásíró tanfolyamot is. Harangozó Magdolna, a helyi művészeti iskola tanárnője többször mondogatta, hogy milyen jó volna egy citeraegyüttes, mert hiánypótló lenne, hiszen a zeneiskolában nincsen ilyen hangszeroktatás. Láttuk, hogy lát ebben fantáziát és szeretne a gyerekekkel foglalkozni, ezért természetesen mögé álltunk és ugyanitt, a Csoóri Sándor Alapnál benyújtottuk pályázatunkat, melyből 2023-ban megvalósult 3 citera és viselet megvásárlása. így a tanárnő elkezdett foglalkozni a gyerekekkel.
– Hány gyerek jelentkezett a citeraegyüttesbe?
– Három citeránk és három viseletünk van, így három tagja van az együttesnek.
– Hol mutathatták be tehetségüket a közönség előtt?
Az Első Kárpátaljai Citeratalálkozón Orosziban 2024-ben már fel is léptek. Majd tavaly történt egy oktatóváltás, a gyerekek immár Csehily Máriával töltik a foglalkozásokat. Sokat gyakoroltak és sorra jöttek a fellépések. Ősszel Miskolcon a Nagycsaládos Országos Egyesület őszi találkozóján léptünk fel, majd a nagycsaládosok adventi ünnepségén a beregszászi főiskolán. Karácsonykor a salánki görögkatolikus templomban léptünk fel. A parlamentbe is eljutottunk, ahol a KCSSZ nagy rendezvényén citeráztunk, majd az Által mennék én a Tiszán, a Szól a fülemüle Géniusz Alapítvány által szervezett versenyeken, ahol dobogós helyezeteket értünk el. Az augusztus 20-i ünnepségen a Salánki parkban is felléptünk, Tiszacsomán a pünkösdi napokon szerepelhettünk. Június végén volt szerencsénk részt venni a Kárpátaljai Népzenei és Néptánctáborban Sátoraljaújhelyen, ahol nagyon sokat tanulhattak a gyerekek. Tehát, elég eseménydús volt az évünk. Idén a Sereglés-2025-ben vett részt mind a kézműves közösségünk, mind a citera és énekegyüttesünk.
– Rövid időn belül nagyon sok szép eredményt értetek el. Hol tart most az együttes? Mire készültök jelenleg?
– Nagyon fiatal a kis együttes, még csak most forrja ki magát. Nagyon tehetségesek és buzgók a lányok. Most várjuk az utánpótlást, várjuk a jelentkezőket az együttesünkbe. Most már négy citeránk és négy viseletünk van. Szeretnénk még egy csoportot indítani. A településen korábban volt citerázás, viszont kikopott, ezért újra kellett tanulni.
Az oktatónk, Csehily Mária, hegedűtanárként dolgozott korábban, a citeraoktatásban a Hagyományok Háza hálózat által szervezet képzéseken tud fejlődni, melyeken rendszeresen részt vesz. Nagyon örülünk és hálásak vagyunk ezekért a lehetőségekért.
– Szükséges-e bármilyen alap zenei műveltség, tudás annak, aki be szeretne kerülni az együttesbe?
– Bárki jelentkezhet, aki szeretne. Nem szükséges zeneiskolába járni, vagy a kottát ismerni. De ha jár már zeneiskolába, az csak előny, hiszen már valamennyire kifejlődött a hallása, a szereplés és a hangszer használata is könnyebben megy.
– Milyen dalokat énekelnek a lányok?
– Karácsonyi kántálós énekeket, különböző tájakra jellemző népdalcsokrokat: zalai párosítók, szatmári népdalok, tolna megyei népdalok stb.
– Milyen öltözetet viselnek?
— Szatmári öltözetet. Azért varratuk ezt, mert az első népdalcsokor, amellyel felléptek, szatmári népdalok voltak.
– Honnan jött az együttes neve?
– A laptarózsa a salánki tájszólásban használt szó, ugye máshol labdarózsának nevezik. Egy olyan növény, amely Salánkon minden udvarban megtalálható volt mindig. Szereti az árnyékos helyeket, a lugasokat. A “laptarózsa” mintája a tojásírásban maradt fenn itt a településen. Azért választottuk ezt a nevet, hogy kapcsolódjon a településhez, legyen benne a tájszólás, a beszédnek az ízvilága. És azért is, mert a lányok olyanok, mint a virágszálak, valahogy így ez a név megfelelőnek tűnt.
– Milyen céljai vannak az együttesnek?
– Hatalmas dolog volt az, hogy a parlamentbe már eljutottak. Ilyen párhuzamot is vontunk, hogy Szabó Jenő főrendi házi tag salánki ember volt. Jelen volt, amikor az Országház felépült és felavatásra került. Talán még a salánki erdőből is kerültek oda tölgyfák. 120 év elteltével pedig a salánki gyerekek citeráztak az Országházban. Olyan szép volt erre is gondolni. Nagy céljaink, jelenleg, nincsenek. Egyszer majd szeretnénk helyi dallamokat, népdalokat felkutatni, megtanulni. De most a legfontosabb: megmaradni, utánpótlást nevelni és fejlődni, mindig az adott helyzetnek és lehetőségeknek örülni.
