Fekete vérrel ír a tollam

A hiteles kollektív emlékezet az illető nemzeti közösség identitásának erősítését szolgálja. Ebből a szempontból a kárpátaljai magyar nemzetrész példamutatóan teljesített azáltal, hogy az 1944-es elhurcolásokat attól kezdődően a közfigyelem középpontjába állította, ahogy azt a rendszerváltást követő időkben megtehette, hangsúlyozták annak a nemzetközi tudományos konferenciának a résztvevői, amelyet a málenykij robotként elhíresült 1944-es eseményeknek szenteltek.

Hetven évvel ezelőtt ugyanis, amikor a szovjet csapatok elfoglalták vidékünket, közel negyvenezer magyar és német férfit zártak koncentrációs táborokba. Ahol az embertelen körülmények, a fogva tartók kegyetlen bánásmódja miatt ártatlan emberek ezrei vesztették életüket.

A világtörténelem talán legembertelenebb elnyomó rendszerének kegyetlenkedéseit kellett elszenvedniük nagy- és dédapáinknak, mondta a fórumot megnyitva Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, nemrég megválasztott parlamenti képviselő. A tisztesség, a becsület, az igazságosság elve, ami addig meghatározta eleink mindennapjait, a totalitárius diktatúrában abszolút nem érvényesült. Ezért volt oly nehéz nagy- és dédszüleinknek túlélni a rájuk váró szörnyű megpróbáltatásokat. Huszonöt évvel ezelőtt a rendszerváltáskor nyílt először mód és lehetőség arra, hogy méltóképpen megemlékezzünk mártírjainkról. A kárpátaljai magyarságban elemi erővel tört fel ez a vágy. Ennek eredményeként több mint száz, a magyarok által lakott kárpátaljai településen emeltek emlékművet az ártatlan áldozatoknak. Most újra nehéz időket élünk, ám eleink áldozatvállalása és töretlen hite erőt kell, hogy adjon nekünk az újabb próbák elviseléséhez, hangsúlyozta Brenzovics László.

A kárpátaljai magyarság híven őrzi az elhurcoltak emlékét. Fontos, hogy a fiatal nemzedék tagjainak a tudatában is méltó helyre kerüljön az itteni magyarság legnagyobb tragédiája, hangsúlyozta Szilágyi Péter a Nemzetpolitikai Államtitkárság kabinetfőnöke.

Szent közös ügyünknek nevezte a lágereket megjárt magyarok rehabilitálásának kiharcolását Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark Bizottság elnöke, aki beszámolt róla, hogy a mögöttünk hagyott két év során egy nagy terjedelmű ukrán nyelvű dokumentumgyűjtemény látott napvilágot, amely az elhurcolásokkal foglalkozik, valamint ukrán nyelvű dokumentumfilm is készült a magyarok deportálásáról.

Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára elismeréssel szólt a kárpátaljai magyaroknak a lágerekbe odapusztultak emléke méltó megőrzése érdekében tett erőfeszítéseiről. Míg ezen a vidéken az ilyen jellegű emlékművek száma meghaladja a százat, addig a Magyarországon 1944-45-ben felállított 56 fogolytábor közül csak hatnak a helyén áll emlékmű.

Az emlékezet felszabadít, hangsúlyozta Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja, aki előadásában rávilágított arra, hogy a Kádár-korszakban milyen rafinált módon próbálták a Szovjetunióba való internálás tényét elferdíteni. Biztosan volt valami oka annak, hogy az illetőt elvitték, szajkózták képmutató módon a hatalom engedelmes kiszolgálói. Köteles László, a CSEMADOK alelnöke előadásában a lágerekből visszatérő túlélők kálváriáját ecsetelte. A szlovákiai helytörténésztől tudtuk meg azt a megrendítő adatot, hogy a Bodrogköz és az Ungvidék falvaiban a háborús veszteség (tehát a fronton elesettek száma) a legtöbb esetben jóval kevesebb volt annál az emberáldozatnál, amit a szovjet fogolytábo¬rokban regisztráltak.

Csorba Béla a Délvidéken felállított fogolytáborokat jellemezte. Ezek három kategóriába sorolhatók. Megdöbbentő, hogy a munkatáborok mellett léteztek olyan speciális táborok – ide kisgyermekes anyákat, idős embereket vittek –, ahol a rabtartókat egyetlen cél vezérelte: éheztetéssel, lehetetlen lakhatási körülményekkel mind több lágerlakót pusztítsanak el.

A Kárpátalján berendezkedő új hatalom messzemenően támaszkodott azokra a személyekre, akiket a korábbi polgári társadalom súlyos jellemhibáik miatt a kétes elemek kategóriába sorolt, derült ki Kosztyó Gyula doktorjelölt előadásából. Molnár D. Erzsébet főiskolai tanár ismertette annak a néhány évvel ezelőtt készült kérdőíves felmérésnek az eredményét, amely a túlélőkkel és azok hozzátartozóival készült. Az átfogó vizsgálatból kiderült: a szovjet hatalom megyénkben megjelenő képviselői mihamarabb és maximálisan biztosítani szerették volna, hogy Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatolását semmilyen körülmény ne zavarja meg. Többek között ezt szolgálta a megye magyar és német férfilakosságának gyors elhurcolása. Dupka György gulágkutató előadásában azt elemezte, hogy a szovjet katonai hatóságok miként alkalmazták a kollektív bűnösség elvét a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben.

Végül sor került a má¬lenykij robot túlélőinek méltatására. A konferencián bemutattál az Emlékkönyv a málenykij robot kárpátaljai áldozatairól 1944–2014 c. kiadványt.