Falusi vendéglátók szakmai képzése – A népi gasztronómia vonzereje

Az emberek többsége azért utazik más tájakra, hogy ott élményeket szerezzen. Kárpátalja az országnak azon egyedülálló vidéke, ahol a különlegesen szép természeti látnivalók és az épített örökség kiemelkedő darabjainak felfedezése mellett gazdag kulináris élvezetek várják az ide látogatókat.

Vidékünk a népi gasztronómia szempontjából is különleges helyzetben van, fogalmazott Csizmár Sarolta, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) elnökének helyettese azon a gyakorlati foglalkozáson, amelyen fiatal falusi vendéglátók egy csoportjának tagjai főzőtudományukat mélyíthették el. A Jó gyakorlat a falusi turizmusban kurzus résztvevői a tanfolyam végén a Mezőgecsében található Takaros panzióban sajátíthatták el néhány hagyományos ételünk elkészítésének, azok tálalásának módját.

Mindenki tisztában van azzal, hogy a szláv konyha jelentősen különbözik a mienktől, magyarázza Csizmár Sarolta. Elegendő, ha csak a bográcsgulyásra gondolunk, amely a turisták körében fontos hívószó. Tessék megnézni éttermeink reklámanyagait, étlapjait, az utcára kirakott, a menüsort feltüntető táblákat, mindenütt az első helyen szerepel. Ezt a finom egytálételt követi a lacipecsenye, a csirkepaprikás, no meg a többi, valamivel ritkábban emlegetett, de ugyanolyan finom, és a vendégek által könnyen megkedvelhető étel.

Homoki Szilvia, aki a falusi vendéglátással szülőfalujában, Beregdédában már két évtizeddel ezelőtt kezdett foglalkozni, ezúttal a csörögének való tésztát gyúrja be, miközben a tanfolyam hallgatói körbe állják. A régi mondás szerint a változatosság gyönyörködtet, fogalmaz a turisztikai szakember. Így ma a hagyományos fonott csöröge mellett elkészítjük annak virágszirmos, szilvalekváros és cirokra feltekert változatát is.

Míg pihen a tészta, Fodor Jolánka, tapasztalt mezőgecsei gazdaasszony irányítása mellett a hallgatók előkészítik a székelykáposzta és a korhelyleves hozzávalóit. Eközben sok szó esik arról, hogy milyen hús(oka)t válasszunk ezekhez az ételekhez, mire kell különösen nagy figyelmet fordítani, amikor odatesszük az alapanyagokat.

Jó tudni, hogy a táskaleves, a kötött vagy görcsleves igazi kárpátikum, amellyel nem csupán a hágón túlról érkezett turistákat, de a Magyarországról hozzánk látogató vendégeket is meglephetjük, folytatja Csizmár Sarolta. Amilyen egyszerű, olyan finom és nagyszerű ez az étel.

Dél felé már a csigatészta készítéséhez ülnek le a fiatalasszonyok és a fiatalemberek. Bár mostanság kevesebb ilyen húslevest, csirkepaprikást fogyasztunk, a házi csigatészta megunhatatlan: ugyanúgy a kedvencek körébe tartozik, mint nagy- és dédszüleink korában. Amikor is közösségi alkalom keretében készítették a magyar konyha ezen jellegzetes kellékeit. A késő délutánba nyúló gyakorlati foglalkozáson a fentieken kívül számos más népszerű fogás – lecsó, gombaleves, töltött káposzta – elkészítése is szóba került. A minden apró mozzanatra kiterjedő tálalás és a finomra sikeredett ételek elfogyasztása után végezetül Csizmár Sarolta felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az ételek megválasztásakor ügyeljenek a szezonalitásra, annak fontosságára. Azt is elmondta, hogy a falusi vendéglátók ne lepődjenek meg, ha valamelyik, Ukrajna belső részéből érketett csoport azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy tartsanak főzőbemutatót. A kurzust elvégzők most már ezt is bátran felvállalhatják.