Sok olvasó számára ismerős látvány a könyvespolcon vagy az éjjeliszekrényen tornyosuló „majd egyszer elolvasom” halom. Az olvasatlan könyvek gyűjteménye gyakran bűntudatot kelt, mégis nehéz ellenállni az újabb kötetek megvásárlásának.
Katharina Evelin Perschak osztrák kutató a Literacy in the New Landscape of Communication – Research, Education, and the Everyday című konferenciakötetben megjelent tanulmányában annak járt utána, miért halmoznak fel a sokat olvasó emberek jelentős mennyiségű olvasatlan könyvet, és milyen pszichológiai folyamatok magyarázhatják ezt a látszólag ellentmondásos viselkedést.
A könyvekhez fűződő kapcsolat gyermekkorban kezdődik
A vizsgálatban négy kimondottan sokat olvasó ember vett részt, akik hetente átlagosan egy vagy több könyvet olvasnak el, és több száz, esetenként több mint ezer kötetet birtokolnak. Közös jellemzőjük volt, hogy családi környezetük támogatta az olvasást, a könyvek jelenléte természetes része volt mindennapjaiknak, az olvasás pedig már fiatal korukban szokássá vált.
Az interjúk alapján az olvasás nem egyszerű időtöltés számukra. Örömforrást jelent, segíti a kikapcsolódást, az ismeretszerzést, az érzelmi feltöltődést és a mindennapi rutin fenntartását. Többen arról számoltak be, hogy egy könyv befejezése önmagában is elégedettséggel tölti el őket.
Több mint tárgy: a könyv mint identitásképző eszköz
A tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a könyvek szerepe messze túlmutat tartalmukon. Perschak több pszichológiai és szociológiai elmélet segítségével mutatja be, miként válhatnak a könyvek identitásunk részévé.
William James amerikai pszichológus már a 19. század végén úgy vélte, hogy az én nem csupán a személyiségünkből áll, hanem mindabból, amit a magunkénak érzünk. Később Russell Belk „kiterjesztett én” elmélete is arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos tárgyak személyiségünk meghosszabbításává válhatnak. A könyvek különösen alkalmasak erre, hiszen tudást, emlékeket, élményeket és jövőbeli terveket hordoznak.
Egy olvasatlan könyv ezért nem csupán egy még el nem végzett feladat. Sok esetben annak a személynek a szimbóluma, akivé válni szeretnénk. Egy történelmi munka, egy klasszikus regény vagy egy tudományos kötet a jövőbeni önfejlesztés lehetőségét testesítheti meg.
Miért vásárolunk több könyvet, mint amennyit el tudunk olvasni?
A válasz részben a fogyasztói döntések pszichológiájában keresendő. Az olcsó vagy akciós könyvek különösen könnyen kerülnek a kosárba. Az alacsony ár csökkenti a vásárlás kockázatát, miközben azt az érzést kelti, hogy kihagyhatatlan lehetőséghez jutunk.
A vizsgálat résztvevői közül többen rendszeresen vásároltak antikváriumokban vagy használt könyvesboltokban. Ilyen környezetben a könyv megszerzése gyakran önálló örömforrássá válik, függetlenül attól, hogy a kötet mikor kerül majd sorra.
A választás szabadsága néha bénító lehet
Barry Schwartz amerikai pszichológus a „választás paradoxona” kifejezéssel írta le azt a jelenséget, amikor a túl sok lehetőség nem növeli, hanem csökkenti elégedettségünket. A könyvek világában ez különösen jól megfigyelhető.
A könyvesboltban több tucat érdekes kötet közül kellene választani. Sok olvasó inkább megvásárol többet, hogy később döntsön. A probléma azonban nem oldódik meg, csupán hazaköltözik a könyvespolcra. Az otthoni könyvhalmok újra és újra ugyanazzal a dilemmával szembesítenek: melyik könyvvel kezdjük?
Az interjúalanyok közül többen beszámoltak arról, hogy időnként nehézséget okoz számukra a választás, sőt a túl nagy kínálat kifejezetten frusztrálóvá válhat.
Az időhiány fontosabb ok, mint az érdeklődés elvesztése
A közvélekedéssel ellentétben az olvasatlan könyvek többsége nem azért marad érintetlen, mert tulajdonosuk már nem kíváncsi rájuk. Sokkal gyakoribb magyarázat az időhiány.
A polcokon gyakran vastag, összetett vagy nagy koncentrációt igénylő művek várakoznak. Az olyan könyvek, mint a klasszikus regények, filozófiai munkák vagy nagy terjedelmű történelmi művek jelentős mentális energiát követelnek. A hétköznapok terhei mellett sokan inkább könnyebben befogadható olvasmányokat választanak.
A szerző szerint ebben szerepet játszhat az úgynevezett tervezési tévedés is. Roger Buehler és munkatársai nyomán ezt úgy lehetne összefoglalni, hogy hajlamosak vagyunk túlbecsülni saját jövőbeli teljesítményünket, és alábecsülni az előttünk álló feladatokhoz szükséges időt. Ezért sok olvasó őszintén hiszi, hogy hamarosan sort kerít majd az új könyvekre, miközben korábbi tapasztalatai ennek ellenkezőjét mutatják.
Miért nem adományozzuk el az olvasatlan könyveket?
A válasz a veszteségkerülés jelenségében kereshető. Daniel Kahneman és Amos Tversky viselkedés-gazdaságtani elmélete alapján az emberek általában nagyobb súlyt tulajdonítanak a veszteségeknek, mint az azonos mértékű nyereségeknek.
Amint egy könyv a tulajdonunkba kerül, értékesebbnek tűnik számunkra. A pszichológiában ezt birtoklási hatásnak nevezik. Nem feltétlenül azért szeretjük jobban a könyvet, mert érdekesebb lett, hanem azért, mert már a miénk.
A könyvekhez ráadásul érzelmi befektetés is kapcsolódik. Kiválasztottuk őket, pénzt költöttünk rájuk, elképzeltük, milyen élményt nyújtanak majd. Ettől kezdve nehezebb megválni tőlük, még akkor is, ha egyre kisebb az esélye annak, hogy valaha elolvassuk őket.
A polcon sorakozó lehetőségek
Perschak végkövetkeztetése szerint az olvasatlan könyvek felhalmozása nem egyszerűen irracionális szokás vagy a rossz időgazdálkodás jele. A jelenség szorosan kapcsolódik az identitáshoz, a döntéshozatalhoz, az önfejlesztés iránti vágyhoz és a jövőbeli önmagunkról alkotott elképzelésekhez.
Az olvasatlan könyvek ezért nem feltétlenül a kudarc szimbólumai. Sokkal inkább annak bizonyítékai, hogy tulajdonosuk továbbra is kíváncsi a világra, nyitott az új ismeretekre, és számos olyan lehetőséget tart maga előtt, amelyeket egyszer talán valóban valóra vált.
