Igencsak gazdag évadot zár a Nagyberegi Tájház, ahol annak üzemeltetői, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet munkatársai hétről hétre izgalmas programmal várták az iskolásokat. Akik itt megismerkedhettek eleink életmódjával, munkájával, különböző kismesterségekkel, kipróbálhatták magukat különböző kézművességben. Ám a legemlékezetesebbek kétségkívül a különböző ünnepkörhöz kapcsolódó alkalmak voltak. Május 28-án, az évad utolsó foglalkozásán a közelgő pünkösd, az ünnephez kapcsolódó hagyományok, szokások kerültek a középpontba.
A Mezőkaszonyból és Beregszászból érkezett fiatalokat Gál Adél programfelelős köszöntötte. Aki először az ünnep vallási eredetéről beszélt. A tájékoztatóban elhangzott, hogy a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját, pünkösd napját. Az ünnep jelképeiről szólva elmondta: az egyházi szimbolikában a lángnyelvek vagy a galamb jelképezi a pünkösdi eseményeket. A tűz általános értelemben a szenvedély, az életerő, a megtisztulás, illetve a bűnhődés szimbóluma. A mozgó láng az élet jelképe, de lehet a lélek vagy az istenség megnyilvánulása is. Mózesnek egy égő csipkebokorban jelent meg az Úr, aki a vándorló népet később tűzoszlop alakjában vezette éjszakánként.
A galamb az Újszövetségben Jézus megkeresztelése óta a Szentlélek jelképe: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Lk 3,21–22) Éppen ezért a pünkösdi történetet ábrázoló képeken gyakran látható galamb.
Gál Adél a pünkösd jellegzetes népi jelképei közül a zöld ágat és a (pünkösdi)rózsát emelte ki. Elmondta, hogy a zöld ág a magyar népszokásokban elsősorban a természet megújulását szimbolizálja, így nem véletlen, hogy a sokszor május 1-jén, de helyenként pünkösdkor állított májusfa – vagy más néven májfa – alapeleme.
A pünkösdi időszakban jellemző szokás a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől. Arról is hallottunk, hogy a lányok kapuzós, körtáncos játékai jellemzőek erre az időszakra, ami azt jelenti, hogy énekelve, kapun átbújva és kaput tartva járják végig a falut. Az egyébként néprajzos programfelelős a pünkösdi királyválasztásról, illetve a pünkösdi királynéjárásról is beszélt.
A fiataloknak érdemes volt figyelmesen hallgatni a tájékoztatót, illetve a felolvasott bibliai történetet, hisz ez alapján kapták a feladatot: a pünkösdi történetet mondatonként papírcsíkokra írták, s ezeket a csapatoknak meg kellett keresni a tájház tágas udvarán, és összerakni az egész történetet. A legügyesebbeknek a mezőkaszonyi iskolások bizonyultak, akik jutalmul ajándékcsomagot kaptak.
A vetélkedőt követően aztán igazán színes program között válogathattak az iskolások. Gál Adél tárlatvezetésre invitálta őket a tájházba, illetve a Szikura József Botanikus Kertben tehettek egy sétát. Markó Veronikával pünkösdi lángnyelvvel és galambbal díszített zöld ágakat köthettek, Gogola Évával nemezből ékszert sodorhattak, Reskó-Papp Angélával pedig krepp papírból pünkösdi rózsát készíthettek. De nagy élvezettel próbálták ki azokat a népi játékokat is, amelyekkel déd- és ükszüleink szórakoztak. Nos, ezek a játékok most is meghódították a gyerekeket: valamennyien önfeledten „horgásztak”, próbálták ki magukat a gólyalábon vagy a „sítalpon”, versengtek a csigahúzásban, vagy éppen a célbadobásban mérettettek meg.
Szóval egész délelőtt vidám gyerekzsivaj töltötte meg a tájház udvarát. A sok játékban meg is éheztek, úgyhogy igazán jól esett a csörögefánk, amit Olasz Piroska készített számukra nagy szeretettel. S igencsak ízlett mindenkinek a kert terméseiből – bodzából és citromfűből – készült tea is.
A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósult meg.
