A kárpátaljai magyarok számára sok-sok áthallással bír a Frida – Frida Kahlo naplója nyomán született – monodráma. Ezek legfontosabbja az életigenlés, valamint a túlélésbe, az újrakezdésbe és a megmaradásba vetett hit, hangzott el a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadását követően.
A monodráma Frida Kahlo mexikói festőnő életének legfontosabb epizódjait eleveníti fel. A Fedák Sári-teremben bemutatott monodráma főszereplője Orosz Ibolya, rendezője Oleg Hmelnyicsuk.
Tudni kell, hogy Frida Kahlo a kortárskultúra emblematikus alkotója. Ő az első nő, aki a nők legbelsőbb érzéseit, valódi vágyait, fájdalmait megfestette, amelyeket korábban pironkodva, az illendőség fátyla alá söpörtek, olvashatjuk a korabeli kritikákban.
Fridának kemény sors jutott osztályrészül. Először a gyermekbénulási járvány következtében lesántult, majd egy buszbaleset nyomán egy egész évre kórházi kezelésre szorult. Ahol is elkezd festeni. Itt fogalmazza meg az egész további életére szóló hitvallását: merj élni, meghalni bárki tud. A fiatal lány nem átallja bevallani: önmagam múzsája lettem.
Szerelme, az ismert mexikói festőművész, Diego Rivera – akivel viharos házasságban élt – azt mondja hitvesének: akinek nincs szárnya, az fest magának. S ezzel biztatta párját, amikor annak egyik lábát le kellett vágni.
Frida Kahlo mert más lenni, mint a többiek. Alkotásaiban megjelenik egész élete, szenvedélyes lelkivilága. Az előadás hangulatát mélyen meghatározzák a jelenetek között felcsendülő latin zene kiváló alkotásai.