Esterházy János-emlékest Beregszászban

Beregszászban tartott előadást dr. Molnár Imre történész, aki a nyolcvanas évek végétől kutatja gróf Esterházy János, a mártír sorsú felvidéki politikus életét. A rendezvényt a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szervezte szeptember 26-án. Az esten részt vett Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, dr. Gyebnár István és Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzuljai, valamint római katolikus papok és hívek.

Jakab Eleonóra, a Beregszászi KÉSZ elnöke köszöntő beszédében elmondta, hogy először Balassagyarmaton hallotta dr. Molnár Imre előadását, amikor elhatározta, hogy meghívja Kárpátaljára, hiszen a gróf nem egyszer járt vidékükön is, mivel a kárpátaljai magyaroknak is parlamenti képviselője volt.

Az előadó ajándékként hozta el előadását a beregszászi közönségnek. Beszédének legelején felelevenítette Esterházy János kárpátaljai látogatásait. 1933. január 30–31. között végigjárta a vidéket. Járt Ungváron, Beregszászon, Nagyszőlősön, Huszton és más városokban, de a legkedvesebb fogadtatásban Beregszászon részesült, ahol maga Pásztor Ferenc helyi plébános, esperes fogadta. Meghatónak nevezte azt, hogy a mostani rendezvényt pont a Pásztor Ferencről nevezett közösségi házban lett megszervezte. A két mártír lelke ily módon talán találkozik valahol. Majd nemsokára, 1933. június 16-án vissza kellett jönnie Kárpátaljára, mert hatalmas árvíz pusztított Tiszaújlakon. Esterházy János arra kérte az egész országot, hogy támogassák az árvízkárosultakat. Egy valóban együttérző és szívhez szóló közlönyt adott ki, így a gyűjtés sikeres lett, és hála neki, a vidéket sikerült újjáépíteni.

Dr. Molnár Imre bemutatta a közönségnek az „Esterházy János élete és mártírhalála” című könyvét, melyben a kutatásainak eredményeiről számol be.

Az előadás mellett a közönség egy dokumentumfilmet is megtekinthetett, melyet Zsigmond Dezső rendezett Esterházy Jánosról. A filmben a gróf lánya, Esterházy Aliz mesél édesapja és családja megpróbáltatásokkal teli életéről. A háborús évek alatt és után Esterházy Jánosra üldözött, háborús bűnösként tekintettek, minden lépését figyelték. S mindezt azért, mert szívvel-lélekkel kiállt a felvidéki magyarok mellett, nem menekült el, hűséges maradt mindvégig hivatásához, segítette az üldözött zsidókat, lengyeleket. A család emiatt mindenét elveszítette, szegénységben, nincstelenségben élte életét. Maga Aliz is börtönbe került, sokat éhezett, míg végül sikerült külföldre menekülnie. Az édesapát 1945-ben letartóztatták, elhurcolták és 10 év kényszermunkára ítélték, ahol súlyos tüdőbajt kapott. A Csehszlovák Népbíróság halálra ítélte, de végül az ítéletet megváltoztatták, és életfogytig börtönbe kellett maradnia. Viszont betegen nem sokáig élhetett. 1957-ben hunyt el súlyos szenvedések között.

Dr. Molnár Imre a film megtekintése után is szólt a közönséghez. Közölte, hogy Esterházy János boldoggá avatását elindították, hiszen nemcsak a magyar népet szolgálta a végsőkig, hanem életének legnehezebb időszakában is az Istenhez való közelséget tekintette a legfontosabbnak. A fogságból küldött levelében is olvashatjuk, hogy elsősorban nem magára gondol, hanem a szeretteire. Semmit sem követel vissza magának, amit elvettek tőle. Csak annyi volt a vágya, hogy legyen lehetősége szentáldozáshoz járulni, gyónni és szentmisén részt venni. Krisztust akarta követni a Golgotára. Felismerte, hogy a szenvedésnek van értelme, ha az ember hívő.

Végül az előadó kiemelte, hogy Esterházy János a béke embere volt, mindenhol és mindenben a békét kereste, és igyekezett azt elősegíteni. Szívszorítónak nevezte, hogy most itt vagyunk a háborúban, és ugyanúgy sóvárgunk a béke után, mint annak idején az emberek. De éppen emiatt Esterházy János egy hiteles példakép számunkra. Tőle tanulhatjuk a szenvedésben való kitartást, a Jézushoz való ragaszkodást minden körülmények között. Imádkozzunk közbenjárásáért, hogy országunkban a békés megoldások érvényesüljenek.