Érzések és hangulatok – a lélek rezdülései – Kovács Éva kiállítása a kisvárdai Kárpátalja Házban

Kisvárdán, a Kárpátalja Házban nyílt meg Kovács Éva beregszászi festőművész Érzések és hangulatok – a látott világ nyomában című kiállítása, amely egy elmélyült, csendes szemlélődésre hívó alkotói világba vezeti a látogatót. A tárlat nem csupán képeket kínál, hanem belső találkozásokat is: a látvány és az érzékelés határmezsgyéjén megszülető pillanatokat. „Minden alkotás mögött egy megélt pillanat, egy személyes kötődés áll” – ahogy az egyik látogató fogalmazott.

A megnyitó bensőséges hangulatát Kritharakis Ilias ifjú zongorista játéka alapozta meg, aki Weiner Leó Gyergyói verbunk című művét adta elő nagy átéléssel, finoman ráhangolva a közönséget a kiállítás szellemiségére.

A tárlatot Bodrog László, az intézmény igazgatója nyitotta meg, aki beszédében felidézte Kovács Éva művészi útját. Mint elhangzott, a művész Beregszászban született, és már gyermekkorában természetes közeggé vált számára az alkotás világa. Bár tanulmányait más irányban folytatta, és hosszú éveken át vezető könyvelő-közgazdászként dolgozott, a festészet mindvégig jelen maradt életében. Művészi fejlődését Veres Péter, valamint Garanyi József festőművész segítette, akik meghatározó szakmai alapokat biztosítottak számára.

Kovács Éva 1994-ben alapító tagja volt a Bereg Alkotó Egyesületnek, később a Honvéd Kulturális Egyesület és az ArtTisza Művészeti Egyesület tevékenységébe is bekapcsolódott. Rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi alkotótáboroknak, művésztelepeknek, alkotásait számos magyarországi és külföldi városban láthatta már a közönség. Festészetének középpontjában a természetközeliség áll: csendéletek, táj- és városképek jelennek meg munkáiban, sokféle technikával – olajjal, akrillal, akvarellel, pasztellel és grafikával. Az itt látható 53 alkotás is ilyen vegyes technikával készült az 1990-től 2026-ig terjedő időszakban.

A megnyitón maga az alkotó is köszöntötte az egybegyűlteket, és beszédében a látás és az érzékelés összetett folyamatáról vallott. „A látás az egyik legtermészetesebb képességünk – és talán az egyik legkevésbé magától értetődő” – fogalmazott. Mint mondta, amit látunk, az soha nem pusztán a külső valóság, hanem emlékekkel, érzésekkel és belső képekkel átszőtt tapasztalat. Festményei ennek a finom pillanatnak a lenyomatai, „amikor a külső valóság találkozik a belső figyelemmel, reagál a lélek finom rezdülésére”.

Kovács Éva megfogalmazása szerint nem a valóság puszta másolása érdekli, hanem az, ahogyan az hat ránk. Alkotásaiban a nyugalom, a harmónia és a természet szépsége iránti vágy jelenik meg, válaszként a világ zaklatottságára. Goethével vallja, hogy mindig önmagunkat tükrözzük vissza abban, amit létrehozunk. A művésznő Wass Albert szavait idézve emlékeztetett arra, hogy „az érzések és a hangulatok színezik igazán az életünket”, és azt kívánta, hogy festményei segítsenek megállni, elcsendesedni, és személyes kapcsolódást találni a képekkel. „A legnagyobb öröm számomra, ha az alkotásaim örömet adnak, és ha a tárlat látogatói valami személyeset vihetnek magukkal innen” – fogalmazott. 

A megnyitó bensőséges hangulatban zárult, annak reményében, hogy a művészetpártoló közönség nemcsak képi élménnyel, hanem egy-egy megőrzött érzéssel, hangulattal tér haza. A kiállítás öt héten át tekinthető meg.