A Beregszászért Alapítvány munkája túlmutat a kőbe vésett portrékon. E tevékenység a nemzeti identitás újraírása és megerősítése a Kárpát-medence perifériáján. Legyen szó festőről, katonáról vagy rendezőről, az ő történetükön keresztül mi is visszatalálhatunk saját történetünkhöz. Zahoray János munkássága csaknem feledésbe merült. Képeit hajdanán elpusztították vagy elrabolták. Most azonban újra „láthatóvá” vált. Nemrég Máramarosszigeten és Nyíregyházán is emléktáblát állítottak a festőművész tiszteletére és hamarosan Beregszászban is felavatásra kerül az emléktáblája.
Máramarosszigettől Beregszászig
Zahoray János a 19. századi magyar arcképfestészet egyik jelentős, ám méltatlanul háttérbe szorult alakja. Az emléktábla-állítások mögött egy elkötelezett szervezet, a nyíregyházi székhelyű Beregszászért Alapítvány áll, amely a történelmi Bereg vármegye magyar szellemi örökségének őrzőjévé vált az elmúlt másfél évtized során.
Zahoray János 1835-ben született Máramarosszigeten. Tanári, majd festői pályára lépett. Portréinak többsége – mint Jósa András, Bencs László, vagy Erzsébet királyné képmásai – a 20. század viharaiban megsemmisültek vagy elkallódtak. Életének állomásait – Munkács, Beregszász, Nyíregyháza – most az őt ábrázoló bronz domborművek kapcsolják össze újra.
A Máramarosszigeti Magyar Napok keretében felavatott Zahoray-tábla a Református Gyülekezeti Ház falára került. Az eseményen felolvasták Dalmay Árpád, az Alapítvány kuratóriumi elnökének levelét, amelyben a három várost – Máramarosszigetet, Nyíregyházát és Beregszászt – egykor közös hazába tartozó testvérvárosokként aposztrofálta, amelyeket Trianon szétszakított, de a kultúra újra egyesíthet.
A nyíregyházi Hősök terén felállított emléktábla szintén az alapítvány kezdeményezésére jött létre, a vármegyei önkormányzat támogatásával. Dalmay itt arról beszélt, hogy ez már a harmadik emléktábla, amelyet a városban állítottak, és a cél az, hogy a helyi közösség újra felfedezze saját nagyjait.
Beregszászban – ahol Zahoray élete utolsó éveit töltötte – hamarosan szintén sor kerül az emléktábla avatására, ezzel teljessé téve a „szimbolikus háromszöget”. A festőművész elhanyagolt sírját a beregszászi római katolikus temetőben az alapítvány már korábban rendbe hozatta.
A Beregszászért Alapítvány emléktáblamissziója
A Zahoray-emléktáblák csupán egy fejezete annak a több mint másfél évtizede tartó tevékenységsorozatnak, amelyet a Beregszászért Alapítvány folytat. Dalmay Árpád elnöksége óta több tucatnyi emléktáblát, mellszobrot és kisebb emlékművet állítottak fel – nemcsak Beregszászban, hanem Ungváron, Tarpán, Szabolcsbákán, Nyáregyházán, sőt a Szolyvai Emlékparkban is.
A cél nem más, mint hogy „útjelzőkként” állítsák elénk azokat a magyarokat – írókat, művészeket, tanárokat, katonákat –, akik a 20. század politikai törései ellenére is közös örökségünk részei maradtak. Ezek a táblák emlékeztetnek a magyar jelenlétre, múltbéli gyökerekre és arra, hogy van mit őriznünk. A kezdeményezésekhez már nem egyszer kapcsolódott a Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége is.
Tavaly például Ungváron, a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének is otthont adó Magyar Házban avatták fel a Beregszászért Alapítvány felajánlásából készült emléktáblát, mely Schober Ottó emlékét őrzi.
A következő domborműves emléktábla is elkészült már a Kárpáti Igaz Szó és Dalmay Árpád közös projektjeként, amellyel Szabó Dezső, a kolozsvári születésű író előtt tisztelegnek majd.
IV. Béla visszatér Beregszászba
Az emléktáblaállítások egyik jelentős állomása lesz az augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén Beregszászban felavatásra kerülő IV. Béla mellszobra. A szobor már évek óta elkészült, azonban a háborús helyzet miatt eddig nem kerülhetett méltó helyére. Most végre a Lampertház – az egykori városalapító király által 1247-ben városi rangra emelt Beregszász – új emlékhellyel gazdagodik.
