Az Ugocsa Egyesülettel karöltve valósult meg az I. Hagyományőrző Szilvalekvárfőzés a Tiszaháti Tájmúzeumban.
Nagy Margit igazgató kezdeményezésére a közel 24 órás program tartalmas kikapcsolódást biztosított a környék lakosainak és a meghívott vendégeknek. Az időjárás is kedvezően alakult, a nap igazi nyárutós hangulatot biztosított melengető sugaraival. A vidám csevely, kedélyes beszélgetés pedig jót tett a léleknek. Aki eljött, lelkesen dicsérte a friss lekvárral megkent málésütit és a vendégszeretetet.
Az idelátogatók hajnali háromtól másnap éjjel egy óráig főzték üstben a lekvárnak valót. Aki szerette volna kipróbálni, milyen is egy igazi hagyományos szabadtéri lekvárkészítés, bátran az üst közelébe ülhetett, és kedvére kavarhatott egyet-egyet. 80 literes kondérban főtt a hasítószilva, és a készülő finomságból kóstolót kaptak a résztvevők. A skanzen megtelt élettel, a „tanító háza” körül csakúgy sürgött-forgott a közönség.
Nem titkolt célja a rendezvénynek, hogy megőrizze a Tiszaháton még népszerű tevékenységet, az üstös lekvárfőzést, nem engedve, hogy feledésbe merüljön ez a hasznos szép szokás. „Mint igazi történelmi örökséget kell továbbvinni azoknak, akik még emlékeznek rá” – ez adta az alapötletet, mondták a szervezők. A déli órákban a Péterfalvai kistérség önkormányzatának munkatársai is megérkeztek, közelről tesztelve a rotyogó édességet. A kulturális élet népszerűsítésére sok építő jellegű javaslat hangzott el, ami biztató a tiszaháti falvak jövőjét tekintve.
Az őszi programok közeledtével már csak az a kérdés nyitott, lesz-e idén kényszerstop a köz- és kulturális életben (is) vagy sem.
