A megnyitón Albertné Simon Edina konzul köszöntötte a vendégeket. Elmondta, a festő, grafikus alkotásaiból nyílik tárlat, ismételten megmutatja, hogy Kárpátalja bővelkedik értékes, tehetséges művészekben, akikre méltán lehetünk büszkék. Nigriny Edit munkásságáról szólva kiemelte, hogy tehetsége már egészen kisgyermek korában megmutatkozott, részt vett alkotótáborokban és számos helyen kiállították munkáit.
– Nagyszerű tanítómesterei voltak. Többek között Bakonyi Zoltán, az akkor induló ifjú művészetkedvelő nemzedék neves oktatója. Vidám, játékos alkotásai derűt sugároznak, vidámságot csalnak a lelkünkbe, amire azt hiszem, a mai nehéz időkben mindannyiunknak nagy szüksége van – fogalmazott a diplomata. Hozzátette: sajnálatos módon nagyon korán elveszítettük őt, de mai emlék-kiállításunkkal szeretnénk tisztelegni munkássága előtt és őrizni emlékét.
Bacskai József főkonzul beszédében kiemelte, hogy a tárlat megnyitójára a március 15-i nemzeti ünnephez kapcsolódóan kerül sor. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt napokban Magyarországon és szerte a világban a magyarság az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójára emlékezett.
– Ezen a napon a szabadságot ünnepeljük, azt a napot, amikor a függetlenségre vágyó magyar nép megmutatta erejét – fogalmazott a diplomata. – Minden évben megemlékezünk a forradalom és szabadságharc hőseiről, tetteikről, felidézzük emléküket, őrizzük örökségüket, és összegezzük a történelem máig tartó tanulságait. Hozzátette: Nigriny Edit festő, grafikus is ezekben a napokban, március 11-én ünnepelte volna 75. születésnapját, így a kiállítás egyszerre tisztelgés a nemzeti ünnep és a művész életműve előtt.
– Munkássága előtt tisztelegve, kedves férjével, Szabolccsal, közösen rendeztük meg a ma megnyíló tárlatot – mondta, felidézve, hogy a házaspár 1971-ben ismerkedett meg, és több mint öt évtizedet töltöttek együtt szeretetben, boldogságban, harmóniában.
A főkonzul hangsúlyozta: Nigriny Edit a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének egyik alapító tagja volt, és meghatározó szerepet játszott az ungvári magyar művészeti közösség életében.
– Műveiből az élet szeretete, az emberi jóság és a derű sugárzik. Munkásságát egész életében az őszinte emberi kapcsolatok és a szeretet irányította – fogalmazott Bacskai József. Hozzátette: jó kedélyű, optimista életszemléletű embernek jellemzik, akik ismerték, hiszen mindenben a pozitívumot kereste. „Tudatosan nem használok sötét színeket, én az életöröm, a boldogság, a derű, a jó hangulat híve vagyok, és azt szeretném, ha a néző közönségem is ezt érezné” – idézett a főkonzul egy vele készült beszélgetésből.
A megnyitón felszólalt Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás művelődési főosztályának vezetője is, aki azzal kezdte, hogy számára a kiállítás valódi felfedezést jelentett.
– Nem csupán egy művészt, hanem egy embert ismerhettem meg, akiről azt olvastam és hallottam, hogy nemcsak alkotó, hanem mélyen emberi személyiség is volt. Egy interjújában azt mondta, hogy csak fényt és vilűgos színeket használ – ez a lélek világosságáról árulkodik – fogalmazott. Hozzátette: minden kiállításon keresi azt az alkotást, amely a leginkább megszólítja a lelkét, és külön öröm számára, hogy a főkonzulátus aulája már hosszabb ideje kiállító térként is működik.
– Művészet az, ami összeköt bennünket – minden körülmények között – emelte ki.
Mihajlo Primics művészettörténész, az ungvári Művészeti Akadémia rektora beszédében a kiállítás személyes, bensőséges jellegét hangsúlyozta.
– A mostani egy családias, csendes, bensőséges tárlatmegnyitó, ugyanakkor emlékkiállítás is. Az emlékezés rendkívül fontos: ez tesz bennünket emberré, ez határozza meg, kik vagyunk – fogalmazott. Kiemelte: a kiállított művekben a művész által hátrahagyott szeretet válik láthatóvá.
– A képeken azt a hatalmas szeretetet látjuk, amelyet az alkotó a munkáiba fektetett. Érezhető az a lelkesedés, amellyel minden egyes művét létrehozta. Ha az emlékezés a múlt felé irányul, akkor a szeretet mindig a jövő felé mutat – mondta. Hozzátette: a mai, különösen nehéz időszakban ez az üzenet még nagyobb jelentőséggel bír.
– Általában, ha elhagyjuk ezt a földi világot annyi marad utánunk, amennyi szeretetet adunk másoknak. Nigriny Edit esetében ez a szeretet nemcsak a családjában él tovább, hanem ma is megtapasztalható az itt kiállított alkotásokon is – hangsúlyozta.
A kiállításon számos barát, ismerős és egykori évfolyamtárs is részt vett az Ungvári Művészeti Szakközépiskolából, akikkel Nigriny Edit nemcsak együtt tanult, hanem hosszú éveken át baráti kapcsolatot is ápolt.
Ivan Gyidik, Ukrajna érdemes festőművésze, a Képzőművészek Nemzeti Szövetségének kárpátaljai szervezetének tagja – aki egykori osztálytársak nevében is megszólalt – személyes hangú visszaemlékezésben idézte fel a művészt.
– Nemcsak osztálytársak voltunk, szó szerint egy padban ültünk. Azt mondani, hogy hiányzik, kevés – nagyon hiányzik nekünk. Edit optimista, rendkívül kedves, aktív ember volt – mondta. Felidézte: kapcsolatuk a tanulmányok befejezése után is megmaradt, rendszeresen találkoztak és együtt vettek részt kiállításokon.
– A művészek abban különböznek másoktól, hogy nem tűnnek el nyomtalanul: maradandó nyomot hagynak maguk után. Ezeket a képeket nézve ma is ugyanazt az Editet látom, akit 1963 óta ismertem – fogalmazott Petro Hodanics fafaragó. Hangsúlyozta: a művész mindig jelen volt a kiállításokon, közösségi eseményeken, ezért hiánya ma különösen érezhető és fájó.
– Most a művei szólnak helyette. Ez az az emlékezet, amely örökké velünk marad – zárta gondolatait.
A megnyitó végén Nigriny Edit özvegye, Nigriny Szabolcs, lapunk nyugalmazott újságírója meghatódottan mondott köszönetet az ungvári főkonzulátus munkatársainak, hogy a képek kiállításra kerültek, majd személyes emlékeivel idézte fel felesége munkásságát. Elmondta: a művésztársak gyakran érdeklődtek különleges technikája iránt, amelyet több neves festő is meg akart ismerni.
– Gyakran kérdezték tőle, mi egyedi grafikai technikájának a titka. Ő csak annyit mondott: ez nem percek vagy órák munkája – napokig dolgozott egy-egy képen. Azt mondta, majd egyszer eljön az idő, amikor elárulja. Sajnos erre már nem kerülhetett sor – fogalmazott. Hozzátette:
ma is gyakran gondolok Editre, sajnos most már meg kell elégedni azzal, amit ránk hagyott. Nézzük ezeket a képeket, és emlékezzünk rá együtt
– zárta gondolatait Nigriny Szabolcs.
Az elsősorban grafikai alkotásokból álló tárlat előzetes bejelentkezés alapján 2026. április 7-ig látogatható.
