Badó Dorinának a néptánc szerelem volt első próba óta. Szenvedéllyel és magabiztosan képviselte a magyar kultúrát. Több éven keresztül táncolt, az akkor szerzett emlékek ma is meghatározók számára.
– Nagy hagyománya van a néptáncnak felétek. Te minek a hatására kezdtél táncolni?
– Mindig is vonzott a népi kultúra, a hagyományőrzés. A családunk is ezt az értéket képviseli, így volt kitől ellesnem – kezdi beszélgetésünket a tizennyolc éves szürtei lány. – A szomszédunk, Váradi Emese tanította a néptáncot, ő invitált meg a csoportba, nézzem meg, milyen, hátha megtetszik. Rögtön megfogott. Annyira jól éreztem magam a népviseletben, szinte magától mozdult a lábam a magyar dallamokra. Rengeteg fellépésünk volt Kárpátalján és külföldön egyaránt. Felsorolni is hosszú, mennyi meghívást kaptunk. Szerintem nagyszerű lehetőség, hogy nemcsak itthon népszerűsítjük a helyi és a magyar kultúrát, hanem egész Kárpát-medence-szerte. Ez nekünk, táncosoknak is nagyon motiváló volt.
– A modern tánccal kezdted.
– A Szürtei Középiskolába jártam, ott iratkoztam be a moderntánc-foglalkozásokra. A fakultatív órák nagyon bejöttek, szívesen csináltam, és mivel már nagyjából hatéves korom óta fejlesztettem a mozgásomat, gondoltam, megpróbálom a néptáncot is. A szüleim biztattak. Nagyjából három évig űztem, tavaly hagytam fel vele. Sűrűbb lett az időbeosztásom és már ideje volt átadni a helyemet a fiatalabbaknak. Az is közrejátszott ebben, hogy az Orchidea együttesben táncoltam, ahol már csak nálamnál jóval fiatalabbak maradtak, a velem egykorúak mind elmentek tanulni vagy dolgozni, így egyszerűen nem maradt párom, akivel összeállhattam volna. Egy kicsit azért hiányzik.
– Most mivel telnek a mindennapjaid?
– Nagymamámmal élek, rám marad az egész háztartás. Az ungvári Drugeth gimnáziumban érettségiztem. Most szociálpedagógiát tanulok a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola debreceni kihelyezett képzésén. A második tanévet kezdtem levelező tagozaton. Be szeretném fejezni, illetve jó lenne még egy szakot vinni ezzel párhuzamosan, például az óvodapedagógiát. Itthon képzelem el a jövőmet, bár az is megfordult a fejemben, hogy tapasztalatgyűjtés céljából egy rövid időre kimegyek külföldre. A felhalmozott tudást és tőkét aztán itthon fektetném be. A terveim még körvonalazódnak, most a tanulmányaimra koncentrálok. Nyáron dolgoztam, majd egy kis szünetet tartottam, és most ismét munkát akarok keresni.
– Mit adott neked a tánc, amit a mindennapokban is hasznosítani tudsz?
– Mondhatnánk, az élmények, a felemelő pillanatok csak hab a tortán, de valójában nagyon feltöltött és mindenhez lendületet adott. Érdekes, hogy lámpalázas vagyok, szinte lefagyok, ha tömeg előtt kell beszélni. Viszont táncolás közben, a színpadon állva ez teljesen elmúlt, csak önmagamat adtam. Ebben sokat fejlődtem az évek során, amit részben a táncnak köszönhetek.
– Hobbi?
– Szívesen túrázom. A barátom honismereti vezető, gyakran járunk kirándulni. Bárhová megyünk, mindig történeteket, legendákat mesél nekem, amit nagyon élvezek.
