Semmi kétség, a könyvtáros szakmának úgy, ahogy az elmúlt évtizedekben, az elkövetkező időkben is számos kihívással kell szembenéznie, s nekünk az a dolgunk, hogy megfeleljünk az új idők által felállított követelményeknek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat fogalmaztak meg a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (KMKE) megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen. A több mint ötven tag és a számos meghívott vendég részvételével zajlott fórumnak a makkosjánosi Helikon hotel adott otthont.
Aki folyamatosan friss és hiteles információk birtokába jut, az egyben birtokolja a világ rá vonatkozó szeletét is – fogalmazott a szervezetnek az elmúlt negyedszázadban végzett munkáját vázoló összefoglalójában Varga Éva, a KMKE jelenlegi irányítója, aki nagyra értékelte azoknak az elődöknek az áldozatos tevékenységét, akik ott bábáskodtak a szakmai szervezet megalapításánál. A szűnni nem akaró gazdasági válság nehéz helyzetbe hozta e szépséges hivatás művelőit, számuk jelentősen megfogyatkozott, ám aki maradt, az szívvel és lélekkel teszi azt, amit legfontosabb feladatunknak tartunk: a felnövekvő nemzedék olvasóvá nevelését és a könyv megszerettetését, ami által őrizzük magyar identitásunkat, nemzeti hagyományainkat.
Beke Mihály András, Magyarország Beregszászi Konzulátusának első beosztott konzulja azokra a második világháború utáni évtizedekre emlékezett, amikor a kisebbségi létben élő magyarok identitása megtartásában óriási szerepet játszottak a könyvek, illetve a kicsiny, eldugott településeken és a nagyobb városokban működő könyvtár és az ott tevékenykedő, munkájukat nagy odaadással végző könyvtárosok. A könyvtár az egész világ tükörképe, fogalmazott a diplomata. Azt meg kell ismernie a XXI. század nemzedékének is.
Barátné Hajdú Ágnes, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke előadásában kifejtette, hogy melyek azok a kihívások, amelyeknek a mai könyvtárak dolgozóinak meg kell felelni. Szólt a különböző kompetenciákról, a naprakész tudás, az egyediség, a csapatmunkában való együttműködés fontosságáról.
Weinrauch Katalin író, költő, az egyesület egyik alapítója a kultúra egyik legfontosabb intézményének nevezte a könyvtárat. Beszélt a Kárpát-medencei kapcsolatok fontosságáról, amelyek már két évtizedes múltra tekintenek vissza, emlékeztetett rá, hogy az itteni könyvtárosok magyarországi kollégáik segítségével ismerték meg, milyen a korszerű könyvtár felépítése, és mely tendenciák figyelhetők meg a világban.
Horváth Varga Margit (Csongrád, városi könyvtár) hasonlóképpen a testvérintézményi kapcsolatokban rejlő eddig, még nem teljesen kihasznált lehetőségekről szólt. Rezes József, a megyei állami közigazgatás nemzetiségi és vallásügyi főosztályának vezetője friss németországi, pontosabban flesbourgi élményeit osztotta meg a hallgatósággal: ott a könyvtárban hangulatos játszószobákat rendeztek be, ahol a gyerekek a szülőkkel együtt tapasztalják meg az olvasás élményét.
Az emberiséggel egyidős az a vágy, hogy az előző nemzedékek tapasztalata átadásra kerüljön – hangsúlyozta Halász László, a Beregszászi Járási Művelődési és Turisztikai Osztály vezetője. Erre mostanáig a könyv volt a legalkalmasabb. Modern korunkban meg kell tanulni a módszereket, hogy a tudás átadásának ez a módja ne vesszen el.
Az iskola és a templom után talán a könyvtár a legfontosabb közösségi intézmény – fogalmazott Horváthné Somogyi Ilona, aki éveken át vezette az egyesületet. Nemcsak az új olvasók nemzedékét, hanem az új könyvtárosok nemzedékét is ki kell nevelni, amelyik ugyanolyan áldozatkész munkát folytat, mint az elődök.
A kötetlen beszélgetés során sok szó esett a Márai-programról, annak jótékony hatásáról. Tudni kell, hogy a kárpátaljai magyar könyvállománnyal rendelkező könyvtárak ennek a hat évvel ezelőtt indult projektnek köszönhetően rendszeresen felfrissíthetik könyvállományukat.
A jó hangulatú találkozót Gáti Gyöngyi sárosoroszi könyvtáros versmondása, és az általa vezetett Hangraforgó zenei együttes műsora foglalta keretbe.
