Egy leendő festő-restaurátor alkotásai

Molnár Krisztina festményeiben ott bujkál színes egyénisége. Vallja, gyakorlat teszi a mestert. Munkáiban gyakorta ötvözi a modern formákat a klasszikussal. A festészeten és restauráláson kívül érdekli a tetoválás, a divatszakma és a lakberendezés is. Szeretne sokat utazgatni, felfedezni és új életet lehelni a rég elfeledett műalkotásokba.

A 22 éves lány Lembergben tanul, ám a jelenlegi helyzet miatt az intézménye kérvényezte, hogy ideiglenesen a Budapesti Képzőművészeti Egyetemre járhasson. A sors fintora, hogy eredetileg ide felvételizett.

– Ovis korom óta szerettem rajzolgatni, az iskolában is észrevették, hogy van hozzá adottságom. Emellett jártam táncra és hegedűórákra is – magyarázza a salánki születésű fiatal – Miután elköltöztünk Nagyszőlősre, a 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskolában tanultam. Én készítettem az iskolai plakátokat, tanulmányi versenyekre is küldtek. Aztán az egyik ismerősöm felhívta a figyelmemet a Nyíregyházi Szakgimnáziumra, amely ötéves művészeti képzést kínált. Az általános iskola után ott folytattam a tanulmányaimat. Többféle művészeti ág közül lehetett választani: festészet, szobrászat, grafika, kerámia, textil. Nem mindenki tudta, mit szeretne, éppen ezért az első évben mindegyiket kipróbáltuk, és csak utána döntöttük el, hogy melyikben is szeretnénk elmélyülni. A többség a grafika felé húzott, mert a digitális világban ezzel jól járnak, keresett a reklám- és dizájntervező.

Nekem is tetszett a grafika, de hozzám közelebb állt a festészet. Érettségi után az ötödik év már egy Országos Képzési Jegyzékes (OKJ-s) szakmai képzésnek számított. Én már a harmadik évfolyamon eldöntöttem, hogy festő-restaurátor leszek. Meg akarom óvni a műveket, tenni akarok a művészet fennmaradásáért. Odavagyok a régi alkotásokért. A vizsgamunkám is egy nagy festménymásolat volt. Aztán jelentkeztem a Budapesti Képzőművészeti Egyetemre, de nem sikerült a felvételi, így egy év csúszással kerültem a Lembergi Művészeti Akadémiára.

Krisztina nem töltötte tétlenül azt az egy évet. Szívességből megfestett egy képet a barátnőjének, aki ajándékba szánta. Az első megrendelés nagy sikert aratott, onnantól kezdve egyre többen keresték fel, hogy készítsen nekik is egy-egy festményt. Ezek többnyire fényképek másolatai voltak.

– Nyilván nem lehetett belőle megélni, de zsebpénznek jó volt. Amikor már picit ráuntam a fotók vászonra való átültetésére, akkor néhány saját alkotást is készítettem. Azok is hamar elkeltek. Saját stílusom még formálódóban van, de ha csak úgy leülök festeni akkor általában a graffiti műfajában alkotok. Mivel többnyire másolatokkal foglalkozom, már berögződött a pontos, precíz szabálykövetés. Ez a restaurátoroknál elengedhetetlen. Ám néha szeretek elrugaszkodni ettől, és picit kaotikusabb ecsetvonásokat teszek. Általában készítek egy kidolgozottabb részt, a többit pedig a képzeletemre bízom.

A festés számára egyenlő a teljes relaxációval. A jövőbeni tervekkel kapcsolatban elmondta, mindenképp a szakmában szeretne elhelyezkedni, és remélhetőleg sokat utazik majd. Álma, hogy barokk templomokban restauráljon.

– Nagy felelősség egy mesterművet vagy egy több száz éves alkotást helyreállítani. Ezt is két részre lehet osztani, mert van, amit másolnak, illetve amit restaurálnak. Sokaknak úgy tűnhet, könnyű pingálni, nekik mondanám el, hogy roppant magasak az elvárások. A kémia és fizika ismerete nélkül hozzá sem lehet kezdeni a munkához. Tudni kell, bizonyos anyagok mire reagálnak, savas vagy lúgos, milyen pigmentekből áll, milyen az alapozása. Az anatómiával és az anyagtannal is jóban kell lenni, ismerni kell a különböző művészettörténeti korszakokat és azok sajátosságait.