Írta: Eszenyi Gábor | Forrás: karpatinfo.net | 2025. november 18.
A Gogola név sokak számára ismerősen cseng Beregszászon. A család tagjai generációk óta alkotnak, tanítanak, tevékenységükkel, műveikkel jelentősen hozzájárulnak a város kulturális életének gazdagításához. A művészet náluk olyan hivatássá vált családi örökség, amit nemzedékről nemzedékre adnak tovább. A Beregszász központjában található Na’Conxypan Galériában november 13-án megnyílt A Gogola család öt generációja című kiállítás.
A szép számú vendégsereget köszöntve a moderátor szerepét felvállaló Kovács Gyöngyi, a galéria munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy Gogola Ferenc, az ükapa, Gogola Árpád, a dédapa, Gogola István, a nagyapa, valamint Gogola Zoltán, az édesapa és három lánya – Anna, Mária és Erzsébet – ugyan egészen más korszakokban éltek és élnek, alkottak és alkotnak, valamiféle folytonosság és hasonlóság mégiscsak felfedezhető munkáikban. Ez pedig az összetartozás érzése, a hagyományok tisztelete és a művészet iránti elkötelezettség.
Rögtönzött tárlatvezetése során Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke, a Galéria kurátora arra hívta fel a figyelmet, hogy a látogató ezúttal egyfajta időutazáson vesz részt. Hisz az ükapa, Ferenc még a múlt század első évtizedeiben alkotott, csendéleteiről még Mányoki Ádám barokkos ábrázolásmódja tükröződik vissza, a dédapa, Árpád képein a Kárpátok téli-nyári ábrázolása jelentik a legfőbb témát, a nagyapa, Gogola István pedig már tudatosan vállalja fel a kárpátaljai festőiskola egyedülállóan sokszínű és gazdag örökségét. Példaképének Boksay Józsefet, Kassai Antalt, Sütő Jánost, no és a Vérke-parti város egykori nagyszerű művészét, Garanyi Józsefet tekinti. A csendéletek mellett tehát nála örök témául szolgál a kárpáti táj, no és a hőn szeretett város, Beregszász.
A negyedik generáció képviselője Gogola Zoltán, aki immáron képzett művész: tanulmányait az Ivan Frankivszki Egyetem képzőművészeti karának munkácsi fiókintézetében fejezte be, több kárpátaljai művészeti egyesület tagja, tanáremberként pedig a felnövekvő generáció képviselőit oktatja. Ő is hamar szívébe zárta a várost, s annak nem csupán jellegzetes épületeit, legfontosabb tereit, utcáit festi meg, szívesen ábrázolja az eldugott hátsó udvarokat, valamint a Vérke partjának kevésbé ismert részleteit. Nála az impresszionista stílusjegyek igencsak erőteljesek: kontrasztos színek és sötétebb árnyékok jellemzik munkáit. És végül ejtsünk néhány szót a lányok alkotásairól is, ajánlotta a tárlatvezető. Ezekkel a képekkel többször találkoztunk már különböző alkotótáborokban és rajzpályázatokon. A lányok színhasználata nagyon vidám, legtöbbször a pasztelles lilák és a narancsos árnyalatok uralják a képeket. Anna munkáin több kísérletező technikai megoldást látunk, és főként gouache-sal dolgozik, a képek témájául pedig sokszor a kárpátaljai magyar identitás, a hit és az itteni táj adja az alapot. Máriától ezúttal több akvarellt és néhány absztrakt stílusú képet látunk, ilyen például Az éjszaka fényei című alkotás, amely oly részletgazdagsággal van elkészítve, mint egy arab miniatűr. Az előtér felé haladva találkozunk a legfiatalabb Gogola-lány, Zsóka munkáival, aki filccel, guással, akvarellel dolgozik. S azt hiszem, hogy az alkotások minden esetben mosolyt csalnak a nézők arcára. A lányok ecsetkezelésén látszik édesapjuk hatása, és ez teljesen érthető. Az viszont elgondolkodtató, hogy Zoltán képein is elbújik egy-két Zsóka-lenyomat, amit a szemfüles néző észre is tud venni.
„Kétségkívül nagy nap ez a mai”, nyilatkozta a sajtó jelenlevő képviselőinek a nagyapa, Gogola István. „A közös bemutatkozást bő másfél éve tervezzük, s lám, most eljött a nagy pillanat.” A család legidősebb tagja elmondta, hogy örömére szolgál az unokáknak a művészet iránti elköteleződése, s hogy szívesen elbeszélget velük egy-egy elkészült mű kapcsán. Érdekes, hogy a lányoknak akadnak közös munkáik is. „Boldog az az ember, aki meglátja a szépet abban is, amelyet más esetleg észre sem vesz”, hangsúlyozta Gogola István.
Gogola Zoltána témaválasztással kapcsolatban arról számolt be, hogy igencsak sok helyről kap inspirációt, s hogy a kárpátaljai festőiskola klasszikusai mellett szívesen merít az újabb nemzedékek, Kovács Anton vagy Borisz Kuzma munkáiból is. A szabadban való festés számára továbbra is nagy élményt jelent, ám ott egy nagyobb kép kapcsán többnyire csak a vázlat készül el, majd ezt követi a hosszabban tartó műhelymunka.
Végezetül Kulin Ágnes elmondta, hogy a kiállításra tervezett programok sora a jövő héten kezdődik el, amikor is meghirdetik a művészetpedagógiai foglalkozásokat, s amelyeket ezúttal a családfa témakörre építik. A családfa képzőművészeti eszközökkel való bemutatására természetesen számítanak a Gogola család művészeinek közreműködésére is, hangsúlyozta a galéria kurátora.
A Gogola név sokak számára ismerősen cseng Beregszászon. A család tagjai generációk óta alkotnak, tanítanak, tevékenységükkel, műveikkel jelentősen hozzájárulnak a város kulturális életének gazdagításához. A művészet náluk olyan hivatássá vált családi örökség, amit nemzedékről nemzedékre adnak továb...
„Azt, hogy mikor lesz béke, biztos, hogy nem mi fogjuk eldönteni, azonban ismert tény az, hogy még az elmúlt évek rendkívül nehéz helyzete – gondoljunk itt a Covidra és elsősorban a háborúra – sem törte meg és nem roppantotta össze a kárpátaljai magyarságot és intézményrendszerét, hiszen működnek az...
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja november 13-án kézműves képzési napot szervezett Beregszászban a Pásztor Ferenc Közöségi és Zarándokházban, melynek célja az óvodapedagógusok eszköztárának szélesítése a népi kézművesség területén. A jelenlegi képzés tematikája az adventi ünnepkörrel foglalkoz...
Hogy magasra nőhess, mélyen kell gyökerezned. Miközben szilárd gyökereket nevelünk, törekedjünk felfelé, hogy minél több ágat, friss hajtást neveljünk és sok-sok virágot hozzunk, amelyekből áldott gyümölcs lesz, hangzott el Beregszászon az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban a Gyökerek és ...
