Egy est a kárpátaljai magyar irodalomtörténet jegyében – Rendhagyó irodalomóra Salánkon

Pólin Lénárd, az Egán Ede Szakképzési Centrum Tiszapéterfalvai Szakképzési Központjának igazgatója és Balogh Ágnes salánki tiszteletes asszony szervezésében a salánki református parókia gyülekezeti termében szeptember 11-én Csornij Dávid kortárs kárpátaljai magyar költő tartott rendhagyó történelemórát, végigkalauzolva hallgatóit a kárpátaljai magyar irodalom történetén a kezdetektől napjainkig.

Balogh Ágnes köszöntő szavait követően Csornij Dávid bevezetőjében ismertette a kárpátaljai magyar irodalom létrejöttének történelmi hátterét, a történelmi Magyarország északi területeinek az I. világháború után megszülető Csehszlovákiához való csatolását, amikor az új államban megszervezték Slovenskót (Szlovákiát) és Rusinskót, s ezután kezdték Szlovákia területére alkalmazni a Felvidék, Rusinskóra pedig a Kárpátalja megnevezést. De – mint Csornij Dávid kifejtette – mivel a két országrész egyazon államhoz tartozott, igazából ebben az időszakban még nem lehet külön kárpátaljai magyar irodalomról beszélni. Vidékünkön ebben az időben Munkács számított a magyar kulturális élet központjának, itt jelent meg a Magyar Írás című irodalmi, művészeti lap, és itt élt s alkotott szűkebb pátriánk irodalmi életének akkori meghatározó egyénisége, a szélesebb körben is elismert Sáfáry László költő, akiről Illyés Gyula is írt bemutató jellegű írásokat. Mellette megemlíthetjük még többek között Tamás Mihályt, Simon Menyhértet, s jellemző, hogy szülőföldünk akkori költői, írói, a kisebbségi helyzetbe került magyarság sorskérdéseivel foglalkoztak.

Kárpátalja történelmében újabb korszakváltás történt 1938–1939-ben, amikor 1938 őszén vidékünk délnyugati része visszatért Magyarországhoz, míg az északkeleti rész autonómiát kapott a lassan felbomló csehszlovák állam keretében, az autonóm tartomány, Podkarpatszka Rusz miniszterelnöke, Avgusztin Volosin pedig nagyon kemény ukránosításba fogott. Majd 1939. március 15-én kikiáltották Kárpát-Ukrajnát, ezt azonban napok alatt elfoglalta a magyar honvédség. A rövid időre visszatért magyar világ éveiben több újság is beindult, majd jött az újabb történelmi cezúra: 1944-ben a szovjet hadsereg elfoglalta vidékünket, mely 1945-ben hivatalosan is a Szovjetunió részévé vált.

A kárpátaljai magyar irodalmat az impériumváltás után a semmiből kellett újjáépíteni. Az 1960-as években az irodalom terén Balla László irodalmár, újságszerkesztő képviselte a szovjet ideológiai irányvonalat, míg Kovács Vilmos író a kisebbségi sorsot jelenítette meg írásaiban, köztük legjelentősebb művében, a Holnap is élünk című regényében, a rendszer bírálata miatt azonban retorziók érték. De újabb, fiatal költők is megjelentek a színen, s az Ungvári Állami (mai nevén: Nemzeti) Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán tanuló diákok beindítottak egy „szamizdat” irodalmi folyóiratot, az Együtt c. lapot. Ám az újság csak másfél évfolyamot ért meg, mivel az egyetemi pártbizottság betiltotta azt. Ezt követően született meg a kárpátaljai magyar irodalom történetében nagyon fontos szerepet játszó Forrás Irodalmi Stúdió, melynek Zselicki József költő lett az elnöke, s tagjai voltak – többek között – S. Benedek András, Vári Fábián László, Fodor Géza, Füzesi Magda. Szakítottak a szocialista realizmussal, műveikben a kisebbségi magyar létet is megjelenítették, ezért támadás indult ellenük, melyben nagy szerepet játszott Balla László. Nacionalizmussal, szovjetellenességgel vádolták meg őket, s a támadások miatt az irodalmi stúdió megszűnt létezni. 1970-ben azután Balla László beindította a József Attila Irodalmi Stúdiót, mely szovjet ideológiai irányvonalat követett, míg csak 1981-ben vezetőváltás nem következett be az irányításában. S Debreceni Mihály, Füzesi Magda, Horváth Sándor, Dalmay Árpád, Finta Éva, Dupka György megújulást hozott a stúdió életébe. Majd megszületett a Hatodik Síp irodalmi folyóirat, melyet Balla D. Károly vezetett.

A rendszerváltást követően újabb irodalmi lapok indultak, mint a Kárpátaljai Hírmondó, melyet 2005-ös megalapításától 2015-ig Füzesi Magda vezetett mint alapító főszerkesztő, illetve az Együtt folyóirat, mint a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának a lapja. Megalakult a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság – Kárpátaljai Fiatal Magyar Alkotók Közössége. Új irodalmárok léptek színre, mint Lőrincz P. Gabriella, Shrek Tímea, Weinrauch Katalin. 2017-ben megjelent a Különjárat, fiatal kárpátaljai szerzők antológiája, majd a szárnyaikat éppen próbálgató legfiatalabb irodalmárok Csikófogat című antológiája, melynek szerzői – és remélhetőleg további leendő költők, írók – révén a jövőben is továbbél a kárpátaljai magyar irodalom.