A magyar néptánc a zene és a tánc szeretetét közvetíti, kitartásra, elkötelezettségre nevel. Szerencsére akadnak még ma is olyanok, akik szívvel-lélekkel adják tovább néptáncainkat a fiatalabb generációnak. Ilyen az eszenyi Ritmus néptáncegyüttes is, amely immáron több mint harminc éve nemcsak az országon belül arat sikereket, hanem a határokon túl is népszerű. Megerősítve bennünket abban, hogy a Kárpát-medencében a magyarok a velük élő más nemzetek kultúrájából merítve egy nagyszerű dolgot hoztak létre: a magyar népi tánckultúrát. Az együttes vezetőjével, Szabó Tiborral beszélgettünk kezdetekről, elhivatottságról.
– Ismerjük meg elsőként Szabó Tibort!
– Az ungvári járási Szalóka községben születtem, elemi iskoláimat is ott kezdtem, majd a középiskolai tanulmányaimat az Eszenyi Középiskolában végeztem. Sorkatonai szolgálatomat követően a Munkácsi Mezőgazdasági Technikumban agronómusi diplomát, ezt követően az Ungvári Közművelődési Kolledzsben színházi rendezői diplomát szereztem. Mindig is érdekelt a néptánc, a koreográfia, sokszor összejártunk barátokkal táncolni, így nem is volt kérdés, hogy ezen az úton indulok el.
– Ezekből a baráti összejövetelekből pedig megalakult a Ritmus.
– A néptáncegyüttest 1989-ban alakítottuk Eszeny, Szalóka és Tiszaújfalu lelkes fiataljaiból. Kezdetben négy pár alkotta a formációnkat, az eltelt több mint 30 év alatt pedig 158 fiatal vett részt munkánkban, ami nagy büszkeséggel tölt el. Jelenleg negyvenkét rendszeres fellépő táncosunk van, azonban sokan még csak most tanulják a lépéseket. Három csoportban – gyerek, ifjúsági, felnőtt – dolgozunk. Azt szoktam mondani, hogy az együttesben nincsenek hivatásos művészek, csak lelkes amatőrök, de ők szívükön viselik a magyar kultúra sorsát.
– Honnan jött a névválasztás?
– Nevünket az akkori komszomol faliújságból vettük, melynek Ritmus volt a címe. A ritmus szó akkor is és most is jól ráillik társulatunkra, kifejezi mindazt, ami meghatároz bennünket, a táncot, a zenét, a szívdobbanást.
– Milyen nehézségei vannak a szakmának?
– Egy tánccsoportot megszervezni, koordinálni mindig nagy feladat. Különösen az volt a szovjet időszakban, mikor nem voltak pályázati lehetőségek. A kezdetek kezdetén a fellépő ruháink – amelyek egyébként még ma is megvannak – például a szavazófülkéket elfedő anyagokból készültek… A néptánc világa sokakat vonz, de a szakma nem olyan könnyű, mint kívülről látszik. A gyakorlások folyamatos koncentrációt, energiát igényelnek, ami megterhelő. De számunkra megéri, hiszen szeretjük, amit csinálunk, a tánc éltet minket.
– Ma már külföldi koreográfusokkal is együttműködnek.
– Kezdetben, mint említettem, barátokkal közösen táncoltunk. Majd, miután egyre többen csatlakoztak hozzánk, kicsik és nagyok, én oktattam a lépésekre az új tagokat. Ma már a Hagyományok Háza Hálózatnak köszönhetően a Csoóri Sándor Programon belül anyaországi és erdélyi mentorok is tanítják a táncolni vágyókat. Együtt dolgozunk többek között Antal Dórával, Antal Rolanddal és Mikulics Ádámmal. Mondhatom, úgy a táncosok, mint a koreográfusok nagyon élvezik a próbákat, az együtt töltött időt.
– Milyen táncok alkotják a repertoárjukat?
– Főként magyar, a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait mutatjuk be, de mivel régiónkban több nemzetiség él együtt, ezért más népek táncait is szívesen megtanuljuk. Előadásunkban láthatóak ukrán, orosz, szlovák, román néptáncok is.
– Rendszeresen fellépnek hazai és külföldi fesztiválokon, emellett több ízben kitüntetéssel díjazták munkájukat.
– Büszkék vagyunk arra, hogy Kárpátalja számos települése mellett Magyarországon, Felvidéken, a Vajdaságban, Muravidéken, Erdélyben és Drávaszögben is megmutathattuk már magunkat. Többször szerepeltünk Kijevben és Ukrajna számos nagyvárosában, ami szintén meghatározó az életünkben. Az oklevelek, a kitüntetések mindig jóleső érzéssel töltenek el, hiszen ez azt bizonyítja, hogy jól dolgozunk, és van helyünk a világban. Külön büszkék vagyunk arra, hogy 2015-ben a magyar kormánytól megkaptuk a Külhoni Magyarságért Díjat, táncosainknak ez igen nagy elismerés.
– A néptáncegyüttes mellett egy hagyományőrző egyesületet is alakítottak. Meséljen erről!
– Eszeny határában található a Kastély-domb, ahol régen Micz bán kastélya állt. A bán nevéhez pedig egy legenda is fűződik, ami Lónya, Szalóka, Eszeny, Ásvány, Csap, Szürte és Telek eredetét beszéli el. Ennek kapcsán döntöttünk úgy, hogy mivel a néphagyományok továbbvitelét tűztük ki célul, alapítsuk meg a Micz bán Hagyományőrző Egyesületet. 2005-ben alakultunk, azóta több programunk is volt már, többek között kiállításokat, könyvbemutatókat szervezünk, házigazdái vagyunk az Eszenyi Miczbán Napoknak. Társaságunk bázisán oktatjuk a néptánccsoportjainkat is.
– További tervek…
– Szeretnénk újraindulni. Az immáron több mint egy éve tartó koronavírus-járvány miatt sok fellépésünk elmaradt, nem is volt lehetőségünk a gyakorlásra, így minden tekintetben szeretnénk új lendületet venni, és bepótolni mindazt, ami elmaradt. Emellett szeretnénk megrendezni a Miczbán Napokat is, reméljük, lesz rá lehetőségünk.
– Mi pedig további sikereket kívánunk!
