Dupka György: teszem a dolgomat, amíg a Teremtő engedi

Az ungvári-tiszabökényi dr. Dupka Györgyöt méltán lehet nevezni a magyarság napszámosának, mivel annyira sokrétű, annyira szerteágazó tevékenységet folytat a kárpátaljai magyar közösség, az összmagyarság javát szolgálva: GULÁG-GUPVI kutató, kiadó, s még hosszasan lehetne folytatni a sort. Alább Bíró László vele készült interjúját olvashatják.

–  Mivel foglalkozik Ön manapság?

            –   Felsorolni is sok, annyi elfoglaltságom van. Hajnaltól késő estig intenzíven dolgozom. Nyilván büszke vagyok arra is, mint ifjú apa, hogy a családomnak élek, s most hatéves Márk fiam beiskolázása jelent nagy örömet számomra: szeptembertől az ungvári Dayka Gábor Középiskolába fog járni, ahol Zsolti és Nándor fiam is érettségizett.

            Közben a MÉKK-KMMI kulturális rendezvényeinek menedzselésében is közreműködök. Gondolok itt az író és művész karavánok fogadására, fellépéseik megszervezésére. Legutóbb kolozsvári képzőművészek élvezhették vendégszeretetünket, a hónap végén pedig felvidéki filmesek készülnek hozzánk. Munkatársaimmal havonta összeállítjuk a Kárpátaljai Magyar Krónika hírlevelet (Ez történt és ez lesz Kárpátalján a folyó hónapokban). Ezt több száz e-mail címre juttatjuk el. Továbbá a MÉKK kiadásában megjelenő kéthavi Együtt című folyóiratunk Kultúrkrónika rovatát is vezetem. A kollégákkal a Kárpátaljai Könyvek sorozat idei kiadási programjában felvett kéziratok gondozására is oda kell figyelnem. Közben, mint GULÁG-GUPVI kutató előadásokat tartok az anyaországi és a határon túli települések intézményeiben. Ezen kívül időt szakítok újabb tanulmányok, illetve a tervezett Magyar Gupvi-Gulág rabok Eurázsiában című könyvem megírására is, amelynek egyes fejezeteit az Együtt folyóiratban is olvasható. A teljes kézirat ősszel fog megjelenni könyv alakban.

            Ahogy mifelénk mondják: „Figaro-életet élek”, hol Ungváron, hol Budapesten, hol Tiszabökényben tartózkodom, mert éppen ott van dolgom. A hétvégéket általában a tiszabökényi alkotóházamban töltöm családom körében, gazdálkodok, ápolom a baráti kapcsolatokat, írok, olvasok, levelek sokaságára válaszolok. A kezdeményezésemre felépített Árpád-házi Szt. Erzsébet római katolikus templomba is járok, ahol az egyháztanács elnöke vagyok. Hihetetlenül megnyugszom itt, lelki erőt merítek a további küzdelmemhez. Szóval teszem a dolgomat, amíg a Teremtő engedi…

            –   Elkészült az Együtt új száma. Mióta jelenik meg ez, melyek a fő céljai, eredményei?

            – Valóban most adtuk a nyomdába az Együtt irodalom-művészet-kultúra folyóiratunk soron következő 92. számát. A kiadvány első százoldalas füzete 2002 májusában jelent meg. A 17 évvel ezelőtt újraindított kiadvány jelenleg is a Kárpátalján élő és alkotó, az innen elszármazott, de szülőföldjükhöz kötődő szak- és szépírók, néprajzkutatók, helytörténészek stb. fóruma, amely nyitott az anyaországi és más elszakított országrészekben alkotó írók, költők művei és a vidékünkön élő más népek, nemzetiségek irodalma iránt is. Büszkeséggel jelentem ki, hogy a Trianon óta kialakult kárpátaljai irodalmi élet leghosszabb életű folyóirata, mert tíz éves időszakon belül szűnt meg a Hatodik Síp, a Pánsíp, a Véletlen Balett, a Kárpátaljai Minerva című irodalmi folyóirat. Az Együtt című folyóirat kiadása a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének egyik legsikeresebb vállalkozása, mivel 2012-től kéthavonta 100–110 oldal terjedelemben — a beütemezett terv szerint — jelenik meg. Ennek egyik titka az, hogy az irodalom iránt teljesen elkötelezett, és egyre bővülő csapat áll a kiadvány mögött.

            Az Együtt összeállítását, a szövegek gondozását a szerkesztőbizottság végzi, amelynek jelenlegi elnöke Vári Fábián László József Attila-díjas költő, folklórkutató, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. Munkáját aktívan segíti a korábbi főszerkesztő, Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja, valamint Füzesi Magda József Attila-díjas költő, aki szintén a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja, valamint Finta Éva József Attila-díjas költő. A szerkesztőbizottság tagjai is elismert írók, költők, történészek: Csordás László, Zubánics László. A kiadvány védnöke és tanácsadója mások mellett Pomogáts Béla, Botlik József.

            A folyóirat szerkesztői továbbra is fontos feladatnak tartják a fiatal tehetségek felkutatását, bemutatását. A legígéretesebb szerzők bemutatkozhatnak az Új Vetés, majd a Szárnypróba című rovatban. Eddig közel 20 új tehetséget fedeztünk fel, akiknek többsége azóta rendszeresen publikál a folyóiratban, sőt, egyesek már önálló kötettel is rendelkeznek. Az Együtt felfedezettjei: Bakos Kiss Károly, Lengyel János, Becske József Lajos, Csordás László, Lőrincz P. Gabriella, Kurmai–Ráti Szilvia, Hájas Csilla, Marcsák Gergely, Shrek Tímea és mások.

            Az Együtt folyóirat semmilyen támogatásban nem részesül az ukrán állam részéről, kizárólag anyaországi pályázatokon elnyert támogatásokból tartja fenn magát. 2002 és 2019 között a folyóiratban mintegy 200 szerző (költő, író, helytörténész, néprajzos, szakíró, műfordító, képzőművész stb.) munkája jelent meg, így magyarországi, nyugati és Kárpát-medencei (Erdély, Felvidék, Vajdaság, Mura-vidék stb.) magyar közösségek alkotóié. 2006-tól indult el az Együtt-írótábor. Az Együtt-összefogást hangsúlyozó MÉKK és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) tehetséggondozó programokat, pályázatokat, klubot és fórumot (KMMI-füzetek) szervezett a fiatal, pályakezdő alkotók részére.

            Kiadványunk közel 70 magyarlakta település könyvtárába jut el. Író-olvasó találkozókon kerül bemutatásra. Elektronikus változata pedig a KMMI–honlapján olvasható: (www.kmmi.org.ua). Az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA) szintén folyamatosan feltölti a folyóirat aktuális számait.

            Az eddig eltelt tizenhét esztendő alatt tudatosan szerkesztett, az újonnan jelentkező fiatalokra fokozottan odafigyelő, de a klasszikus értékeket is megbecsülő irodalomépítő fórummá fejlődött.

            –  Ön a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára is. Idén lesz 75 éve annak, hogy elkezdődött a „malenkij robot”. Hogyan készülnek a szomorú évfordulóra?

– A Szolyvai Emlékpark a Kárpát-medencei szintű emlékezet-politika kiemelt, egyedinek is mondható helyszíne. Létrehozását még az 1989. november 18-án megtartott első GULÁG-GUPVI emlékkonferencián határoztuk el. Mint ismeretes, ebben az időszakban a KMKSZ felelős titkára is voltam — megbízatásom 1992-ig tartott. Ezt követően, mint a megyei tanács képviselője a rehabilitációs bizottságban ténykedtem. 30 év áll mögöttünk, s elmondhatom, hogy maradéktalanul megvalósítottuk a beregszászi emlékkonferencia határozatát. Közel egy hektáron — a szolyvai haláltábor temetőjének helyén — felépítettük a Kárpát-medencei magyarság eddigi első olyan emlékparkját, amelynek Siratófalára több mint 12 ezer mártír neve van felvésve. Nem túlzok: a kárpát-medencei magyarság zarándokhelyévé vált, évente több ezren keresik fel. A GUPVI-GULÁG témával foglalkozó mintegy száz könyvet, így levéltári anyagokat, túlélők visszaemlékezéseit, lágernaplókat, konferencia-gyűjteményeket adtunk ki. Elkötelezett kutatóként jómagam is ebből a kérdéskörből szereztem tudományos címet. Több mint 70 éves kutatói lemaradást kell behoznunk. Az elkövetkező 100 év is kevésnek tűnik, hogy Kárpát-medencei szintű célkitűzéseinket meg tudjuk valósítani. Bíztató jelenség, hogy egyre több fiatal történész csatlakozik a GULÁG-GUPVI kutatók csapatához.

            Úgy vélem, hogy eredményesnek mondható a Szolyvai Emlékparkbizottság sokrétű tevékenysége, melynek ugyan a park állagának megóvása a központi feladata, ám emellett az emlékezetpolitikával kapcsolatos témákat, kutatási projekteket is menedzseljük. Az emlékparkbizottság dr. Tóth Mihály elnökletével május elején megtartott ülésén döntött arról, hogy központi koszorúzási emléknapot — az elhurcolás 75 évfordulójának jegyében — 2019. november 16-án, délelőtt 11 órakor tartjuk meg a parkban. A szolyvai rendezvény előtt november 15-én, Makkosjánosiban — immár hagyományosan — megrendezzük a nemzetközi emlékkonferenciát, s erre az eseményre meghívjuk a 30 évvel ezelőtt megtartott konferencia még élő előadóit is.

            Az említett ülésünkön egyöntetűen, és aláírásgyűjtéssel is támogattuk a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága (GKNT) kezdeményezését, hogy a magyar társadalom régi adósságának törlesztéseként Budapesten létre kell hozni egy önálló GULÁG-GUPVI Dokumentációs, Kutató- és Emlékközpontot (GGDKE).

            Emellett a „malenkij robot” 75. évfordulójára készülve azt tervezzük, hogy a Szolyvai Emlékpark siratófalára felvéssük az egykori Ugocsához tartozó, jelenleg Romániához csatolt Halmi járás elhurcolt áldozatainak névsorát is. Ungváron már működtetjük a Sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak emlékmúzeumát, Tiszabökényben, a helyi római katolikus templom két közösségi termében pedig Egyházüldözés Kárpátalján 1944-1991 tematikus vándorkiállítást hoztunk létre és nyitottunk meg a Gulágra elhurcolt és megtorlásnak kitett kárpátaljai római katolikus, görögkatolikus papok, református lelkipásztorok és más felekezetek vezetőinek emlékére.  Bővített adatokkal kiadásra kerül Kárpátalja szovjet terrorjának emléktérképe.

A szomorú évfordulóhoz visszatérve remélem, a magyarlakta településeken is csatlakoznak az egységes megemlékezés mozgalmához.

            — Miként segíti az anyaország projektjeik megvalósítását?

            — A Szolyvai Emlékparkbizottság és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet évi tevékenységét is magába foglaló két konkrét projektünket csak úgy tudtuk eddig és tudjuk az idén is megvalósítani, hogy 2012-től a KMMI és a Szolyvai Emlékpark is felkerült a nemzeti intézmények listájára, így a magyar kormány támogatásban részesíti szerény költségvetésünket. Azonban a MÉKK által kiadott Együtt című folyóirat kiadásához szükséges anyagiakat különböző alapítványoknál pályázva igyekszünk előteremteni. Sajnos, a Bethlen Gábor Alap mostohán viszonyul irodalmi életünk legfontosabb fórumához, az irodalmi folyóirathoz, az együtt írótáborhoz — akárcsak a könyvkiadáshoz, illetve a közel harminc éve elindított Kárpátaljai Magyar Folklórfesztiválhoz — is. Így kénytelenek vagyunk évente a Nemzeti Kulturális Alaphoz folyamodni, ahol a szakmai kuratórium eddig megértéssel viszonyult az Együtt-projekthez. Szeretnénk elérni, hogy a folyóiratot is a nemzeti intézmények sorába emeljék.