Írta: Kovács Elemér | Forrás: Kárpátinfo | 2015. október 18.
Az egész napon át szakadó eső sem tudta elvenni a kedvét azoknak, akik kilátogattak az immár másodízben megrendezésre kerülő DercenFesztre. A nagyszabású népünnepélyen – melynek központi témájául a szervezők a hagyományos falusi lakodalmast választották – több mint egy tucat munkácsi járási település népes küldöttséggel vett részt, élükön a hagyományőrző együttesekkel. Természetesen képviseltették magukat a járás magyarlakta falvai is.
Míg a színpadon a különböző táncegyüttesek, énekkarok, szólóénekesek váltották egymást, a sátrakban az érdeklődők megtekintették, hogyan készül a csongori seprű, a barkaszói, a szernyei falusi lakodalmak menüsorából kimaradhatatlan csigatészta, miként szövik Beregrákoson a vőfélykendőt stb.
Ismét bizonyítást nyert, hogy igen gazdag a kárpátaljai népi gasztronómia ízvilága. Az itt bemutatkozó települések szakácsasszonyainak jóvoltából nem csupán magyar, ukrán, illetve ruszin, de jellegzetes sváb, zsidó és cigány ételeket is megkóstolhattunk.
Az ünnepélyes megnyitón Máté Gyula, Dercen polgármestere az összefogás szép példájaként értékelte, hogy létrejött a nagyszabású rendezvény. Viktor Baloga parlamenti képviselő arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy Kárpátalját több nemzet és nemzetiség vallja szülőföldjének, ebből következik, hogy együtt kell munkálkodni annak felvirágoztatásán. Faragó László beregszászi magyar konzul annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az anyagi elszegényedésnél talán még szomorúbb és lehangolóbb a kulturális elszegényesedés és elsekélyesedés, illetve, amikor az önzés, a cinizmus és a közöny ül diadalt. Ha így nézzük, akkor a gazdasági válság sújtotta Kárpátaljának, az itt élőknek bizony nagyon sok vesztenivalójuk van. Szerencsére az itteniek értik és érzik, hogy a hagyomány, a kultúra ápolása sohasem öncélú dolog.
Zsukovszky Miklós, helyi református lelkipásztor annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nem véletlenül, hanem a Jóisten kegyelméből születtünk erre a földre, ezért mindannyiunknak itt van feladata.
Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...
Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
